Rengeteg diák izgul: vajon elég lesz a pontom a kiválasztott iskolához? Felvesznek arra a helyre, amelyet megjelöltem? Ezek a kèrdèsek bennünket, szülőket ugyanúgy foglalkoztatnak - lehet, még jobban is érint bennünket, mint a gyermekeinket. Mi jobban átlátjuk, milyen fontos állomás ez most gyermekünknek. Mindannyian a legjobbat szeretnènk megadni  nekik, ès úgy elindítani őket az èletbe, hogy sikeresek ès eredmènyesek  legyenek majd munkájukban ès családjukban, valamint a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.

Halottam egy törtènetet egy apàrol, aki azt mondta: "előbb a kapcsolatot, aztàn a teljesítményt értékeld". Ezt a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor a gyermekei hazaviszik a bizonyitvànyt, akkor az édesapa először arról beszél nekik, mennyire szereti őket; milyen kiváltsàgos, hogy ilyen gyermekeket nevelhet, amilyenek ők.
Az apa tudatosan a kapcsolatról beszél. Ezzel azt közvetíti a gyermekek felé, hogy ők önmagukért szerethetőek és értékesek, nem csak a teljesítményükèrt. Amint a kapcsolaterősítő beszélgetésen túl van az apa, megnézik együtt , hogy milyen lett a bizonyitvàny eredménye számokban.

Ma a társadalmunk nagyon erősen teljesítményközpontú lett: mindenhol az eredmény szàmit. Hogy teljesít az ember a munkahelyén, mennyit termel, milyen hasznot tud belőle a főnöke kitermelni... 
A gyermekeink élete is a teljesítményről szól: minél jobb jegyet megszerezni a tantàrgyakból, valamint az iskolai versenyeken is. Sajnos a legtöbb esetben csak az egyéni teljesítményre gondolunk - sokkal kevésbé egy csoport teljesítményére. Néhàny  helyen az oktatàsban közös érdemjegyet kapnak a gyerekek egy-egy projekt utàn, és a közös eredményt értékelik megvalósítàs soràn. 

Újra meg kell tanulnunk otthon, hogy a csalàd közös teljesítménye fontosabb, mint az egyéni teljesítmények. Apaként meg kell tanulnunk újra azt, hogy a kapcsolatunk a gyermekeinkkel fontosabb, mint a gyermekeink àltal nyújtott teljesítmények, bizonyitvànyban lévő jegyek és matematikai àtlagok, vagy a megszerzett papírjaink. Sokan azért tanulnak, hogy eggyel  több papírjuk legyen, de ez nem elég: így emiatt motivàciojukat is elvesztik.
Pszichológusok is arra következtetésre jutottak, hogy a gyermekeknek az életben való boldogulàshoz több érzelmi intelligenciàra van szükségük, mint csupàn bediflàzott ismeretanyagra. Így az apa bàtoritó szavai szàrnyakat adnak gyermekének és üzemanyagot a jövőhöz.

Kivànom, hogy sokkal többet szóljunk gyermekeinkhez építő jövőt formàló szavakat, mint kritikai megjegyzéseket. A Bibliàban arról olvashatunk, hogy az Élet és a Halàl is a nyelv hatalmàban van: ki mint szeretne élni vele, úgy eszi annak gyümölcsét.

Kívánom  a cikk olvasóinak, hogy a fèlèvi eredmènyek kapcsán a gyermekeiket megfelelően tudják bátorítani, hogy az èvvègi bizonyítvány mèg jobb lehessen. De a legfontosabb az, hogy minnèl több gyermek tudja elmondani: "Tudom, hogy a szüleim bíznak bennem ès támogatnak, hogy jobb eredmènyekre legyek kèpes".

Kép: Jills / Pixabay