„Ugarat szánt Pünkösd hava búzatermésért.
Szőlőt kapál nagy munkával jó bor italért.”

Május az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenység-istennő volt a római mitológiában.

MÁJUS 1.

Májusfa-állítás:

A magyar nyelvterület nagy részén május l-jére virradó éjszaka állították, illetve állítják a májusfát. A májusfa - a zöld ág - a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka. Szerelmi ajándék is. A májusfa állítás éjszakáján sokfelé megszólalt a muzsikaszó is, az úgynevezett éjjelizene máshol szerenád, amelynek hagyománya ma is él még Erdély szerte. A zenét általában a falu bandája szolgáltatta, és a lánynak fogadnia kellett. Ha pedig nem fogadta a zenét – ami egy meggyújtott gyufaszál körbe-körberajzolása a lesötétített ablak mögött -, azt jelentette, hogy nem fogadja az éjjelizenét adó legény szerelmét. Ilyenkor, ha vehemens volt a legény vagy ittas, bizony sok ablak tört be, s akkor is, ha a láng nem az óra járásával egy irányban haladt. Visszafelé körözése a lángnak azt jelentette – elmehetsz. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.
Az élelmesebb lányok is megtréfálták a fiúkat. Savanyú uborkát, paprikát, krumplit kötöttek a legénynek tűzött májusfára, ami miatt szégyenkezhetett a „savanyúképű”, „paprikajancsi”, „krumplifejű” legény.

A májusfa-állításnak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa.

A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények, legénybandák feladata. A májusfának alapvetően két változata van: kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő gallyakat, ágakat.
A fákkal kapcsolatosan kétféle követelmény lehetett: sudár, magas legyen vagy fiatal, zsenge. Az ágak pedig zöldek vagy virágosak. A helyi lehetőségeknek megfelelően változik a fa fajtája, mely lehetett nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona stb.
A lányok számára állított májusfát többnyire titokban szerezték be és állították fel az éjszaka leple alatt a legények.
Haragból, bosszúból tövisbokrot tettek a kapura.

A májusfa eredetéről és már a múlt században is meglévő változatairól az alábbiakat olvashatjuk:

„Minden év május elsején a falukban, városokban, sok épület előtt lehet leszúrva látni virító zöld levelű, ágasbogas, karcsú, magas fákat, melyeken virágok, szalagok, déli gyümölcsök, italok, fűzérek stb. díszelegnek. Falvakon nőtlen ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel május 1-ső napján virradóra a májusfát; városokban ma már csak a mészárosok emelnek íly fákat a tőlük húst hordó fehérnép számára. A májusfáról azt írják, hogy sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, utitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-én). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet észrevétlenül. Ma már májusfa helyett egy csokor szép virág is megteszi a kellő hatást” (Réső Ensel 1867: 198).

     Kelj fel rózsám itt a májfa
jó éjszakát, vigyázz rája!
     (Barna 1985b: 787)

A fa őrzéséről nóta szólt:

     Ma van május első vasárnapja
Kinn alszik a legény a kapuba.
Kejj fel legény oda van a kalap,
A májusfa a zöld erdőbe maratt
Nem maratt ott mer én elültettem
Mit tehetek ha ellopták tőlem.
     (Ortutay 1934: 162–163)

Hallottátok-e már hírét,
Külső Jancsi legénységét,
Fűrésszel vágja ja májfát,
Hogy ne hallja kopogását.

     Fel-felveti a vállára,
Viszi Kati udvarába.
Kelj fel Kati, itt a májfa.
Jóéccakát, vigyázz rája.
 
Felkel Kati az ágyából,
Kendőt keres a ládából.
Itt van anyám, kösse rája,
Száz forint ennek az ára.
     (Kotics 1986: 94)

Május elsejéhez kapcsolódó időjárásjósló, földműveléssel kapcsolatos és egyéb hiedelem:
E nap időjárása mutatja, milyen lesz a jövő tél.
A Mura-vidéken nem ajánlatos borsót vetni, ellenben a szlavóniaiak kendervetésre alkalmas időpontnak tartották.
Az ezen a napon köpült vajat Fülöp-Jakab vajának nevezték, és fülfájás ellen kenték a fülüket vele Turán.
Jászdózsán úgy vélték, hogy sűrűbb lesz a tej, ha május l-jei harmatot adnak a jószágnak.
Szeged környékén régi hiedelem szerint bodzával díszítették a házat a boszorkányok ellen.
A hónap elején, azonban az időjárás megtréfálhatja még az embert, a májusi fagyok a csípős reggeleken kívül súlyos károkat okozhatnak a még zsenge, kikelőfélben lévő növényekben.„A májusi eső aranyat ér!” – tartja a régi mondás, mely egyfelől arra figyelmeztet, ha nincs a hónapban elegendő csapadék, a termés sem lesz jó. Másfelől egy természeti megfigyelésre utal: májusban gyakori az eső.

Május 4. Flórián napja

Flórián a tűzoltók és tűzzel dolgozók védőszentje volt. Flóriánnal kapcsolatos néphagyományról csak elszórt adatok vannak. A Mura-vidéken Flórián napján nem asszony, hanem férfi rak tüzet.
Mielőtt tüzet gyújt, a kezét megmossa és szétpermetezi a vizet, hogy ne okozzon a tűz veszedelmet. Lendva környékén azonban ezen a napon egyáltalán nem raknak tüzet. A század elején még a göcseji falvakban a kovácsok sem dolgoztak, és kenyeret sem sütöttek.

Flórián Szegeden a sörfőzők, fazekasok, tűzoltók, kéményseprők patrónusa volt. Szegeden a sör tréfás neve flóriánvíz volt. 

Század eleji göcseji leírás szerint néhol ősi módon tüzet gyújtottak ezen a napon: napfelkelte előtt élőfa vastagabb, száraz ágán át kötelet dobtak és addig húzogatták, míg lángot vetett. A falu ezután erről gyújtott tüzet.