Márton-napi versek

Gazdag Erzsi: Jóbarátaink 

Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba,
Harminchárom liba várja.

Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.

Verseghy Erzsébet: Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,
forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,
tó vízében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy küldik az óvodába.

Tordon Ákos: Libasorban

Sír a nád, a sárga nád, 
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá. 

Felelgetős játék:

- Gyertek haza, ludaim!
- Nem merünk!
- Miért?
- Félünk!
- Mitől?
- Farkastól!
- Hol a farkas?
- Bokorban!
- Mit csinál?
- Mosdik!
- Miben mosdik?
- Arany medencében!
- Mibe törölközik?
- Kis cica farkába!

Jankovich Ferenc: Libák
 
Harminchárman keltünk útra,
Mikor mentünk világgá.
Harmincan sem jöttünk vissza –
Gági-gégém, húgom, hop!
Gágá, gigágá!
 
Arra jött a limpes-lompos,
Mikor mentünk világgá,
Lúdgégére éhes farkas –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
 
El is értünk egy nagy tóba,
Mikor mentünk világgá,
Egy nagy libaúsztatóba –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
 
Tiszta vízben megmosdottunk,
Mikor mentünk világgá,
Mégis sáros lett a tollunk –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!

Márton-napi mondókák
 

Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.

Novemberben, Márton napján
liba gágog, ég a kályhán.
Aki libát nem eszik,
egész évben éhezik.