depresszió

Tisztelt Doktornő!

Szeretném a véleményét kérni a következő problémával kapcsolatban, hogy milyen módon tudnék magamon segíteni. Tavaly volt egy autóbalesetem, én fizikailag nem sérültem meg, de az autóm totálkáros lett. Én is hibás vagyok, mert aznap nem kellett volna feltétlenül elindulnom...azóta úgy érzem, hogy semmi jót nem érdemlek meg és ha történnek velem jó dolgok állandóan attól rettegek, hogy úgyse tart sokáig vagy a félelem miatt örülni sem tudok/merek (A szüleimnek köszönhetően két hónapon belül lett másik autóm és újra el tudtam menni dolgozni külföldre) Félek új dolgokba belevágni. Nem vagyok képes élvezni a pillanatot és mindenben a hiányt, hibát keresem, hogy mi nem jó. Lelkiismeret furdalásom van, ha olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek (pl. sport, olvasás, utazás), így mindig csinálok valamit és egyáltalán nem szoktam emiatt az alváson kívül pihenni, relaxálni és gyűlölök egyedül lenni. Pedig hosszú évekig fontosak voltak ezek az elfoglaltságok. A szüleim szerint a sport, relaxáció időpocsékolás és lenézik ezeket a dolgokat. Úgy érzem elvesztegetem az időt, ha lepihenek és hogy nem érdemlem meg..37 éves vagyok és egyedül élek. Korábban nem gondolkodtam így és eszembe sem jutottak ilyen dolgok. Olyan mintha "kifordultam" volna magamból. Persze lehet, hogy ezek a nem normális gondolatok teljesen más tőröl fakadnak, de az eset óta vettem észre és nagyon zavar. Mit tudok tenni egyedül, mi a véleménye? Köszönöm: egy kérdező

Kedves Doktornő,
szeretném megkérdezni, hogy a túlérzékenység inkább személyiségzavarban jellemző, vagy depresszióban? Ha felkavar valami, rosszul alszom, rossz álommal, antiderpresszívum mellet is. Egyébként depresszióra szedek gyógyszert, mert ha nem szedném, teljesen elborítanának a rossz álmok, nem tudnám vinni az életem. Gyógyszerrel pedig ritkán van rossz álom.
(De lehet, h. néha úgy felkavar valami, mint egy gyereket. Vajon ez mitől van?)
Kellemes ünnepeket kívánok!
Köszönettel
Aliz

Kedves Doktornő!
Kicsit hosszan szeretném kifejteni a problémámat, hogy könnyebb legyen tanácsot adni.
18 éves vagyok, és 13 éves koromban diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget. Nekem egy olyan fóbiám lett, hogy félek, hogy elájulok, mivel trauma ként ért, hogy láttam valaki elájulni a családba, majd az iskolába is sokszor, és hipohondriám is van. Sikeresen kijöttem belőlle 1 év alatt, pszichiáter segítségével. Igaz, hogy voltak utána is rohamaim,a fóbiám is maradt, de azok nem tartottak sokáig tudtam őket kezelni, és max 3-4 havonta 1 szer jött elő. Majd 16 évesen depressziós lettem az új iskolába kerülésem után. Jártam pszichológushoz, és mondta, hogy valószínűleg a rossz közeg miatt ami volt a suliba. Azóta a rohamok havonta jöttek, de csak 1 szer és még mindig tudtam őket kezelni. 17 évesen azonban ért egy kisebb trauma mikor megtudtam, hogy a legközelebbi családtagomnál daganatot diagnosztizáltak. Mikor ezt megtudtam nem tudtam megszólalni, elöntött a forróság, a szívem annyira vert, szédültem azt hittem tényleg rosszul leszek, lekellet ülnöm. Majd egyszer csak a pánikrohamok elkezdtek elösször rosszabbodni erősödni( ezt én még nem gondoltam annak, később jöttem rá, hogy ezek rohamok), az erőssége olyan mértékű lett, hogy ha rohamom van akkor elrohanok, nem tudom máshogy elmondani, mint hogy magától elvesztem a kontrolt magam felett és álltalába van, hogy el is kiabálom(sikítom)magam. Ezeket nem mertem senkinek se elmondani, ugye teltek az idők, még ezek a rohamok 1-2 havonta jöttek. Majd ahogy közeledtünk a műtéthez, addigra jött a nyár és hetente jöttek ezek a rohamok, nagyon kellemetlenek ezek a rohamok(neurológia pánik, és ehez társul az elfutás), főleg, hogy mások is észreveszik. Mikor jött a műtéte, én teljesen bezárkóztam, minden éjszaka sírtam, alig aludtam, nappal pedig folyton a sötét szobába voltam. Itthonról ebbe a hónapba 1 szer mentem el. Majd szeptemberig nem nagyon mentem el otthonról, mert ha kiléptem a lakásból akkor rosszul voltam, szédültem, és rohamok jöttek.Ez miatt otthagytam a sulit, 3 hónapig nem tudtam elmenni itthonról, csak a pszichiáterhez akihez bejelentkeztem tudtam elmenni, ahoz is nehezen. Ugye vele sikerült kicsivel annyival jobban lennem, hogy a rohamok haviak lettek, de a szédülés az rajtam volt egész nap, szorongás miatt a pszichiáter szerint a fóbiám miatt. Gyógyszert szedtem, de 18 lettem így 2 hónap pszichiáter nélkül,majd egy újhoz mentem. Felirta a scippa 15mg, frontint 0.25mg-ot, és szedtem úgy éreztem, hogy jobban vagyok a depresszióm is kezdett elmúlni, majd 4 hónap után már mindenből a dupla adag tabletát irogatta fel, mert újra jöttek vissza a rohamok és a depresszió. Én pedig nemet mondtam, és nem akartam ekkora adag gyógyszert szedni, megkértem, hogy írja le nekem, hogy szokjak le róluk, és felkerestem egy pszichológust aki elvileg a legjobb a szakmában a városunkban( nevet direkt nem írok). Ekkor kezdtem egy új sulit is .Elkezdtem vele eggyüt dolgozni, hogy jobban lehessek, de nem igazán lettem az, voltak hetek mikor igazán jól voltam, de az 1 hónapja nincs, sőt rosszabbul vagyok most mint amikor pszichiáterhez jártam, amióta abba hagytam a gyógyszert (1 évig szedtem gyógyszereket) rosszabbul vagyok, olyan rosszul mint a gyógyszerek szedése elött, egész nap szorongok, depressziós vagyok, félek, hogy valami halálos bajom van, de a pszichologúsom mondja ez csak hipohondria. Azért is kerestem fel önt, mert 2 hete egy iszonyat erős fél órás pánikroham óta egyre rosszabbul érzem magam, általába nem szédülök egész nap, hanem párszor főleg mikor megszédülök és emiatt elkezdek attól szorongani, hogy elájulok, és ilyenkor egyre jobban szédülök. De azóta mióta volt ez a roham, a szédülés minden napossá vált, egyre jobban szorongok amiatt, hogy mi van ha rosszul leszek elájulok, és elkezdtem attól nagyon,de nagyon félni, hogy mi van ha azért szédülök, mert valami szervi bajom van, vagy halálos. Ez az érzés 7 napig tartott, majd kicsit sikerült megnyugodnom a pszichologús segítségével, és 4 napig tartott ez a szédülés mentesség, majd egy nagyon jó nap végén 30 percet futottam és azután elkezdtem szédülni, majd ettől megijedtem és azóta 6 napja tart a szédülésem. Nem tudom, hogy ez pszichés szédülés-e, de leírnám mit érzek, lebegés érzés, bizonytalanság érzés, helyzeti szédülés( le-föl nézés), néha forgó szédülés, de főleg a rohamkor, imbolygó érzés, van,hogy zuhanó érzés fog el, ájulás érzés, gyengeség (néha főleg ha depressziós vagyok) és főleg reggel hevesebb szédülés érzés mikor felkelek az ágyból és addig mig nem így keltem reggel nem szédültem egész nap, mert nem stresszeltem rá, ma is egész nap így éreztem, de elmúlt miután elmentem 30 percet sétálni, és este is elmult mikor filmet néztem. A pszichológusom, azt mondja, hogy nincs semmi szervi bajom, csak a szorongás, a pánik és a depresszió miatt érzem magam így, és a szédülést a tudatalattim csinálja. Az lenne a kérdésem, hogy a leírtak alapján, ez a szédülés érzés csak pszichés jellegű, vagy lehet szervi baj esetleg, sose voltam még kivizsgáláson, mert a pszichiátrián teljesen kizárták a tüneteim alapján. Maga szerint elmenjek-e kivizsgálásra, vagy csak teljes laborvizsgálatra? Vagy maga szerint is kizárható a szervi baj, mert pszichés jellegű az egész szédülés érzés? Maga mit tudna tanácsolni, hogyan tudnék ez ellen a szédülés érzés, szorongás az elájulás miatt érzés ellen? Válaszát előre is köszönöm.
U.t: Elnézést,hogy ilyen hosszan fejtettem ki, de szerintem így sokkal átláthatóbb.

Üdvözlöm Nekem olyan problémám van hogy 4 éve depressziót diagnosztizáltak nálam azóta már pánikbetegségem is sajnos. Egy idelyig jól vagyok aztán előjon ez a 0-24 óráig tartó szorongás rettenetes halálfélelmem és megbolondulás érzesem van. Van hogy napokig hetekig hónapokig nem jön elő még ha valami nagyon rossz dolog történik akkor sem hanem rá egy két hétre elő jön. Főképp azt vettem észre hogy a menzesz előtt jön. Ilyenkor valeriana relaxot és citromfű teát iszom de már ezek sem használnak rátaláltam két gyógyszere és elolvastam hogy mire is valók de nekem összetett tüneteim vannak így kettő között gondolkodom én homeopátiás gyogyszert találtam az egyik az aconitum napellus 15Ch vagy 30 CH a másik pedig a calcium carbonicum 30CH az lenne a kérdésem hogy mit jelent az hogy CH és hogy egyszere szedhető ezek. És mennyit kell szedni belőlük?

Kedves Doktornő!
5 hónapos terhes vagyok.
Depresszió miatt évekig Aneptinexet és Scippát szedtem, majd ezeket első trimeszter elején elhagytam mikor megtudtam hogy kisbabám lesz.
Stressz, munkahelyi problémák, majd munkanélküliség ( költöztem, előző munkahelyem alkalmi bejelentés miatt táppénzt nem fizetett, munkanélküli maradtam )idegen városba költözés, és a folyamatos sikertelen próbálkozás, hogy legyen munkám, kiölt minden örömet az életemből. Konkrétan, ha megmondom terhes vagyok, sneki nem alkalmaz, ha meg nem mondom meg, eddig mindig olyan munkakörökbe helyeztek ahol be kellett vallanom a dolgot, mivel a körülmények károsították volna a baba egészségét.
Párom segít, támogat, kezdetben együtt nagyon örültünk a babának , holott nem terveztük, de örültünk mindketten hogy így alakult. Amíg el nem kezdődött, hogy az állapotból kifolyólag gyakorlatilag semmilyen hasznos tagja nem lehetek sem a társadalomnak, sem semmiféle közösségnek.
Az életem teljesen kiüresedett. Nem ismerek itt senkit, nincs igazán közösség, ahova mehetnék, nincsenek barátaim, konkrétan arra vagyok ítélve, hogy a 4 fal közt teljen az idő minden perce a baba születéséig, lassan a spórolt pénzem is elfogy. Munkanélküli segély, amit kapok, 3 hónpig. Étvágyam, életkedvem nincs, van hogy egész nap csak fekszem, míg haza nem ér a társam a munkából, és gondolkodom, régi életem foszlányaiba kapaszkodva, ami régen elmúlt, amikor volt keresetem ha nem is sok, volt megbecsült pozícióm a munkahelyemen és a társadalomban, voltak kapcsolataim, és barátaim.... van hogy egész délután csak zokogok, és nem tudok kivergődni a fájdalomból... Ugyanakkor utána a babát féltem, nem esett-e valami baja , és annyira szeretném érezni a boldogságot amit minden más "normális" nőnél látok, hogy örülnek a babának, örülnek hogy nő, hogy mutogatják az ultrahang-képeket meg veszik a kisbaba- holmikat, és én csak a fájdalmat és a bánatot látom ebben is, hogy mekkora egy senki lettem, mennyire egy felesleges elem a világban, hogy csak várom percről percre hogy az idő teljen, és történjen valami.... És ez az állapotot a terhességnek köszönhetem... Én annyira szerettem volna kisbabát, annyira örültünk neki, most mintha minden torz tükrön keresztül a visszájára fordult volna.... Várom hogy teljen az idő, ülök a 4 fal között mint egy nyugdíjas...Holott teljesen munkaképes lennék... Valami ami nem ugyanaz mint az összes szürke, unalmas, sivár nap, egyik a másik után... Hétről-hétre....Én annyira szerettem dolgozni, szerettem a világot, a természetet, annyira szerettem élni, és most csak a túlélésért játszom szinte.
A baba egészséges, minden paramétere és mérete jó, kötelező vizsgálatokra eljárok.
Kérem segítsen, Ön szerint érdemes megkeresni a városban illetékes pszichiátriai gondozót? Lehetséges valami gyógyszeres terápia a lelki mélypontok, a hullámvölgyek elkerülésére?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel

Kedves Doktornő!
Köszönöm szépen válaszát, miszerint 12 hónapot írhatok a hiányosan kitöltött szakorvosi igazolásra. És azt írta még, hogy a diagnózist is rá kell írni. Azt szeretném megkérdezni, hogy az az F3200, ami a recepteken is szerepel? Gondolom így elég ráírni, vagy betűvel is ki kell írni, hogy major depresszió?
Válaszát előre is köszönöm szépen!

Kedves Valéria! A negyed szem rexetin helyett ( 10 év után ) jelenleg fél éve a remotív-al próbálkozom. Viszont eléggé szenvedek és küzdök, ami a kedélyállapotomat illeti. Sajnos annak idején Nagymamámnál is kedélybetegséget diagnosztizáltak, majd Édesapámnál is. ( Már amennyire ezt meg tudták állapítani generációkkal korábban. ) Azt hiszem a legnehezebb az "elégedetlenség" és a "szürkeség" leküzdése, emiatt nap mint nap szenvedek. A munkahelyem rutinná vált, nem jelent sem örömet, sem kihívást. De váltani sincs erőm. A családomban megtalálhatnám a boldogságot, és meg is találom-időnként, ha erőt veszek magamon, nővérem boldog családi idillben él, szerető férje és gyermekei oldalán. Szüleim is segítenek, a családunk egy igazi nagy család. Ha elvonatkoztatok attól, hogy 45 évesen sem saját családom, sem párkapcsolatom, akkor boldog tudok lenni körükben. Néha attól félek, a rexetin csak elnyomta azt, amit valójában érzek, hogy változtatnom kellene, hogy igenis környezetváltozásra van szükségem, legyen az akár külföld is! Ami a karriert illeti, sok mindent elértem, viszont a magánéletem egy kudarc, amit most 40 felett sokkal nehezebben élek meg, mint akár huszon-,akár harmincévesen. Az életem úgy alakult, hogy lekéstem arról hogy saját gyermekem legyen, azt hiszem ezt nehezebb feldolgoznom, mint gondoltam. A pszichiáterem szerint újra kellene kezdenem a gyógyszert, max fél, de inkább csak negyed szemet szedtem belőle, mert depresszív hajlamaim miatt ilyen állapotban nem lehet jó döntéseket hozni: új munkahely-új környezet-stb. De szerettem volna gyógyszer nélkül kirángatni magam ebből az állapotból. Néha mintha sikerülne, de igazából nagyon nehéz, sokszor úgy érzem, semmihez sincs sem erőm, sem kedvem. Annyira félek hogy mi van, ha tényleg öröklött ez az egész és nem lehet másképpen segíteni. Ön mit javasol? Mennyire káros az ilyen gyógyszereket éveken át szedni? Köszönöm előre is: Lizzi

Kedves Doktornő!

Aneptinexet szedek- tulajdonképpen teljesen indokolatlanul- néhány hónapja. Tavasszal volt egy asztmatikus elhúzódó hörhurutom, amiből bakteriális tüdőgyulladás és másodlagos gasztritiszem lett. Mindennek a kikezelése még ma is tart. Mivel allergiás vagyok (perenniális+pollen), szószerint alig kaptam a betegség alatt levegőt és kezelés elmaradtával ebből légszomj és nehézlégzés maradt vissza. Mindez nagyon megrémisztett (igazából ez a nagymértékű légzészavar közvetlenül és úgygondolom fiziológiai szinten érthetően az idegrendszeremre is kihatott), az pedig hogy félre-félre kezeltek (vashiányra meg refluxra etc) ill. a sok orvoshoz járkálás nem csak a betegtudatot erősítette bennem (a rossz közérzet mellett), de rohamokban jentkező átmeneti szorongásos panaszokat is előidézett. Korábban sosem volt semmilyen ilyen problémám (elég jól copingolok), szóval arra gondoltam, hátha mégiscsak pzichogén a fennmaradt légzés panaszom és elmentem a pszichiátriára. Ott aneptinexet kaptam, mert azt kevésbé ítélte a főorvos károsnak mint a SSRE-ket. Azóta (július eleje óa szedem 3*1-es adagban), volt egy újab hötghurutom és a gyulladt hipertrófiás orrom melletta nehézlégzésem is fennmaradt. Most szerológiát néznek nálam és cserélgetik a gyógyszereimet. A letojom kapszulát szedem-és jó lett volna ha panaszaimat megoldja, mert egyszerűbb lene a helyzetem- de hát ez van. A lényeg, hogy úgy érzem indokolatlanul kapkodok be napi plusz 3 bogyeszt- bár, úgy döntöttem, hogy addig míg a panaszaim kikezelése végére nem érünk/ s nem leszek tünetmentes/ addig szedem, hogy ,,kiegyensúlyozzon". Utána viszont nem szeretném. Nincs phóbiám, nem hiperventillálgatok, és depis se vagyok- persze azt a bizonyos ,,banánt" már nagyon unom. A tájékoztatón az áll, hogy ha jobban érzi (mentálisan ugye) magát, még 6 hónapig szedje mielőtt fokozatosan elhagyhatja. Tudom, hogy a Doktornő nem táv-sámán, de az én esetemben gondolja, hogy hamarabb is abba lehet majd hagyni (a fentebbiek fényében)? Mert nem szégyellem én, hogy szedni kell- bár a levendula fürdőt és qi kungot többre tartom, - de szeretném, ha csak a természetes letojom génem működne tovább, minden műkémiai stimu nélkül. Másodsorban ha már orrmány zavarok, rászeretnék kérdezni a Doktornőnél, hogy most nasopaxot írtak fel nekem, ami depressziós készítményekkel nem szedhető/vagy ajánlott(lehet hogy csak MAOkkal, de az már nincs leírva), tudna abban segíteni, hogy ezeket vajon lehet-e együtt szedni farmakológiailag? Nagyon köszönöm Önnek a javaslatait!;) Kelemes hétvégét Önnek !:) Tilda

Tisztelt Doktornő!
Lassan 8 honapja hogy szedek pszihiátriai gyogyszereket mert beteggé váltam 8 honappal ezelőtt üldözési mániám volt meg mindent összegondoltam,amik valojában nem is ugy voltak.Most gyogyszer átálláson vagyok egy másik gyogyszerre és az adagot is csökkentették,de még mindig megvan az az érzésem hogy valami rossz történhet és félek pl autoban az uttol hogy nehogy baleset történjen..és ha valamiért idegesse vállok nem tudok aludni sem csak egész nap jönnek a gondolataim hogy hogy lehettem olyan hogy valamit rosszul csináltam vagy hasonlok.Agyerek vállaláson is gondolkodok,de a ferjemnek előkésziteni a masnapi kaját felpakolni,mosatni automata mosogeppel,vagy takaritani,főzni ezeket mind ugy csinálom meg hogy nem kedvemből hanem mert muszály és nyügnek érzem,még a munkaelyemen is dolgozni nincs kedvem pedig keveset kell dolgozzak csak 1 -2 orát.éS VAN hogy azt szeretném hogy meghaljak és mindennek vége legyen mert szenvedesként élem meg a napokat,nem látok örömet abban hogy csak dolgozunk meg eszunk alszunk..Ön szerint ez változhat és ujra lehetek örömteli boldog és élvezhetem a munkákat stb?És a gyerekvállalástol is félek mert hogy én nem tudom majd jol csinálni valamit elrontok kis korában meg hogy nem lessz türelmem hozza meg idegesiteni fog a sirással meg félek hogy nyug lenne a gyerek is mint a munka stb és egyedül lennék vele mert ferjem egész napdolgozik ezektől félek.Ön szerint lehet hogy tényleg nem nekem valo lenne az anyasag,vagy ha megszületne akkor megváltozna az én hangulatom ,hozzáállásom is?még egy fél évig kb kell szedjem a gyogyszereket utánna lehetne csak gyereket vállalni.

Kedves Doktornő!
- 2004. júniusában – 48 évesen – kevert szorongásos és depressziós zavart diagnosztizáltak. (közepes fokú anxietas, dysthymia). A gyógyszerelés: Paroxat 20 mg – reggel 1; Xanax 0.25 mg – 2x1. Kezelési mód: depresszív – anxiosus tünetek miatt antidepresszáns és anxiolitikus terápia,  szupportív pszichoterápiával.  Azóta a Xanax 0.5 mg-ra növelve,  alváshoz ½ ;  reggel a munkába indulás előtt 2 tabletta,  ill. a hétvégeken ugyanezen adag. A kezelő orvosnak jeleztem, hogy az utóbbi 1.5-2 évben alvászavaraim, egyensúlyzavar, érzelmi tompaság, fáradtság, kisebb szédülés stb. fordul elő. Az orvosnő nem tud jobb (más) terápiát,. farmakológiát. 2015. októberében gyógyszerváltás történt: reggel Cipralex Meltz 20 mg.-1 tabl. & este lefekvés előtt Mizapin 15 mg. - 1 tabl. {egyéb gyógyszerek és étrend-kiegészítők ----- > reggelente: Nebivolol Sandoz–5 mg -½ tabl., Tritace-HCT 5 mg/25 mg.-1/2 tabl. Lipidil 267 mg.–1 kapsz., este: Atoris-20 mg – 1 tabl. (antioxidánsok: napi 500 mg C-vitamin, napi 200 mg E-vitamin, máriatövis készítmény–1 kapsz). Havonta 1*2 hetes kúrákban Ca+Mg+D3+K2 vitamin. }
Homeopátiás gyógyszereléssel kiváltható vagy kiegészíthető a generalizált szorongásos tünet.
üdvözlettel: Ferenc

Tisztelt Doktornő!
A férjem problémájában szeretnék segítséget kérni. 2008 óta szedi az Olwexyát. Jelenleg 75 mg-ot. Akkor depressziós tünetek miatt írta fel neki az orvos. Családjában sok betegség, halál volt, melyeket szerintem máig nem sikerült feldolgoznia. 2008 óta idáig pszichiáter felügyelete nélkül szedte a gyógyszert. Tavaly tavasszal megpróbált leállni a gyógyszerrel egyedül fokozatosan, de nehézségei voltak, így visszaállt rá.
Jelenleg hol jó, hol rossz állapotban van, olyan mellette az élet mint a hullámvasút. Véleményeit gyakran változtatja, dührohamai, agresszív kitörései vannak. Már nem lehet tudni, ha hazajön, hogy mibe köt bele. Előző férjemre extrém féltékenységgel reagál, pedig nincs rá oka. Olyan is előfordult, hogy a dührohama után elfelejt dolgokat. Apjával való kapcsolatában ő a meghatározó, szerepeik felcserélődtek. Szeret uralkodni másokon, sokszor már terrorban érzi magát mellette az ember.
Sikerült rábírnom, hogy menjen el pszichiáterhez, de az orvos meghallgatta, és annyit mondott, hogy szedje az olwexya jelenlegi adagjának dupláját, tehát 150 mg-ot, egyébben nem tud segíteni. Tanácsát nem fogadta meg, mert régebben amikor 75 mg-nél nagyobb adagot szedett, szexuális problémái adódtak. Nem hajlandó másik pszichiáterhez, de még pszichológushoz sem menni, mondván a pénz elvételén kívül, úgysem tudnak segíteni. Tanácstalan és elkeseredett vagyok, a kapcsolatunk sajnos romokban, pedig nemrég született egy kisfiunk. Legyen kedves valamilyen tanácsot adni! Tudom, hogy jó ember, ezért szeretnék Neki segíteni! Köszönettel!

Kedves Doktornő!
Engem a Brandenburg Neuro oldalról B. Géza, illetve az Ügyfélszolgálata irányított Önhöz az ott felvetett problémámmal, ami a következő:

Gyógyszerelhagyást szeretnék megvalósítani., ami nem is olyan egyszerű.

Jelenleg teljesen jól vagyok, de jó 10 évig küzdöttem a következőkkel: szociális fóbia, kevert szorongás zavarok, depresszió. Ezekre persze kaptam gyógyszereket, melyek adagjai egy ideig növekedtek (hozzászokás)....de aztán észbe kaptam, hogy ebből baj lesz, nincs megállás... és ca. 2 éve fokozatosan elkezdtem csökkenteni (Aurorix 2X1 mg-ról MOST: 2x0,5 mg-ra ......és Rivotril 2x1 mg-ról MOST: 2x 0,5mg-ra).

Ami pedig a legnagyobb baj, hogy ezeket a szereket, főleg a BENZODIAZEPIN-t, ijesztően nehéz letenni.
Mivel már gyakorlatilag lecsökkentettem a gyógyszerek mennyiségét, amennyire csak tudtam (jelenleg a fenti leírt "kis" mennyiséget szedem)- de itt megállt a történet sajnos.
Ha tovább próbálom csökkenteni az adagot (a benzo-kat köztudottam nehéz letenni), olyan "túlpörgetett", vibráló leszek, zaklatott, koncentrálatlan, kapkodó - amit nagyon, de nagyon nehéz elviselni...még saját magamnak is.
(és itt már sajnos a légzéstechnika, relaxáció is kevés!!)

Abban a reményben vettem meg a Brandenburg Neuro-t és kezdtem el szedni pár napja, hogy ennek segítségével le tudom tenni szép fokozatosan a Rivotrilt.....
De azt tapasztalom, hogy zaklatott pörgésem nem csillapszik (pedig csak napi 0,25 mg-mal kezdtem el csökkenteni a Rivotril adagomat szintén ca. 10 napja - ami elvileg tényleg nem sok)

Az jutott eszembe az Brandenburg Neuro "Öngyógyító tanfolyama 1-es száma"-nak olvasása közben, hogy vajon nem-e az Aurorix miatt (2x 0,5 mg) van-e mindez? Mivel az egy MAO-gátló szer......?!!! Vajon a gyógyszerek hogyan hatnak egymásra, és hogyan hat a Brandenburg Neuro.....a gyógyszerek mellett?

Ráadásul az újabb, fent leírt csökkentés/megvonás óta van egy újabb fura tünetem, ami eddig nem volt: az vettem észre, hogy bizonyos szavakat, főleg neveket "elfelejt" az agyam, amikor ki akarom mondani őket, ami már néha nagyon kellemetlen szituációkba is vitt a mkahelyemen -- 45 évesen talán még nem kellene "szenilitással" küszködnöm :( .
Kedves Doktornő, kérem adjon tanácsot, mit csinálhatnék jobban, hogy végre megszabadulhassak a gyógyszerektől és az elhagyásuknál jelentkező nagyon kellemetlen "mellékhatásaiktól" - amik jelentkezésénél úgy érzi az ember, hogy sose szabadul meg a káros szerektől!
Előre is hálás köszönettel, Chloe

Kedves Doktornő!
40 éves nő vagyok, férjezett egy 8 éves kislányunk van. Sajnos évekkel ezelőtt összeköltöztünk anyagi okok miatt a férjem szüleivel. Bár külön bejáratú lakásunk lett de szoros a kötöttség. Rátesz még hogy alkoholproblémákkal küzdenek, ami miatt sok nézeteltérésünk adódott. Én közben elvesztettem a szüleimet egyszóval sok minden összejött és kiborultam. Pszichiáterhez kerültem aki megállapította, hogy kevert szorongásos és enyhe depressziós megbetegedésem alakult ki. Több sikertelen ssri készítmény után (nagyon erős mellékhatások jöttek elő) beállításra került a coaxil 2x1 adagolásban, mivel hogy nagyon le voltam fogyva és gyengülve, valamint a frontin kezdetben 3x0,25 mg, majd fokozatos emelve 3x0,25 mg-ban. A szorongásom lényegesen lecsökkent, étvágyam lett, tudtam aludni, a légszomjam, remegésem, szédelgésem mind mind eltünt, csak nagy ritkán jött elő pl. nagyobb bevásárlóközpontban, utazásnál, de szinte teljes életet tudtam élni. Munkám van, azt is el tudtam látni. Már csak a háziorvoshoz kellett mennem gyógyszert íratni, hiszen jól éreztem magam. Egészen a múlt hétig. Azóta folyamatosan olyan állapotot érzek amit egy pityókás hangulathoz tudnék hasonlítani. Enyhe szédelgés, kóválygás, bizonytalan belső remegés... mint amikor az egész tavaly elkezdődött. Szeretném megkérdezni, hogy elképzelhető, hogy már kevés a coaxil hiszen azóta visszajött a testsúlyom is, vagy amit még nem említettem, hogy magamtól 3 hónapja lefeleztem a frontint persze fokozatosan, de nagy büszkeséggel. Ebből lett most a balítélet? Túl korai volt a frontin felezése? Kérem írja meg a véleményét nagyon sokat segítene. Szeretnék ismét jól lenni, örülni, boldogan élni ahogy eddig. Köszönöm szépen kedves Doktornő előre is a válaszát, nagyon jó egészséget kívánok üdvözlettel: Krisztina

Kedves Doktornő!
Nemrég rekurrens depressziót állapítottak meg nálam (jelenleg közepes depressziós epizód).
37 éves vagyok, de már tizenéves koromtól vannak ilyen jellegű problémáim, 21 évvel ezelőtt volt egy öngyilkossági kísérletem is (ezt eltitkoltam, tehát következménye nem lett, orvos sem látott). Azóta a hangulati zavarok bizonyos életszakaszaimban visszatérnek, az utóbbi egy hónapban viszont egyre rosszabb az állapotom.
A kérdésem az, hogy a depresszió ezen formáját hogyan lehet leghatékonyabb módon kezelni? Pszichoterápiára elkezdtem járni, de az a gyanúm, hogy az egyre súlyosbodó dühkitöréseimre ez önmagában nem nyújt megoldást. Kisgyermekeim vannak, és miattuk lenne nagyon fontos, hogy mihamarabb meggyógyuljak, hiszen nem értik, miért változik olyan gyorsan a hangulatom és miért kiabálok, dühöngök szinte minden apróság miatt.

Kedves Doktornő!

Nagyon szépen köszönöm a válaszát, örömmel vettem.
Sajnos elírtam a gyógynövény nevét: aranygyökér (Rhodiola rosea) lenne ami érdekelne. Antidepresszánsként írnak róla, ezért érdeklődök iránta, hogy Mizapin Sol 15 mg mellé szabad-e szedni 200 mg mennyiségben?

Nagyon szépen köszönöm a válaszát és kedvességét.

Üdv.:
Péter

Kedves Valéria!
Ma délután már írtam egy levelet önnek.De még bővebben írnék.Özvegy vagyok a gyász nálam 15 hónapig igen erőteljes volt p,edig 21 évből 19-t rossz hangulatban éltünk együtt a férjemmel. zsarnoki ,kisajátító természetű volt, s ebben az anyósom bátorította is őt,/anyósom édesapja ugyan ilyen rossz volt a dédihez,mig idegenekhez nagyon kedves volt/ s biztatta.Halála előtt/hirtelen halt meg/fél ,egy évvel kezdett némileg normalizálódni a viszonyunk. Szerintem azért mert más ,ismerős ffiakkal folytatott beszélgetések során a férjem azt tapasztalta ,hogy más nem mindenki ilyen szigorú a feleségéhez.Kezdett a gyerekek előtt meg-megdicsérgetni, mig éveken át szidott előttük.Csak az volt a borzasztó hogy még élete utolsó hetében is azt mondta a férjem,hogy őt az is idegesíti ahogy a levegőt veszem/picit szívről fulladok/.A gyerekekkel alapvetően nem bánt rosszul, de ha jó kedve volt mindent lehetett ha rossz kedve volt kis dologért is ordított.TEljesen ellentétes felfogású családból származunk mig őt a végtelenségig kényeztették engem szigorúan munkára fogtak s csak szerény igényeim lehettek.Mind kettőnknek érettségi van.Amúgy járok már 17 éve gondozóba diagnózisom,alkohol dependencia,paranoid skrizofénia, depresszió.Betegség tudatom csak az utóbbi 8 évben van s csak azóta szedem úgy a gyógyszereket ahogy fel van írva, illetve a gyógyszerelési gondjaimat az orvossal megbeszélem.A férjemre volt jellemző hogy balesete után 2003-2011 között alig moccant ki a lakásból is bár még buszozni is tudott. Rám jellemző hogy gyászom során felvettem férjem egyes tulajdonságait és mondásait még olyanokat is amiket pedig nem szerettem.Ma sem mozdultam ki a házból sem-csütörtök van- de a kötelesség tudatom babrálta az idegeimet hogy de menni kell-nincs állandó munkahelyem-mégis csak akor nyugodtam meg és lettem jó kedvű mikor elhatároztam hogy sehova se mozdulok ki a mai nap folyamán.Miért van ez? Már hónapok óta tart.A gyerekeim nem velem élnek teljesen egyedül élek még kisállatom sincs. Mindig a gyerekemre fogom mint ma is hogy csúnyán tett reggel mikor készült a suliba/18 év fiú//mivel heti kb 1x itthon alszik/S a csúnya szava hatására mikor elment ágynak estem s azóta is csak a lakásban mozgok.Pedig jó nekem mikor emberek között vagyok szeretem őket s a levegő is jó.MIT TEGYEK?Gyógyszereim 25 mg citagen reggel este 100 mgtiager este.Kontrol 04.18. üdv

Kedves Doktor Nő!
Közép korú nő vagyok, özvegy, és 2 nagy gyermek anyja.Jellemző rám az utóbbi években ,hogy valami dolog elvégzésére vagy megcsinálására az inspirál ,hogy ezzel a másiknak örömöt szerzek/édesanyámnak,barátnak,barátnő,gyermekeim stb./bár ez számomra önmagában nem okozna örömet csak a másik előre elképzelt majd valós öröme az amely boldoggá tesz.Ez rendben lévő dolog e, vagy mentálhigiénés problémára utal.Főleg mert az utóbbi időben gyakran előfordul ,hogy kedv híján illetve nagy fokú kedvetlenség miatt nem tudom elvégezni a feladataimat.Szedett gyógyszereim 25mg citagen reggel és egy szem tiager 100mg este.Üdvözlettel