Ami igazán felháborít, az az, hogy miért is kell Magyarországon amerikai típusú önéletrajzot írni? Egész egyszerűen az amerikaiak az egyetemeken azt tanulják, amit mi itt általános, vagy középiskolában.

A nyelvünk a világ legválasztékosabb nyelve, és jó lenne eljutni legalább addig kedves "pénzes-zsák befektetők", hogy az itt élő emberek magyarok, és nem amerikaiak, németek, franciák, kínaiak stb.

A magyar ember magyar típusú önéletrajzot akar írni, és nem amerikait. A magyar ember dolgozni akar és tud is.

Félelmetes és nevetséges, ahogy, amilyen módon szelektálnak. Kipróbáltam, tudom mit beszélek. Nézzük a grafológust. Ha éppen rossz passzban vagyok, vagy görcsöl a kezem, máris olyan jegyekkel "ruházom fel" magam, amikről rögtön azt állapítja meg írástudó kolléga, hogy nem alkalmas. Jóllehet akkora élettapasztalat van a hátam mögött, hogy 40 ember életét leéltem ezideig, kisujjamból kirázom a "munkát", mégis azt választják, akinek se kedve, se tehetsége, se szakértelme nincs!

Akkor hogy is van ez? Amerikai típusú.... aha. Fiatal és szép. Sehol a tehetség, az majd megjön.....
Ha túl keveset írok az a baj, ha túl sokat, akkor az.
CÉL: ez a legeslegfontosabb!!! Az életben, de nem egy munkahelyen. Mert mégis mi más célom lenne ott, mint hogy DOLGOZNI AKAROK, PÉNZT KERESNI, AMIBŐL CÉLJAIMAT MEG IS VALÓSÍTHATOM.

Tegnap egy késő esti műsorban döbbentem látom a képernyőre írva, ma Magyarországon egy rab többet "keres", mint én az egyedülálló anya, aki iskolás gyermeket nevel. Én osszam be a 16500.-Ft szociális segélyt kettőnkre egy hónap alatt. A rab pedig elkövetett valamit, lopott, csalt, még az is lehet, hogy gyilkolt. És 16700.-Ftot kap!

Ez aztán tényleg amerikai önéletrajz Magyarországról.....
Az egyedülálló anya gyermekével együtt annyit sem ér, mint egy bűnöző!?????

betöltés...