A spiritizmust, mint az ezoterikus tapasztalatszerzés módját az elmúlt években lejáratták a különböző csaló médiumok és természetesen nagynéha az úgynevezett csaló szellemek. Ezért a modern magyar terminológia nem is használja a spiritizmus kifejezést, helyette szellemtant emlegetnek az okkultista szeánszok szakértői és természetesen a szeánszok részvevői. Ezekre a csoportokra jellemző az is, hogy nagyon megválogatják médiumukat, alapos vizsgálgatásoknak vetik alá őket, nehogy valamilyen hallucináció révén jöjjenek az üzenetek abból az úgynevezett másik dimenzióból, a szellemházból, amelynek létezésében hisznek.

A spiritizmus a 19. század közepén keletkezett. 1848-ban az Amerikai Egyesült Államokban élt egy család. Házukban különös kopogásokra lettek figyelmesek. Sikerült rávenniük az ismeretlen, titokzatos kopogót egy ábécé használatára. A betűnek sorszámokat adtak. Egy koppanás jelentette az a-t; két kopogás a b-t; három a c-t és így tovább.

Ezzel a módszerrel tudták meg, hogy a kopogás egy halott szellemétől származik, akit a házban gyilkoltak meg valamikor. A "felfedezésnek" óriási sikere lett. A metodisták egy pillanatig sem kételkedtek a történet igazában, és nem gondoltak szédelgésre. Foxék tökéletesítették módszereiket. Egy asztal köré gyűltek, és mozgásba jött lábával kikopogtatták a válaszokat. Ez volt az asztaltáncoltatás divatjának kezdete. Kiderült, hogy "különösen fogékony" személyek, "médiumok" jelenlétében különböző "csodálatos" események is lejátszódnak: bútorok emelkednek fel, idegen eredetű tárgyak kerülnek be a szobába, sőt a szellemek lefényképezhető formában megjelennek a spiritiszta üléseken, az úgynevezett szeánszokon.

Az 1850-es években nálunk is divatba jött az asztaltáncoltatás. A Bach-korszakból a szellemek világába menekültek inkább, s a meggyötört szívek a hősi csatákban elesettek után sóvárogtak. Egressy Gábor állítólag Petőfi szellemével került kapcsolatba egy kopogó asztalláb segítségével, s a költő részletesen elmondta volna halálának történetét. Erről Egressy egyik levelében lelkendezve beszámolt Arany Jánosnak is. Arany nemcsak nagy költő, hanem kitűnő megfigyelő és lélekbúvár is. Így szól az Egressyhez küldött válasza:

"Kedves barátom! A szellemekkel való correspondentiát illetőleg én a kételkedők közé tartozom. Azt gondolom, az egész asztalírási folyamat a működő agyában képződik, öntudatlanul. Képek és eszmék állnak elé, s egészíttetnek ki, mint az álomban. Amit legkevésbé hiszek, az a testtől megvált szellem működési képessége: mert hogyan volna a szellem képes olyan tökéletlen műszer által, minő egy asztal vagy bútordarab, nyilatkozni, ha a testnek rendetlen állapota, például a vérnek agyra tolulása, megtompíthatja munkásságát?"

Spiritiszta szeánszok - vitatott témái a múlt századi, de a mai tudományos köröknek is. Vannak akik lebuknak, de vannak, akik olyan tippeket mondhatnak nekünk, amikkel mi magunk is képesek lehetünk szeánsz nélkül is a szellemek által diktált szövetet leírni.

A pszichográfia nevet egy new York-i férfi, bizonyos Mr.Slade találta ki annak a módszernek, melyben a szellemlények palatáblára írták üzeneteiket. Ugyan a szentpétervári Birodalmi Egyetem tudományos kísérletén Henry Slade lebukott, és csalónak bélyegeztetett, mivel bebizonyosodott, hogy a palatáblára már előzőleg felrótták a szellemjeleket, a módszert mégis megőrizték az utókornak. Houdini, a híres bűvész-mágus egy csomó trükkre jött rá, amivel "szellemírásokat" lehet előidézni, sőt egy szemfüles chicagoi játékcég külön árukatalógust is készített "Játék a szellemekkel" címmel, mely katalógusból többek között a Houdini féle palatáblát is meg lehetett rendelni.

A szellemek által diktált szövegeket ma már kevesebb trükkel, több intuícióval közvetítik a médiumok. A szellemek személyének meghatározásában sem egységesek az álláspontok. Van, aki saját felsőbb önvalójával, míg más személyesen Attila hun fejedelemmel, vagy Lucretia Borgiával képes kapcsolatba lépni, megint más angyalokkal társalkodik, és az ő diktálásukra ír.

A szellemközvetítette információk igazságtartalmába vetett hit pedig kinek-kinek szíve joga.

Jung, a neves svájci pszichológus sokat foglalkozott az úgynevezett okkult jelenségek tudományos felkutatásával. Megállapította, hogy az asztal, ez az élettelen deszkaalkotmány két vagy több ember kapcsolatának kifejezője lehet. Hogy hogyan?

Az összeszokott körtagok a kopogtatások kód szignáljaiban úgy olvasnak, mint a távírász a morzejelekben, vagy a börtönök falát kopogtató rabok saját jelbeszéd-rendszereikben. A kopogások megfejtésének tana az úgynevezett tipológia. A type angol szóból ered a kifejezés, melynek magyar megfelelője a jel.

A kopogásokat az úgynevezett ideomotorikus, az önkénytelen izommozgások hozzák létre. Lélektani tény, ezt kísérletek igazolják, hogy a kéz és a kar izmainak megfeszülése vagy elernyedése nyomon követi a tudat állapotait, érzelmeinket, gondolatainkat. A szeánsz egy-egy helyzetében jelentősége van annak, hogy a vendégek kezei engedelmesen követik-e a médium mozgatta asztalt, vagy izmaik megfeszülve ellenállnak, így csupán a megragadott asztal mozgásán keresztül a médium, a körvezető kipuhatolhat olyan érzelmi tényezőket, melyeket a "szellemektől" származóknak tüntet fel.

Az önkéntelen izommozgások jelrendszerében persze elég nehéz olvasni. Ez éppen olyan tudomány és éppen olyan gyakorlatot kíván, mint a vakok különleges ábécéjének, az úgynevezett Braille-írás domborművecskéinek az ujjakkal történő letapogatása. A vakoknál, különösen a vak süketeknél a tapintás és az izommozgások együttes vibrációs érzéke olyan fejlett, hogy akár zongorára fektetett tenyerükkel érzékelik a zenét, sőt egyes zenedarabokat is felismerhetnek így a hanghullámok keltette rezonanciákból.  

betöltés...