A hiszti két oka

1. Nem érti!

Az egyik hiba, amikor csak mondjuk a magunkét, de nem figyelünk arra, hogy értse is a másik fél, amit ki akarunk fejezni. A másik fél ez esetben a gyerekünk, aki tény, hogy nagyon értelmes lény és csak testileg kicsi, mégis törekednünk kell arra, hogy teljes megértéssel legyen felénk, mert akkor tud teljesíteni kéréseket. 

Egyik alkalommal fültanúja voltam egy játszótéri vitának, ami egy kisgyerek és az anyukája között zajlott. A gyerek ordítva sírt, ellenkezett, az anyuka pedig azt üvöltötte neki: "Azonnal számolj el magadban 10-ig és hagyd abba!" 
Kérdés: Vajon egy másfél, maximum két éves gyerek érti-e annak az értelmét, miért kérnek tőle olyat, hogy matek órát tartsanak és számoljanak, amikor élete legnagyobb fájdalmát éli meg - pici túlzással? 

Ugyanilyen eset az is, amikor türelemre intünk egy gyereket vagy épp előzékenységre. A felnőttek 60%-a sem tudja, mit jelent az a szó pontosan, hogy előzékeny, vagy a gyakorlatban marad el a türelem alkalmazása. Hogy várhatunk el valakitől olyat, amire nem képes, mert nem érti vagy nem tapasztalja meg a családjában? 

Figyelj arra, hogy olyat kérj a gyerektől, amire képes és amit ért, vagy ha azt látod, hogy nem teljesíti, menj oda és mutasd meg neki, magyarázd el és akár játszd el neki, amit szerettél volna elérni nála. A teljes megértés eredményre visz és elkerüli a hisztis reakciót és dühöt, amit a zűrzavar okozott! 

2. Nem egyezik a cél!

Te már indulnál, ő még mesét nézne. Te már aludnál, ő még ugrál az ágyon. Te már mennél haza, ő még csúszdázna. Ismerős, igaz? 

Ilyenkor a legcélravezetőbb - stílusosan -, ha egyeztetjük azt, ki mit szeretne és megtaláljuk a módját annak, hogy senkinek ne kelljen lemondani a saját céljáról. Egyezzünk meg és tekintsünk rá egyenrangú félként, akinek nem kell feladnia az ötleteit, maximum máskorra időzíteni, máshol és más helyzetben megvalósítani.

A gyerek másként gondolja, más a nézőpontja. Ehhez óriási szülői türelem kell és sokkal inkább az, hogy az ego teljesen eltűnjön a nevelésből, hiszen így engedjük meg azt a gyereknek, hogy ő is gondolhasson önállóan bármit. És itt most ne gondolj bele többet, kérlek! Nincs veszély, nincs körülmény, ami káros, csak az, hogy a gyermek egy különálló egyén, saját elképzeléssel, amit ha elnyom a szülő, a gyerekből nem lehet önállóan gondolkodó, saját véleménnyel rendelkező felnőtt. Az pedig nagyon nem jó a társadalomnak, igaz? 

A hiszti nem egy tulajdonság, nem egy jellemvonás, ami valakire igaz, valakire nem. A hiszti egy olyan reakció, amikor jelez a személy vagy a gyerek, hogy a lénye akar valamit, ami akadályba ütközik, és nincs még más eszköze eredményre jutni. Sajnos legtöbbször ezt az akadályt a szülő teszi oda. Segíts neki, hiszen ez a szülő valódi feladata!

Nyitókép: Evgen_ekb képe a Pixabay -en.