A terhesség időszaka, főleg az utolsó trimeszter a legtöbb gyermeket váró nő számára izgatott várakozással telik - babaszoba berendezéssel, babaruhák vásárlásával, tervezgetéssel. Néhány kismama azonban nem élvezheti ezt a csodás időszakot, ugyanis kórházban kell maradnia akár hetekig, hónapokig is.

Minden kismamának nyilvánvalóan a gyermeke egészsége a legfontosabb, azonban a hosszú ideig tartó bezártság, a világtól való elszigeteltség rendszerint megviseli a leendő anyukákat.

Amire senki sem számít

Amikor kiderül, hogy babát várunk, főleg az első gyermeknél, mindenki egy boldog, egészséges terhességet képzel el, ahol az okozhatja a legnagyobb problémát, hogy fáj a derekunk, vagy nehezen tudunk lehajolni. A legtöbb kismamában fel sem merül, hogy esetleg heteket kell töltenie a kórházban a várt 3-4 nap helyett.

Én a terhességem utolsó két hónapját töltöttem kórházban, ez idő alatt nagyon sok kismamával találkoztam, és számtalan okkal, ami miatt hosszú időre kórházban kellett maradniuk. Minden esetben egy dolog közös volt: sokat kellett pihennünk, és nem igazán hagyhattuk el az intézmény. Bár ez még a koronavírus megérkezése előtt történt, ott tartózkodásom nagy részében akkor is karanténban volt a kórház, nem fogadhattunk látogatókat az influenzavírus miatt, ami még jobban fokozta az elszigeteltség érzését.

Sok kismama volt, aki nem bírta tovább néhány napnál, és saját felelősségre hazament. Ez főleg azoknál fordult elő, akiknek a nagyobb gyermekeiket is otthon kellett hagyniuk. Sajnos ez nagyon sokszor nem végződött jól, pár nap után visszahozta őket a mentő.

Terhességi toxémia: a kismamák rémálma

Én és több kismamatársam azért töltöttünk hónapokat kórházban, mert terhességi toxémiánk, más néven preeclampsiánk volt. Az elsődleges terhességi toxémia a terhesség második felében alakul ki, szélsőséges esetekben anyai és magzati életveszélyes állapottal járó betegség.

Szelektív sejtpusztulást okoz a méhlepényben, így annak a keringése nem működik megfelelően. Ennek következtében előfordulhat, hogy a magzat nem kap elég tápanyagot, ezért nem fejlődik megfelelő ütemben.

A toxémia tünetei:
 

• a vizeletben megtalálható fehérje,
• a vizesedés
• és a magas vérnyomás lehetnek,
• legsúlyosabb esetekben epilepsziaszerű görcsök (eclampszia),
• valamint HELLP-szindróma (vörösvérsejtek szétesése, alacsony vérlemezke szám, megemelkedett májenzimek) léphetnek fel.

Hogyan ismerhetjük fel a terhességi toxémiát?

Bár a terhesgondozás elsődleges feladata, hogy a preeclampsziát időben felismerjék, az én esetemben észrevétlen maradt egészen a 32. heti ultrahangos vizsgálatig. A tünetek közül ugyan megvolt a vizesedés, amit a rendszeres testsúlymérés is kimutatott, hiszen nagyon gyorsan gyarapodott a testsúlyom, valamint a fehérje is kimutatható volt a vizeletemben, de nem volt kiugróan magas a vérnyomásom, ezért nem gondolták úgy, hogy baj lenne.

A 32. heti ultrahangon a nőgyógyász már ránézésre sejtette, hogy valami nincs rendben, hiszen a vizesedés szemmel látható volt, az ultrahang láttán azonban azonnal kijelentette: nagy a valószínűsége, hogy terhességi toxémiám van. A kislányom sokkal kisebb volt, mint amekkorának lennie kellett volna, ezért be kellett mennem a kórházba egy kivizsgálásra, ahol 24 órás vizeletvizsgálatot és vérvételeket csináltak.

Közvetlenül karácsony után feküdtem be, az orvosok pedig azzal biztattak, hogy egy hét után hazamehetek.

Egy hét után reménykedve mentem vizsgálatra az osztályvezető főorvoshoz, azonban amit mondott, hidegzuhanyként ért: a szülésig bent kell maradnom a kórházban.

A vizsgálatok igazolták, hogy terhességi toxémiám van, ezért folyamatosan orvosi felügyelet alatt kellett lennem. Bár nagyon lesújtott, hogy még két hónapot kórházban kellett töltenem, természetesen a gyermekem egészsége volt a legfontosabb.

A kislányom szívhangját minden nap ellenőrizték, és minden héten ultrahangos vizsgálaton figyelték a keringését és a növekedését. Nagyon kétségbe voltam esve, mivel a növekedése heteken keresztül stagnált.

A terhességi toxémia kezelése

Rengeteg fehérjét kellett ennem annak érdekében, hogy beinduljon a növekedés, valamint sómentes étrendet kellett követnem, nehogy felmenjen a vérnyomásom. Nekünk szerencsénk volt, az ágynyugalomnak és a diétának köszönhetően időben, egészségesen, normál testsúllyal született meg a kislányom. Kicsit kisebb volt ugyan az átlagnál, de szerencsére semmilyen egészségügyi problémája nem volt.

Sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés: rengeteg toxémiás kismama idő előtt hozta világra a gyermekét, sokaknak heteket kellett a koraszülött osztályon töltenie. Többek között ezért is fontos a toxémia korai felismerése.

Kórházi mindennapok

A kórházban töltött hetek, hónapok meglehetősen megviselik minden kismama idegrendszerét. Egy idő után a kórház börtön benyomását kezdi kelteni, hiszen nem mehetünk ki még a szemben lévő kisboltba sem. A bezártságérzet mellé folyamatos aggodalom párosul, hiszen nem tudjuk, mi lesz a babánkkal, vagy éppen velünk. Akinek több gyereket kell otthon hagynia, többszörösen aggódik, valamint a család hiányával is meg kell birkóznia.

A téli időszak a legrosszabb, hiszen általában ilyenkor látogatási tilalom lép életbe a különböző vírusok miatt. Egyetlen mentsvár a telefonunk, hiszen így tudunk kommunikálni a családdal, viszont ez sem tudja helyettesíteni az öleléseket.

Minden rosszban van azonban valami jó: ha szerencsések vagyunk, olyan szobatársakat kapunk, akik jó társaság lehetnek. A kórházi tartózkodásom során rengeteg szobatársam volt: néhányan heteket töltöttek bent, mint én, volt, aki csak a babájával töltött bent pár napot a szülés után, azonban pár anyukával a mai napig tartjuk a kapcsolatot, mivel a kórházban töltött idő összekovácsolt minket. A társaságuk hatalmas segítség volt az egyforma, eseménytelen napok átvészelésében.

Mindegyikünk számára nehéz volt ez az időszak, azonban a legjobb, amit ilyenkor tehetünk, az az, hogy támogatjuk egymást. Bár a lelkünket iszonyatosan megviselik ezek a kórházi "látogatások", természetesen minden kismama számára az a legfontosabb, hogy mindent megtegyen a babája és a saját egészsége érdekében. Ilyenkor úgy érezzük, mintha lassabban telne az idő, és soha nem jönne el az a perc, amikor kiléphetünk a kórház ajtaján a babánkkal a kezünkben, fontos azonban, hogy emlékeztessük magunkat: mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy előbb-utóbb egy boldog, egészséges babát vihessünk haza.

Indexkép: Depositphotos.com