Emlékszel arra a Sarah Jessica Parker filmre, aminek a címe a „Csak tudnám, hogy csinálja”? Ha még nem láttad és az anyaság virágokkal beültetett, mégis göröngyös útjait járod, érdemes rászánni az időt. Azoknak is ajánlom, akik már jó ideje ez az utat tapossák. Olyan kérdéseket feszeget a film, hogy hogyan lehet minden elvárásnak (a sajátoknak is, sőt főleg azoknak!) megfelelni. A film egy anya lavírozását mutatja be a mindennapjaiban, saját női szerepei között, egy olyan anyáét, aki miközben dolgozik, az összes anyasággal és a női léttel járó feladatnak, kihívásnak is próbál megfelelni.

Azon túl, hogy ez egy aranyos vígjáték, ha engeded, görbe tükröt is mutat neked: te hogyan csinálod? Rengeteg praktika van, de kevésben van valódi egyensúly a különböző női szerepek között. Az is felmerül, hogy hogyan lehetne mindegyiket valóban jól csinálni? Az, aki anya lesz, attól kezdve már mindig az marad. Ritka az olyan nő, aki ne akarná ezt a szerepét maximálisan teljesíteni, s a gyerek életkorától függően a lehető legjobban támogatni a gyermekét. Nyilván ahogy telik az idő, a feladatok is változnak, de az sosem változik, hogy rengeteg időbe és energiába kerül, ha a maximumra törekszünk. Mellette ugye ott a munka, a háztartás, a feleség és a nő is, a számtalan csip-csup és fontos intéznivaló mellett, aminek a száma csak növekszik, ha még az ünnepek is belejátszanak. Ember legyen a talpán, aki ennek mind meg tud felelni! Nincs nálam a bölcsek köve, hogy meg tudjam mondani azt a receptet, amit követve minden tökéletes lesz, de íme néhány tipp, hogy a sok feladat mellett sikerként élhesd meg a mindennapokat.

Ne felejtsd el magadat!
 

Főleg az első gyermeknél, de később is előfordul, hogy magadat az utolsó helyre teszed, hogy megfelelj a feladataidnak, szerepeidnek. Pedig az anyasággal nem szabad elfelejtened azt az embert, aki gyermek nélkül voltál. Ha sikerül megtalálnod azt a pontot, amiben kedveskedni tudsz magadnak, akkor mélyen legbelül sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb és tettrekészebb leszel. Ha csendre, sportra, szórakozásra vágysz, akkor szervezd meg azt magadnak, ha karrierre vágysz, akkor arra kell időt és energiát szánni. Természetesen a gyerek(ek) közben biztonságban kell, hogy legyenek, s az is valószínű, hogy sokszor kell alkalmazkodnod, halasztanod, várnod még, de ha kitartó és elszánt vagy, sikerülni fog. Fontos, hogy szerezz örömöt magadnak (is)!

Ne sopánkodj a nehézségeken!
 

Amikor csecsemők, állandóan rajtad lógnának, mikor nagyobbak, s szeretnéd velük tölteni az időt, inkább elvonulnának. Mindig, minden korszakban meg lehet találni azt, ami aktuálisan a nehézséget jelenti, de ha változtatsz a nézőpontodon, azt is láthatod, hogy mikor minek lehet örülni. Amíg csecsemő, beburkolózhatsz a babaillatba, s élvezheted a szoros kontaktust, a többi dolog megvár. Amikor nagyobbak, örülhetsz annak, hogy csetel, programot szervez a barátaival (nem magányos!), s hogy neked több időd jut más dolgokra. Nézheted úgy is, hogy teher, hogy nehéz, de nézheted úgy is, hogy most ennek lehet örülni. Változtass a saját nézőpontodon! A boldogság legnagyobb részt attól függ, hogy hogyan látod, hogy mit mondasz az adott helyzetről magadnak. A gyerek folyamatosan nő, a feladatok is eszerint változnak, ami most nehéz, holnap már fel sem merül, ami most öröm, holnap már elmúlt, hát most örülj neki!

Merj nem-et mondani és segítséget kérni!
 

Te is csak egy ember vagy, nem lehetsz egyszerre két helyen, nem lehetsz az egész család határidőnaplója sem. Meg kell tanulnia a gyerekeknek, hogy megjegyezzék, mikor lesz dolgozat, mit kell tanulni, mi a házi. Természetes, ha az iskola kezdetén segítséget kapnak, de fontos, hogy a feladatok a kezdetektől az övék és ne a tieid legyenek. Az elején ez több munkával jár és becsúszhat pár negatív visszajelzés is a suliból, ha otthon maradt a felszerelés vagy nem tanulta meg a verset, de az önállóság olyan kincs, amiért érdemes megküzdeni. Ehhez kapcsolódik, hogy tanulja meg a gyermek, hogy a szobáját rendben kell tartani. Amikor még kicsi, időnként nehéz engedni, hogy összemaszatolja a tiszta a lakást, miközben segít, de ha kicsinek kineveled belőle, hogy a közvetlen környezetéért ő maga is felelős, akkor később nem lesz egyszerű dolgod. Amikor kamaszodni kezd, nehéz lesz majd megállni, hogy ne repkedj körbe a szobájában tornádó módjára, csillogást és rendet hagyva magad után, de érdemes megállni, hogy megtanulja, akkor lesz rend, ha ő megcsinálja, hisz később sem fogsz átjárni a lakásába takarítani, nem igaz? Ha pedig segítségre van szükséged, akkor meg kell keresned a módját annak, hogy legyen segítséged. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, néma anyának meg senki sem.

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, talán nem is lehet igazán, hiszen a feltételek, körülmények folyamatosan változnak. Ha jobbra kanyarodsz az egyenesről, indul az újratervezés, de nem jelenti azt, hogy nem jutsz el a célig. Te milyen úton jársz? Te hogyan csinálod? Ne felejtsd el megírni a tippjeidet!

Kép: Standsome képe a Pixabay -en.