Tisztelt Doktornő!
Még „jelenleg” van egy fiatal 20 éves feleségem, aki egy 50 éves alkoholista férfihoz költözött. Feleségem esetében 2013-ban pánikbetegséget diagnosztizáltak, amit kórházi kezelés és állandó tanácsadás és gyógyszerszedés követett. Mikor megismerte a férfit az rábeszélte, hogy ne járjon tovább semmilyen kezelésre, és ne szedjen gyógyszert se. Korábban frontint szedett, de azt sem úgy mint kellett volna, hanem rendszertelenül. Tovább megtalált papírokból megtudtam, hogy másik gyógyszert is kellett volna szednie (Scippa), de azt soha nem váltotta ki, és nem szedte. Az elmúlt pár hónap történéseiről egy pszichológussal beszéltem, akinek elmeséltem a teljes történetet, és a doktornő azt a megállapítást tette, hogy nagy valószínűséggel társfüggő kényszerbetegség társult a pánikbetegség mellé, és szerintem igaza van, mert minden tünete megtalálható a feleségemnél sajnos. Kérdésem az, hogy mennyire befolyásolhatta, befolyásolja a döntéseit vajon az, hogy hónapok óta nem szedi gyógyszereit, mert az a férfi akihez költözött nem engedi neki. Azt tervezem, hogy a folyamatban lévő válás kapcsán kérném a bíróságot, hogy pszichológus vizsgálja meg, és adjon szakvéleményt róla, hogy mennyire beszámítható. Mert véleményem szerint a gyógyszer hirtelen elhagyása, vagy egyáltalán nem szedése, gondolom, hatással lehet, lehetett tetteire, mert az elmúlt időszakban szinte teljesen kifordult önmagából, senki nem ismer rá, sokan mondják, hogy viselkedése milyen más lett, menyire zavart sokszor például.