SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓDSZABADIDŐRECEPTEKBABANEVEK

Mit hoznak az angyalok

Tömör Elisabeth [cikkei] - 2016-12-09
Szeretem az ünnepeket, a fenyőillatot, meg a mandarinét is, a csillogó készülődést, Mikulásostól, angyalostól együtt. Amit viszont nem tudok megemészteni, az az, hogy miért tesz erőszakot a szó szoros értelmében a legtöbb szülő a saját gyerekével karácsony idején. Mindjárt elmagyarázom mire is gondolok pontosan...

Gyerek, az interaktív kiegészítő

Azt látom az utcán, a villamoson, de még a fogorvosi várószobában, és a saját praxisomban a klienseimnél, vagy a terápiás csoportomban is, hogy a legtöbb szülő öntudatlanul, szinte álomszerűen éli az életét és neveli a gyerekét. Nincs bennük a tudatosságnak egy szemernyi szikrája sem. Nem készültek fel lelkiekben  egy család születésére, nem beszélgettek a párjukkal a várható szerepek kialakulásáról, hogy milyen irányba evezzenek majd abban a bizonyos hajóban. A legtöbben, mire öt-tíz éves lesz a gyerekük, valahogy megunják, belefáradnak, belesavanyodnak a történetbe. A tisztelet persze mindig a kivételeké! A gyerek szinte csak véletlenül van a szülő mellett, egyfajta csatolmányként, színes, interaktív kiegészítőként, mely meghatározza őt ebben az életben.
 

Megszámoltam, csak hárman nem

A negyed órás sétám alatt a boltból hazafelé megszámoltam a gyerekes szülőket délután négy óra felé, hogy hányat is látok belőlük. Huszonketten voltak. Ami döbbenet volt számomra, hogy akár álltak a buszmegállóban, akár a boltból jöttek kifelé, mind, csupán három kivételével, vagy telefonált, vagy az okos telefon képernyőjét bámulta, vadul nyomogatta, huzigálta ujjait a készüléken, miközben a négy, hat tíz éves mellette baktatott, vagy ácsorgott. 
 

Nem ismerik a sajátjukat

Nem is kell csodálkozni azon, hogy sok szülő kérdezi magától, tőlem, hogy miért ilyen ez a gyerek. A kapcsolatba bele kell fektetni elsősorban időt, másodszor pedig energiát. Jelen kell lenni, elérhetőnek kell lenni. Természetesen nem mindig örömmel, és jókedvűen, hiszen nem robotok vagyunk, láthatja  a gyerek azt is, ha fáradt, dühös, rossz kedvű az anyja vagy az apja. De ha egyáltalán nem lát semmit, mert nem élnek közös lelki, érzelmi életet, akkor nincs miről beszélgetni, akkor a kapcsolat, mint olyan, nem létezik, üres. Persze a szülő egy idő után felismeri azt, hogy a fodrásszal, vagy a műkörmössel, teszem azt a szomszéddal is többet fecsegett az elmúlt héten, mint a saját gyerekével, és a jobb érzésűekben, ez lelkiismeretfurdalást okoz. Sokan nem is tudják a nevén nevezni, csak egyfajta keserű ízt éreznek a szájukban, amikor erre gondolnak. Az ünnepek érkeztével, a legtöbben tükörként szembesülnek azzal, hogy a saját gyereküket alig ismerik, és istenigazából fogalmuk sincs, mivel lephetnék meg őt. Persze lehet támaszkodni a reklámok kínálta tébolyra is, hiszen mindig lesz valami, amit a gyerek megkíván, de hogy valójában minek örülne, mi érdekli, azt az átlagszülő nem tudja, hiszen nem is ismeri a gyerekét. A napi rutin, a házi feladatok kikérdezése, a vacsora után már nincs sem tér, sem idő a közös beszélgetésekre.
 

Lenyomom a torkodon

Az ünnepek hivatalosan és legálisan adnak lehetőséget az érzelmileg elhanyagolt gyermekek „megvásárlására” a kompenzálására. Amire egész évben nem jutott idő, azt most bepótolhatjuk, és odaadjuk ajándékokban, gyorsan, instant kis dobozkák formájában most. Hihetetlen számomra, hogy a mai tíz éves korosztály már többszázezer forintos okos telefonokkal rohangál, a mai tiniknek pedig egytől egyik van laptopjuk, tablettjük, mely a legjobb esetben is több tízezer forintos ajándék. Lehet azt mondani, hogy a világ változik kérem, és a gyerekem egy okos kütyüre vágyik a legjobban punktum. Az igazság azonban máshol van, és mondom ezt azzal a tapasztalattal, melyet nap, mint nap átélek, amikor a húsz és harminc éves családos férfiak és nők osztják meg velem abbéli emlékeiket, hogy nem volt kapcsolatuk a szüleikkel. A minap egy édesapa jött el hozzám, aki azt mesélte el, hogy testedzés gyanánt évekig aludt nyitott ablaknál télvíz idején kamaszkorában. Az édesanyja pedig csak nevetett rajta. Itt azonban nem csak arról van szó, hogy az anyuka elhanyagolta érzelmileg a fiát, hanem konkrétan még az egészségét is veszélyeztette. A fura az egész történetben az volt, hogy a meglett, már maga is édesapa státuszában élő férfiban fel sem merült, hogy az édesanyja viselkedhetett volna másképpen, és hogy a mostani életében a legtöbb problémát az a szeretetlenség okozza, amiben gyerekkorában része volt. Arra a kérdésemre pedig, hogy az édesanya miért nem csukta be az ablakot, miután elaludt, az volt a férfi válasza, hogy egyszerűen nem voltunk olyan viszonyban…
 

Bűntudatos ajándékok

No de visszakanyarodva oda, hogy ha nem ismerem sem önmagamat, sem a gyerekemet, akkor véletlenszerűen vásárolom meg a karácsonyi ajándékot, vagy a mikuláscsomag összetevőit, és mivel az ajándék tetszetős is meg drága, úgy a gyerek sem szólhat egy szót sem. Lenyomom a torkán azt amit én gondolok, vagy amire én vágyom, hiszen arról fogalmam sincs ő minek örülne. A bűntudat fura dolgokra ragadtatja el a szülőket, ám a nagy baj ezzel, hogy a gyerekeken teszünk ezzel erőszakot. A gyerek ugyanis nem fog szólni, örül persze a „nagy” ajándéknak, egyrészről nem is érti, másrészről akarja hinni, hogy őt ennyire szeretik a szülei. Azt viszont valahogy érzi, hogy kilóg a lóláb.
 

Mit lehet tenni?

Soha nem késő, mindig lehet újratervezni az útvonalat amerre haladunk. Ne legyenek kifogások, hogy nincs időm rá, nem érek rá, vagy túl sok idő telt már el. Nyissuk ki magunkban a szeretet igazi, elrozsdásodott csapját. Először persze lehet, hogy feszegetni kell, meg újra és újra próbálni, az is lehet, hogy csak csepegni fog az elején. Ne adjuk fel, hiszen ez adhatja az élet értelmét. A kapcsolódásaink többet érnek, többet mondanak el rólunk, mint azt gondolnánk, és a legfurább, hogy sokkal messzebbre hatnak, mint azt valaha is feltételeznénk!

Fotó: 1212eins/pixabay.com

betöltés...
betöltés...

LEGOLVASOTTABB

Hogyan fegyelmezzünk szeretettel? – Válaszkereső Pécsi Rita neveléskutatóval

Szeretettel fegyelmezni nem ridegséget jelent, és a határok sem a gyerek ellen vannak. Pécsi Rita neveléskutató szerint a gyerek akkor érzi magát biztonságban, ha a szülő nem tűnik el mellőle a "baráti" szerep mögé, hanem nyugodt, következetes vezetést ad neki.

Amit a képernyő elvesz a gyerekedtől, és észre sem veszed

A telefon és a tablet sok családban a leggyorsabb béketeremtő: előkerül étteremben, autóban, várakozás közben, vagy akkor, amikor a szülőnek végre két szabad percre lenne szüksége. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató szerint éppen ez a látszólag ártatlan szokás veheti el a gyerekektől azt, amiből az idegrendszerük, az önbizalmuk és a kapcsolati képességük épül.

A túlzásba vitt bőrápolás kamaszkorban többet árthat, mint használ

Egyre több tizenéves használ felnőtteknek szánt, aktív hatóanyagokat tartalmazó kozmetikumokat - pedig a túlzásba vitt bőrápolás ebben az életkorban akár ronthat is a helyzeten. Tinédzserkorban a rosszul megválasztott bőrápolási rutin bőrszárazsághoz, irritációhoz, sőt akár fájdalmas vagy viszkető allergiás reakcióhoz is vezethet- mondja dr. Kovács Anikó, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika bőrgyógyásza.

Képernyő vagy kaland? Így találjuk meg az egyensúlyt a gyerekek digitális és offline világa között

A digitális világban élünk, de a gyerekkor varázsa továbbra is a képernyőkön kívül történik. Hogyan találhatjuk meg az egészséges egyensúlyt szülőként anélkül, hogy démonizálnánk az okoseszközöket? Mutatunk néhány bevált, gyakorlatias tippet, és elmeséljük, hogyan segíthet a közös játék akár a legnehezebb helyzetekben is.

"Külföldön bezzeg nem kötelező!" – Utánajártunk, mi az igazság a gyermekvédőoltásokról

Amikor megkapod a védőnőtől az oltási naptárat, talán te is megijedsz a sok kötelező szúrástól, és elgondolkodsz: biztosan kell ez mind a gyerekemnek? Különösen akkor merül fel ez a kérdés, amikor egy külföldön élő ismerősödtől azt hallod, hogy náluk alig van kötelező oltás, mégis mindenki egészséges. Magyarországon 12 fertőző betegség ellen kötelező az immunizáció, míg Ausztriában például egyetlen kötelező oltás sincs. Miért van ez így, és mi történik, ha egy ország lazít a szabályokon? Láss tisztán a vakcinák útvesztőjében.

© 2004-2026 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja