Kedves CsaládiNet!

A párom és boldog párkapcsolatban élünk (én 34, ő 39 éves), mindenféle tekintetben minta értékű, 8 hónapja, ami ugyan nem sok idő. Teljesen elzárkózik a gyerekvállalás témájától is, mondván, hogy életében még nem szeretett soha senkit úgy, mint engem, leélné velem az életét, de gyereket egyáltalán nem akar. Döntsem el, hogy tudok-e úgy is boldog lenni vele, ha nem lesz gyerekünk! Mert, ha csak akkor vagyok vele boldog, ha lesz, akkor ő kevésnek érzi magát mellettem.

A páromat két éves kora óta nem az édesapja neveli, a szülei korán elváltak, majd az édesanyja újra férjhez ment, született egy közös gyerek, egy lány. Állítólag nagyon szépen nevelték őket, jó testvérek voltak, hiányt nem szenvedtek. Amikor a húszas éveiben járt a párom, kiderült, hogy az akkori barátnője szexuális kapcsolatba került a nevelő apjával. Persze a kapcsolatnak vége lett, de továbbra is otthon kellett még élnie ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Az édesanyja megbocsájtotta ezt a férfinek, azóta is együtt élnek. A párom mára minden kapcsolatot megszakított az anyjával és a nevelő apjával is, a testvérével is, az édesapját sem keresi, az apai nagymamáját sem. Igazából senkivel a családjából. Olyan 3 évvel ezelőtt megismerkedett egy lánnyal, akivel a nagy szerelem első heteiben kiderült, hogy egy másik férfitől vár gyereket, és meg is szülte. Persze kezdődött a se veled, se nélküled kapcsolat és vége lett, de közben éltek úgy is együtt kb. 1,5 hónapig, hogy a gyerek velük volt.

A párom azzal indokolja, hogy egyáltalán nem akar gyereket, hogy ő már volt ilyen helyzetben, egyáltalán nem neki való, mert tudja, mennyire zavarta, hogy nem lehetett a gyerektől semmit "csinálni", mekkora kötöttség, stb. De ugye ez egy megalázott helyzetben történt, hiszem más gyerekét szülte meg a "szerelmes" nő, nem a közös döntés eredményeképpen lett közös gyermek.

A kérdésem: tudom, hogy a gyerekkori traumái miatt sérült párom, nem is kicsit. De lehet ezen segíteni, ha ennyire makacsan áll ehhez a gyerek kérdéshez? Én nem kész tények elé állítom, hogy én most azonnal szeretnék gyereket, mert korábban nekem sem fordult meg 34 éves létemre sem a fejemben ez, de mióta őt megismertem, azóta már igen. Persze nem most szeretnék, hanem ha egy-két év eltelik, akkor már igen. Most egyelőre elvi szinten beszélek a témáról, de teljesen elutasít, hogy hiába telik el akármennyi idő, nem fog megváltozni a véleménye.

Pszichoterápiával vagy egyéb módon fel lehet oldani ezt vagy tényleg létezik, hogyha két egészséges ember, akik valóban szeretik egymást, akkor a férfi nem akar majd gyereket?

Köszönöm!