Bombaként robbant a hír január 8-án, hogy Harry herceg és felesége, Meghan Markle függetlenedni szeretnének a királyi családtól, hogy „a saját útjukat járják”. Azóta már sikerült is a Buckingham Palotával megegyezniük a legfontosabb kérdésekben: közpénzt a továbbiakban nem kapnak, „királyi fenség” címüket elveszítik, a királynőt nem képviselik hivatalos rendezvényeken, de megmaradnak sussexi hercegi párnak, és magánjelleggel továbbra is támogathatják az általuk felkarolt intézményeket.

A hivatalos magyarázat szerint nem bírták a körülöttük zajló médiafelhajtást. Az esetnek voltak előzményei, néhány hónappal ezelőtt például Harry indulatos hangú közleményben szólította fel a sajtót, hogy szálljanak le a családjáról. A történet gyökerei azonban sokkal régebbre nyúlnak vissza.

Aki az egész világ előtt kísérte az édesanyja koporsóját

1997. szeptember 6-án, alig néhány nappal a 13. születésnapja előtt Harry eltemette az édesanyját. Ha ez önmagában nem viselne meg eléggé egy kiskamaszt, több millió helyszíni bámészkodó, és milliárdnyi tévénéző előtt kellett kísérnie a koporsót keresztül London utcáin.

Az arcán nem látszott semmi egy kis megilletődöttségen kívül. Semmi a világon. Gyászolta az anyját, akit a szó legszorosabb értelmében a médiamunkások hajszoltak a halálba, és nem tette meg azt a szívességet, hogy most az ő fájdalmával kereshessenek még több pénzt.

Emlékszem arra a napra. Ugyanennyi idős voltam én is. Néztem a felvételeket, amelyeket még hetekig leadott minden nap a tévé, és bár nem tudtam megfogalmazni, éreztem, hogy itt most valami nagyon nincs rendben. De mi?

Felnőttként már tudom. Azért nem volt rendben, mert egyetlen gyereket sem lenne szabad ennek a helyzetnek kitenni. Lehet akár herceg is, akkor sem dobjuk ki koncnak, hogy gyászában marcangolják.

Azóta eltelt 23 év. A gyerekjogok fejlődtek annyit, hogy ma már talán nem lehetne megtenni azt, amit annak idején Harryvel tettek. Ettől azonban nem múlt el nyomtalanul az, ami kisfiú korában történt vele.

Milliók előtt kísérte az édesanyja koporsóját (Kép: PeopleTV/youtube)

Diana hercegnő nyomdokaiban

Az élet lassan visszatért a megszokott kerékvágásba. Harry felnőtt, huszonévei elején volt néhány botrányos megnyilvánulása – mint amikor SS tisztnek öltözött egy bulin -, de végül benőtt a feje lágya. Anyja nyomdokaiba lépett, és fegyverszünetet kötött a sajtóval, hiszen mégiscsak abból él. Miféle jogalapja lehet egy olyan középkori intézménynek, mint a királyság a 21. században, ha nem az, hogy folyamatosan témát szolgáltatnak a bulvársajtónak?

Vilmos, Harry bátyja ügyesebben kezeli a médiát, talán azért is, mert – állítólag – ő mindig is komolyabb, megfontoltabb volt. Elvette a tisztességes, felső-középosztálybeli, kiváló nevelést kapott Kate Middletont, a családi életük pedig kívülről nézve annyira unalmas, hogy legfeljebb egy-egy „Charlotte hercegnő piros kabátban ment óvodába” – típusú cikkre futja róluk. Magyar fejjel egyébként döbbenetes, hogy ilyen írásból is napi szinten jelenik meg néhány a brit bulvársajtóban, de ezt a békát, úgy tűnik, Vilmos és családja le tudja nyelni.

Harry azonban más utat választott. Ő egy elvált amerikai színésznő mellett horgonyzott le, aki ráadásul anyai oldalról fekete bőrű, az apai ági rokonsága pedig egyenesen vállalhatatlan. Ennél kevesebb is sodorta már krízisbe néhány évtizede a brit monarchiát – VIII. Edward és Mrs. Simpson este ugye -, de azóta már más szelek fújnak, és nagyon nem píszí felháborodni az ilyesmin. Még a 93 éves királynő sem látott a frigyben semmi kivetnivalót, vagy ha mégis, jól titkolta. Minden akadály elhárult hát a pár boldogsága elől.

Indulatok a pukedli körül

A sajtó és a nép lelkesedése Meghan iránt az esküvő napjáig tartott. Alig hagyták el a templomot, megjelentek az értetlenkedő kommentek: miért nem pukedlizett a menyasszony a királynőnek? Az indulatok hatalmasra csaptak, mindenki tudni vélte, hogy ezzel is csak azt mutatja, mennyire nem tiszteli a királyság hagyományait, kár volt ide beengedni. Mire két nap múlva kiderült, hogy mindenki lenyugodhat, Meghan pukedlizett, csak nem volt tisztán kivehető, mert szerencsétlen szögből vette a kamera, már mindegy volt. Ízelítőt kaphatott abból, mivel is jár pontosan a celeblét (a felvételen pont 1:00:00-nál látható a jelenet, felülről mutatva).

Onnantól fogva bármit csinált, aki akart, belekötött. Miért nem úgy tartja a kezét a terhes hasán, ahogy Katalin szokta? Miért annyiba került a kabátja, amennyibe? Miért ott szül, úgy szül, ahogyan? A jól értesültek azt is tudni vélték, hogy Vilmos és Harry között rendkívül megromlott a viszony, és ennek is a gonosz amerikai betolakodó volt az oka. Ki más?

Kimondták: elég volt

Harry olykor-olykor, ha kérdezték, megemlítette egy mondattal, hogy nehezen bocsájtja meg az anyja halálát az újságíróknak – de nem igazán kérdezte senki. Meghan, mint többé-kevésbé befutott színésznő először talán még vonzónak is találta ezt a médiafigyelmet, de amikor a saját bőrén tapasztalta, rá kellett jönnie, hogy ez bizony nem móka és kacagás. A legkevésbé sem.

Harry pedig döntött. Kiszáll. Megteheti, hiszen jelenleg hatodik a trónutódlási sorban, annak esélye, hogy valaha király lesz belőle, gyakorlatilag a nullával egyenlő. A bejelentés nem sikerült a legelegánsabbra, de kulturált emberek lévén ezen is túl tudott lépni a család. Bizonyos jogi kérdések tisztázása még hátravan – például hogy Meghan továbbra is brit állampolgár szeretne-e lenni, mert akkor az év jelentős részét a szigetországban kellene töltenie –, de a gyakorlati teendők úgy tűnik, sínen vannak.

Kérdés persze, hogy ezzel mennyire sikerül elérni a céljukat. Valóban kevésbé lesznek rájuk kíváncsiak az emberek? Meg fognak elégedni azzal, amit maguk tesznek ki az Instagramra? Hiszen amíg igény van rá, addig lejárató cikkek is meg fognak jelenni.

Harry gyerekként méltósággal viselte a sorsát. Soha nem panaszkodott, és még az anyja temetésén sem ült ki az arcára a fájdalom. Hogy mennyit szenvedhetett, csak most válik nyilvánvalóvá, hiszen szó szerint az egész világgal hajlandó szembeszállni azért, hogy a gyerekének ne kelljen átélnie ugyanazt, ami ellen ő nyilvánosan soha nem emelhetett szót.

Borítókép: BBC News/youtube