Egykori ovis csoporttársának a szüleitől jött egy elsőre bizarr ötlet. Bizonyos internetes ajándékboltokban lehet készíttetni emberi formájú alvó párnát, aminek a fejére, az arc helyére egy kiválasztott arcképet nyomtatnak. A szülők saját magukról készítettek bábut és azt adták a gyereküknek. Az elsőre furcsa ajándék valódi funkcióján akkor kezdtünk el gondolkodni, amikor kiderült, hogy az ovis társaknak, köztük a mi lányunknak is, nagyon tetszenek a bábuk, és többen is ilyet szeretnének, természetesen a saját szüleik képével. Mivel az altatás tényleg napi szintű problémát jelent, feszültséget okoz, ezért úgy gondoltuk, adunk egy esélyt a bizarr ötletnek. Szóval az volt a reményünk, hogy az arcképünkkel ellátott babák átveszik azt a szerepet, aminek köszönhetően biztonságban érzi magát, és kislányunk nyugodtan el tud majd aludni.

Modern mágia

Ahogy ezt megbeszéltük párommal, rájöttem, hogy tulajdonképpen elkezdtünk hinni a párnák mágikus hatásában. Vagy legalábbis erősen reménykedünk, hogy lányunknál működik a mágikus hatás. Tulajdonképpen félelmetes felismerés, hogy több ezer év alatt nem sokat változott ezen a téren az emberek gondolkodása. Ha nem tudunk megoldani egy problémát, nincsen valamire logikus magyarázatunk, akkor jobb híján hinni kezdünk egy egzakt módon nem alátámasztható okozati összefüggésben.

Az ősi hagyomány

Szóval, hogy miért is jutott eszembe ez a történet a vudu kapcsán, ahhoz pontosítani kell, hogy mi is a mágia. A mágia a természetben megjelenő oksági viszonyok manipulálása bizonyos célok érdekében. Azokat a népeket, melyek a mágiát életük szerves részeként használták, tulajdonképpen ugyanolyan hétköznapi, kényelmi szempontok vezérelték, mint minket. Több pénzt szerettek volna, egészséges gyereket, győzni az ellenséggel szemben, meggyógyulni stb. Céljuk elérése érdekében mágikus szertartásokat tartottak. A természeti törvényeket kihasználták és a szertartás által a mágia automatikusan működött. Ennyiben hasonlít a tudományra, hogy hatása automatikus. Ám míg a tudományban valóságos okok a mozgató erők, addig a mágiában hamisak az oksági viszonyok. Egyébként éppen a tudomány fejlődése az, ami a mágiát visszaszorította. Hiszen számos természeti jelenséget, amíg nem tudtak megmagyarázni, addig azt hitték, hogy a mágiának köszönhetően észlelik. Ahogy egyre több jelenségre adott bizonyítható, érthető magyarázatot a tudomány, úgy egyre jobban a tudatlan réteg szokásai közé szorultak vissza a mágikus szertartások.

Két nagy csoportja lehet a mágiának, de mindkettőnél igaz, hogy amivel, és amit befolyásol, azok között függőségi viszony kell, hogy legyen. Az egyik csoport a hasonlósági mágia. Az alapja, hogy akár egy cselekményhez, akár egy személyhez hasonlót alkotunk, akkor azzal az a valóságos cselekményt, vagy személyt is befolyásolni tudjuk. Az arcképes bábu, amit példaként írtam, ide tartozik. A párna, amin az édesanya képe van, hasonlít az édesanyára, így eléri az altató, elálmosító hatást, ami a természetes jelenség. Tehát befolyásoltuk, manipuláltuk az elalvás természetes folyamatát, mert az édesanya és a bábu között hasonlóság van.

A másik nagy csoport az átviteli mágia. Az alapelve, hogy egy bizonyos cselekményt el lehet érni úgy egy valós személyen, hogy bármilyen egykor vele kapcsolatban lévő tárggyal tesszük meg az adott cselekményt. Szóval, ha például eltépem valakinek a kedvenc sálját, amit sokat hordott, akkor azzal fájdalmat okozok neki a nyakán.

Az ősi, bonyolult szertartások esetében ez a két csoport keveredni is szokott. Hiszen egy szertartáson belül számtalan mágikus elem lehet. Célja, személye, cselekménye is lehet több egy szertartásnak. A mágia és a vallásos gondolkodás alapjaiban azért tér el egymástól, mert a vallásban a külső hatásra létrejött változást, bizonyos jelenségeket, isteni tettnek gondolják. Míg a mágiában nem isteni cselekedetnek, hanem természeti oknak vélik az adott szituációt.

Az általam hozott otthoni példáról nyilván sokaknak a vudu bábuk jutnak eszükbe. Ám önmagában a fényképes bábu használata még nem feltétlenül számít vudu szokásnak. A vudu bábuk szertartásos használata jó példa arra, hogy a hasonlóságon alapuló mágia, hogyan keveredik az átvitelivel bizonyos esetekben. Hiszen egy bábu külsőleg is hasonlíthat valakire, és a bábut az adott személy öltözékével, szőrzetével, vérével, testnedvével is elkészíthetik. De hogy mitől mágia a vudu, ahhoz jobban szemügyre kell venni egy vudu szertartást, szokást.

A vudu eredete

A vudu egy Afrikából érkező hagyományból, vallási rítusból, kultuszból alakult ki Haitin. A Karibi-térség jelenleg legszegényebb országa francia gyarmat volt. Lakossága szinte teljes mértékben afrikai rabszolgák leszármazottjai. A gyarmatosítás következménye volt a lakosságra ráerőltetett keresztény vallás. Erre volt a nép válasza egyféle lázadó céllal a fekete kontinensről hozott hagyomány, a vudu. Haiti népe magát vudu hívőként tartja számon.  A szó egyébként azt jelenti, isten, lélek. (Több módon is írják: vaudoux, vodou, voodoo.) A vudu nem számít pusztán mágikus szertartások összességének. Vallásként funkcionál Haitin. Vannak isteneik, papok, papnők, de persze erősen mágikus szertartások alakítják a vallási szokásaikat.

A vudu baba

A vudu vallás elengedhetetlen kellékei a babák. Bármilyen anyagból készülhetnek, de hatékonyságukat nagyban növeli, ha a kiszemelt áldozat hajából, körméből, ruházatából, vagy egyéb személyes tárgyaiból beledolgoznak egy darabot. Csak saját készítésű babával lehet célt elérni. Belsejét szalmával, vagy gyapottal kell kitömni. Készítésekor tyúkot, vagy nyulat kell áldozni, aminek a vére a baba kitömésére szolgáló anyag megfestéséhez kell. A legértékesebb a nők havi vére, ekkor nem kell állatot áldozni. Varráshoz pedig pamutszálat kell alkalmazni. Az elkészült babákba gombostűket vagy kaktusztüskéket szúrnak, ezeken a helyeken az áldozat fájdalmat fog érezni. Ha a baba nyaka köré fekete zsinórt tekerünk, és megfeszítjük azt, az áldozat fulladozni fog. Ha a tűvel átszúrt babát fekete kereszttel, vagy égő fekete gyertyával az áldozat ajtaja elé teszik, a rontás még hatékonyabb lesz. A baba használatához pap is szükséges, aki feltárja a rontás valódi okát, és eldönti, jogosan alkalmazzák-e. Persze, erős védő loák (isteni lények) is vannak, így nem mindig sikerül keresztülvinni a rontást. Itt is alapvetően a hasonlósági mágiát alkalmazzák, hiszen az áldozathoz hasonló bábut, az áldozat szerveihez hasonló helyen szúrják meg, ami így fájdalmat okoz. De a cél érdekében, erősítve a hatást, átviteli mágikus elemeket is alkalmaznak. Az áldozattól szerzett köröm, szőr, haj felhasználása számít átviteli mágiának.

A hagyományos ősi rítusok természetesen ma már a nyugati társadalmakban idegennek, drasztikusnak tűnnek. De ahogy a cikk elején említettem, kedves kis ajándékok formájában, díszekben, figurákban a vudu szellemisége tovább él, belénk ívódott, gondolatiságunkban hordozzuk.

betöltés...