Szinglik azok a 25-35 éves, többnyire magasan képzett és jól kereső nők, akik egyedül élnek. Olyan nők, akik kényszerből vagy saját választásból önállóak, és a családanyákkal ellentétben több idejük jut magukra, szórakozásra, önmegvalósításra. Egyes vélemények szerint a szingliség olyan átmeneti állapot, amely elérhet kivétel nélkül minden nőt, házasság előtt vagy a válás után. Ugyanakkor épp most 30 körüli az első olyan női generáció, akiknek a férfiakkal egyenlő esélyeik vannak az életben. Ugyanolyan végzettségük van, ugyanolyan pozíciót érhetnek el, és ugyanannyit kereshetnek, mint az erősebbik nem. A férfiakról szingliként pedig alig esik szó, noha az ő körükben éppúgy dívik az életforma.

A szingli nők 70%-a viszont nem önként szingli, hanem csupán megtanult együtt élni evvel az életformával. És a világért sem árulnák el, hogy valójában legszívesebben poros férficipőket tisztogatnának, nyomogatnák vissza a fogkrémes tubust, és panaszkodnának a barátnőiknek, hogy férjük / élettársuk szokásaitól a plafonra tudnának mászni. De ennél sokkal egyszerűbb és méltóságteljesebb dolog divatos szingliként megélni a helyzetet, ha már egyszer minden média azt sulykolja az emberbe, hogy nem is olyan rossz az.

Ha az ember kinyit egy átlagos női magazint, azt fogja tapasztalni, hogy a benne lévő cikkek zöme bizony nem a gyermekes anyukáknak szól. Mutasson nekem valaki egy olyan nőt, aki a két iskolás kölke mellett spinnig órákra jár, wellness szalonokban piheni ki negyedévente a munkahelyi hajtást, nem adja alább Dolce & Gabbananál, csak céklalevet iszik, csúcsmodell az autója és a mobil telefonja is, nem beszélve a saját karosszériájáról...Nem sok ilyen van. A legtöbbje örül, ha többé - kevésbé formában tudja tartani magát.

És hát divatos szinglinek lenni pénzkérdés is. Egyedül élni, lakást fenntartani, szórakozni járni nem kis anyagi teherrel jár. Viszont a szingli magára költheti minden pénzét, és ezt nagyon jól tudja a reklám ipar is: a kozmetikai cikkek többségét kifejezetten a szingli életformával reklámozzák. Az Egyesült Államokban már olyan szinten kezeli a kereskedelem a jelenlétüket, hogy külön lakónegyedeket építenek a számukra, mindenütt kapható egyszemélyes készétel, és rengeteg olyan hely létesül a szórakoztatóiparban, amelyet az egyedülállók számára terveztek, és egyáltalán nem ciki egyedül tölteni bennük az estét. Tehát divatnak jó, megél belőle számtalan iparág, és egész kultusza van már. Egyre - másra jelennek meg a szinglikről szóló könyvek is. De a szingliség a fiatalok műfaja lehet csak. Mert azért a nők - történelmi, társadalmi örökségük, genetikai meghatározottságuk folytán egy bizonyos kort átlépve gyermekre vágynak, családra, gondoskodásra. És a statisztikák is azt mutatják, hogy az egyedül élők nagyobb számban betegek és depressziósak, és rövidebb ideig is élnek, mint azok, akik családban élnek.

Tehát talán se nem irigylésre, se nem sajnálatra méltóak, csak egy új életforma képviselői, akikkel számolnia a kell a társadalomnak. Csak ne folyton a szegény, túlsúlyos Bridget Jones jutna róluk eszünkbe, akinek láttán nem mindig a nevetéstől csöpögtek a könnyeink. Olyan szánalmas volt szegény, az örökös szeretetre vágyásával, hogy a szingli életforma hallatán az embernek azért egy ideig még az fog eszébe jutni, hogy savanyú a szőlő...