Tájékozódás a hatalmas óceánon...”pálcikatérképek”

A MARSHALL-SZIGETEK több, mint 1200 kisebb-nagyobb szigetből áll, melyek legtöbbje csupán néhány méterre emelkedik a tengerszint főlé. Nem is kell túl messzire mennünk tőlük, és máris eltünnek a szemünk elől. Az ősi Marshall-szigeteki hajósok külvillás csónakjaikkal mégis képesek voltak egyik kis szigetről odatalálni a másik szigetecskére, és tájékozódni a Csendes-óceán, mintegy 2 millió négyzetkilométeres területén.
Hogyan?
Egyszerű, de mégis igencsak hatékony ”térképeik”, a pálcikatérképek segítségével.
A Marshall-szigeti hajósok tapasztalatból tudták, hogy a szárazföld jelenléte bizonyos hullámmintákat hoz létre, melyek már 30 kilométeres távolságból jelzik egy sziget helyét.
Rengeteg hullámmintát kellett megtanulniuk, és a pálcikatérképek segítették őket az emlékezésben.
Hogy nézett ki egy ilyen pálcikatérkép?
Ahogyan a képen is látható, a pálcikák a csavarpálma gyökerének darabkái vagy pedig a kókuszpálma leveleinek a rostjai voltak. Ezeket egymáshoz rögzítették, hogy rácsozatot alkossanak, amely a hullámminták vonalait mutatta. Apró kagylóhéjakat erősítettek rá, hogy jelezzék a szigetek elhelyezkedését.
A pálcikatérképek titkát hosszú éveken át csak bizonyos kiválasztottaknak tárták fel.
Hogyan tanulta meg egy fiatal hajós ennek a ”térképnek” a használatát?
Csakis képzés és gyakorlás által. Egy tapasztalt hajós személyesen oktatta a fiatalt, talán még a közeli szigetekre is elvitte magával. Amint a tanítvány megtanulta felismerni a hullámtörések vonalait, egyre ügyesebben használta a pálcikatérképet.
Végül egymaga is nekivághatott az óceánnak.
Elkezdett érdekelni ez a téma. Kutatásom eredményét a következő cikkemben közreadom.