A lerajzolt minták egymáshoz való viszonya a lapon, a formák távolságai egymáshoz képest, szimbolikus értelmet mutatnak. Éppen ezért minden spontán rajz kifejezi rajzolója élményeit, érzelmeit, a dolgok egymáshoz való viszonyát, kapcsolatait a közösséggel és önmagával.

A térszimbolika által megismerhetjük, hogy a rajzoló hova helyezi el magát a szociális térben. Legyen az család, baráti társaság vagy általában a közösség porondja.

Először is figyeljük meg, mennyire tölti ki a helyet?  Mennyire lakja be, uralja saját kis világát?

Mindent középre helyez? Szeret központban lenni, szereti, ha észreveszik. A jelen dolgai az elsők, a múlt, a jövő nem annyira fontos.

Több dolog jelenik meg a képen és az tölti ki a papírt? Sokirányú érdeklődés jele lehet, de szétszórtság is megfigyelhető.

Összetett-e a kép? Összefüggő egészleges kompozíció, egységes kép jelenik meg, vagy egy valódi vagy képzeletbeli vonalra helyezett, formasorakoztatás? Logikus a sorrend? Sormintaszerű?  Ezek jelek a képalkotó gondolkodásmódjára utalnak.

A térkitöltés lehet egy-két nagyméretű forma, vagy több apró részlet. A teret uraló nagy figura, az én érvényesítésének kifejezője, érdemes megfigyelni ki vagy mi fér még mellé és hova?

A formák egymáshoz való viszonya, mérete és színe a szimbólumhoz kapcsolódó érzelmi töltést, közelséget vagy tartózkodást mutatja.

Fontos még, hogy az egyes figurák mennyire pontosan, felismerhetően vannak lerajzolva, részletesek-e? A vonalak a formán belül érintkeznek-e, vagy túlfutnak esetleg nem érnek össze? Ezek a jelek az alkotó társas kapcsolati formáira is utalnak.

És még nem is volt szó a formák érintkezéséről …