Back virágcseppek félelemre

Kedves Mariann!

38 éves, két gyermekes anyuka vagyok. A gyermekeim 2008. februárjában, illetve 2009. februárjában születtek. Általános iskolás korom óta vagyon szorongós, és bár magamban próbáltam mindig is erősíteni, hogy nem számít mások mit gondolnak, de mégis egész nap szorongtam olyasmitől, hogy pl. nem tudok bekapcsolódni olyan társalgásokba,hogy mi volt este a tévében, mert én nem nézhettem, hogy milyen ódivatú ruha van rajtam, stb. Tanulással akartam bizonyítani, de rá kellett jönnöm két diploma után,hogy ezeket valójában nem magam miatt csináltam. A munkahelyemen elkezdődött egy nagyon erőteljes, kellemetlen izzadás, mely végképp tönkretette a napjaimat. Állandóan migrénes fejfájások gyötörtek. Állandóan rettegtem attól, hogy hogyan fogom felnőttként megállni a helyemet, hogyan lesz munkám, partnerem. Sajnos partnerkapcsolataim nem is sikerültek, úgy érzem jelenlegi páromtól, aki a gyermekeim édesapja nem kapom meg a kellő megbecsülést, és résztvállalást a problémákból, így olyan súly van a vállamon, amit már nem bírok el. Régebben is előfordult, hogy nem éreztem magam jól tömött közlekedési járművön, de tavaly december óta nem tudok vonatra szállni, ami számomra létfontosságú lenne, merthogy azzal járok dolgozni, és mivel egyedül tartom el a két gyermekemet, és részben a páromat is, nem merem feladni. Már két hete vagyok otthon betegszabin, és rettegek a naptól, hogy felüljek a vonatra, és már itthon is rámtörnek pánikrohamok. Házorvosom frontint írt fel, de nem szeretnék rászokni, ezért valami szelídebb megoldást keresek. Sokat néztem a netet segítség után kutatva, és tudom, hogy rengeteg alternatív lehetőség van, de tény, hogy nagyon szkeptikus vagyok, én, aki mindig azt hittem, hogy a Földön járok, nem hiszek misztikus dolgokban stb. most lépten nyomon olyan dolgokkal találkozom, amelynek alapja, hogy hinni valamiben. Akár magamban, akár a gyógyulásban stb. Odáig eljutottam, hogy tudom, hogy nagyon sok negatív gondolatom van. Gyűlöletet érzek a párom iránt, mert úgy érzem, hogy cserbenhagy, dolgozik, pénzt keres, de nem vállal kellően részt a közös terhekből, most sem kapok tőle támogatást. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a probléma megoldása rám vár. De a negatív érzéseket, amelyek nem vezetnek sehová szeretném csillapítani, hogy józan ésszel tudjak véget venni a számomra elviselhetetlenségig fajult helyzeten. Állandóan aggódoma gyermekeim miatt, minden nap rettegek, hogy nem érünk időben oviba, nem érek időben értük. Lelkiismeretfurdalásom van, hogy ők az elsők az oviban, és utoljára megyek értük, és persze ezért is haragszom a páromra, aki gyakran reggel és du. is itthon van és elhozhatná őket, de nem teszi, mert nincs hozzá türelmük. Bocsánat a panaszáradatért, valójában csak azt akarom éreztetni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy milyen sötét indulatok vannak bennem folyamatosan. Vettem rescue spray-t, hogy vonatozás előtt használjam. Kérdésem, hogy mennyi idővel kell a vonatra szállás előtt használni? Illetve mit javasol még? Probálok meditatív zenét hallgatni, minden napra beiktattam egy kis tornát, nagy sétákat. Igyekszem a gyermekeimre gondolni, de ez általában azzal végződik, hogy rettegek, hogy az állapotom annyira romlik majd, hogy nem fogom tudni őket ellátni. Változtattam a táplálkozási szokásaimon is, napi 4-5 kávét egy reggelire sikerült leszorítanom, de folyamatosan félelmek, rémálmok gyötörnek, max. 4 órát tudok aludni, és rettegve ébredek, úgy, hogy azt sem tudom, hogy mitől vagyok feszült, mitől félek konkrétan. Mit tanácsolna? Köszönettel Zs