Az esküvő több ezer éves múltra tekint vissza. Olykor országok sorsa múlt azon, hogy királyok gyermekei egybe keljenek, máskor egy-egy család biztosította vele anyagi jólétét. Az esküvők többsége ma már nem erről szól. Nem az apa választja ki leánya jövendőbelijét, s nem is kerül sor gyermekkorban az eljegyzésre. Ma már az esküvő pusztán szerelemből köttetik, s életünk egy fontos megállója, ahol sok minden eldől. Nyilatkozunk arról ország-világ előtt, kivel szeretnénk leélni hátralévő életünket.

A hagyományok azonban ma is fontos szerepet játszanak a házasságkötésben. Az igazi, nagy lagzikon nem maradhat el a tányértörés, a menyasszony kikérése, sőt, a fejkötés sem. Persze régen másként zajlottak az esküvők, kevesebb volt a külföldről átvett szokás, és leginkább a házasulandók jövőjének biztosítása (lásd menyasszonytánc), illetve a babonák megtartása volt a cél.

Menyasszonytánc

A menyasszonytánc minden esküvő központjában áll. Nem csak azért, mert a gyönyörű, fiatal ara végigtáncolja az éjszakát, de azért is, mert ezzel biztosították a fiatal pár jövőjének alapjait. Mindenki, aki felkéri a menyasszonyt táncolni, egy kalapba pénzt dob, melyet az esküvő végén megkap a fiatal pár. Egyes helyeken szokás, hogy ellopják a menyasszony fél pár cipőjét, melyet valakinek vissza kell vásárolnia.

Pohártörés-cseréptörés

Ez a szokás rendkívül sokféle, minden területen más és más. Egyes helyeken pénzzel teli cserépedényt törnek össze, s a vendégek széttáncolják az összetört cserepet, az ifjú pár pedig összesöpri a pénzt. Máshol az a szokás, hogy az összetört poharat együtt takarítja fel a menyasszony és a vőlegény, így tanúsítva együttműködésüket, egymás segítését.