Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kritikus lennék az öltözködés terén… úgy látszik korral jár.
A kezembe kerültek öt évvel ezelőtti pocakos fotóim és őszintén elszégyelltem magamat, hogy miket voltam képes magamra ráncigálni.
Annyira rémségesen néztem ki, hogy az eredeti fotókat meg sem merem mutatni.

Viszont öt év távlatában, sok-sok kismamával és kismamaruhával eltöltött év után szinte kényszert érzek, hogy segítsek kívülről megmutatni, hogy hogyan ártunk saját magunknak a félmegoldásokkal.

Jogos a kérdés: miért akarok segíteni. Mert emlékszem, mennyire irigyeltem a csinos kismamákat, mennyire szerettem volna én is kimondottan kismamaruhákban járni. Azonban ráfogtam a pénzre, meg arra a bizonyos kedvenc mondatomra: arra a kilenc hónapra minek vegyek ruhát.

Aztán második és harmadik babámat várva már nem akartam irigykedni, sokkal racionálisabban gondolkoztam már a gyerekre szánt kiadások tekintetében is - így jutott is normális ruhára, és nem vettem fölösleges babaholmikat előre, amikre végül soha egyik gyereknél sem lett szükségünk.

Második és harmadik babámmal kismamaruhákban, csinosan jártam, nem irigyeltem a csinosakat. Boldog voltam, amikor a férjem már a reggelinél udvarolt a szülés előtt két héttel is, hogy az ő felesége a legszebb a világon. Tök jól esett minden elismerő pillantás, hogy igen, így kéne minden kismamának kinéznie.

Ha az alábbi képre kattintasz, akkor olvashatsz arról, hogy hogy jársz, ha meglévő nyári szoknyáidat  használod kismamaszoknyának.