Leslie Morgan Steiner, egykori áldozat, TED-előadásában saját történetén keresztül mutatta be a bántalmazás pszichológiai csapdáját.

"Az első üzenetem tehát az Önök számára, hogy a családon belüli erőszak mindenkivel előfordul - minden fajjal, minden vallással, minden jövedelmi és iskolázottsági szinttel. Mindenhol jelen van. A második üzenetem pedig az, hogy mindenki azt hiszi, hogy a családon belüli erőszak a nőkkel történik, hogy ez a nők problémája. Ez nem egészen így van. A bántalmazók több mint 85 százaléka férfi, és a családon belüli erőszak csak intim, egymástól függő, hosszú távú kapcsolatokban történik, vagyis a családokban, az utolsó helyen, ahol erőszakot szeretnénk vagy várnánk, ami az egyik oka annak, hogy a családon belüli erőszak olyan bonyolult."

A kezdeti illúzió: a tökéletes szerelem

Steiner elmesélte, hogyan esett szerelembe egy karizmatikus, intelligens férfival, aki eleinte rajongással övezte őt. A bántalmazás nem azonnal kezdődött, hanem egy gondosan felépített folyamat része volt.

Az első lépés a bizalom és a kötelék kialakítása, az áldozat izolálása.

"Az egyik legokosabb dolog, amit Conor tett, a kezdetektől az volt, hogy azt az illúziót keltse, hogy én vagyok a domináns partner a kapcsolatban. Főleg az elején tette ezt azzal, hogy bálványozott engem. Elkezdtünk randevúzni, és mindent szeretett bennem, hogy okos vagyok, hogy a Harvardra jártam, hogy szenvedélyesen segítek tinédzser lányoknak, és a munkámat. Mindent tudni akart a családomról, a gyerekkoromról, a reményeimről és az álmaimról. Conor úgy hitt bennem, mint íróban és nőben, úgy, ahogy még soha senki más.
És varázslatos bizalmi légkört teremtett közöttünk azzal, hogy bevallotta titkát, ami az volt, hogy egészen fiatal fiúként, négy éves korától kezdve vadul és többször is bántalmazta mostohaapja, és a bántalmazás annyira elfajult, hogy a nyolcadik osztályban abba kellett hagynia az iskolát, pedig nagyon okos volt, és majdnem 20 évet töltött élete újjáépítésével."

Második lépés az áldozat elszigetelése

Partnere fokozatosan leválasztotta barátairól, családjáról, majd fizikailag is elszigetelte egy kisvárosba költöztetve.

"... csak el akart költözni a városból és a bántalmazó, diszfunkcionális családjától, és egy kisvárosba költözni New Englandben, ahol velem az oldalán újrakezdheti az életét. A legkevésbé sem akartam elhagyni New Yorkot és az álommunkámat, de úgy gondoltam, hogy az ember áldozatokat hoz a lelki társáért, így beleegyeztem, felmondtam a munkahelyemen, és Conorral együtt hagytuk el Manhattant. Fogalmam sem volt róla, hogy őrült szerelembe estem, hogy fejjel előre belesétálok egy gondosan felállított fizikai, pénzügyi és pszichológiai csapdába."

A bántalmazás fokozatos előretörése

A következő lépés a családon belüli erőszak mintájában az erőszakkal való fenyegetés bevezetése, és a nő reakciójának megfigyelése.

"És itt jönnek be a fegyverek. Amint New Englandbe költöztünk - tudják, arra a helyre, ahol Connornak biztonságban kellett volna éreznie magát - három fegyvert vett. Az egyiket a kocsink kesztyűtartójában tartotta. Egyet az ágyunk párnái alatt tartott, a harmadikat pedig mindig a zsebében tartotta. És azt mondta, hogy a kisfiúként átélt traumák miatt van szüksége ezekre a fegyverekre. Szüksége volt rájuk, hogy védve érezze magát. De azok a fegyverek valójában nekem üzentek, és bár ő nem emelt kezet rám, az életem már akkor is komoly veszélyben volt minden nap minden percében."

A férfi az esküvő előtt ütötte meg először Steiner-t, de a bocsánatkérés, a mentségek és az áldozat szerelme miatt a nő továbbra is kitartott mellette. A fizikai erőszak innentől rendszeressé vált, de az áldozat még mindig nem ismerte fel, hogy bántalmazás áldozata. Sokan azt hiszik, hogy az ilyen helyzetekben lévő nők gyengék vagy naivak, de Steiner kiemeli: önmagát erős nőnek tartotta, aki segíteni akart egy "megsebzett" férfinek.

"Visszatérve a kérdésemre: Miért maradtam? A válasz egyszerű. Nem tudtam, hogy bántalmazott. Annak ellenére, hogy azokat a töltött fegyvereket a fejemhez tartotta, lelökött a lépcsőn, megfenyegetett, hogy megöli a kutyánkat, kihúzta a kulcsot a kocsi gyújtásából, miközben az autópályán hajtottam, kávéőrleményt öntött a fejemre, miközben felöltöztem egy állásinterjúra, soha egyetlen egyszer sem gondoltam arra, hogy bántalmazott feleség vagyok. Ehelyett egy nagyon erős nő voltam, aki szerelmes egy mélyen problémás férfiba, és én voltam az egyetlen ember a Földön, aki segíthetett Conornak szembenézni a démonaival."

Miért nem hagyja el?

A legveszélyesebb időszak egy bántalmazó kapcsolatban az, amikor az áldozat ténylegesen elhatározza, hogy elmenekül. Az esetek több mint 70%-ában ekkor történik meg a gyilkosság. Az erőszaktevők ilyenkor már semmit sem vesztenek, és minden eszközt bevetnek az áldozat visszaszerzésére vagy elpusztítására. A bántalmazó manipulálja a bíróságot, megakadályozza az áldozat függetlenségét, vagy hosszútávú zaklatásba kezd.

"A másik kérdés, amit mindenki feltesz, hogy miért nem megy el? Miért nem sétáltam ki? Bármikor elmehettem volna. Számomra ez a legszomorúbb és legfájdalmasabb kérdés, amit az emberek feltesznek, mert mi, áldozatok tudjuk azt, amit ti általában nem: hihetetlenül veszélyes elhagyni egy bántalmazót. Mert az utolsó lépés a családon belüli erőszak mintájában az, hogy megöli őt. A családon belüli erőszakos gyilkosságok több mint 70 százaléka azután történik, hogy az áldozat véget vetett a kapcsolatnak, miután kiszállt, mert akkor a bántalmazónak már nincs vesztenivalója. További következmények közé tartozik a hosszú távú zaklatás, még azután is, hogy a bántalmazó újra férjhez megy; az anyagi források megtagadása és a családjogi bírósági rendszer manipulálása az áldozat és gyermekei rettegésben tartására, akiket a családjogi bírák rendszeresen arra kényszerítenek, hogy felügyelet nélkül töltsenek időt azzal a férfival, aki megverte az anyjukat. És még mindig azt kérdezzük, miért nem megy el egyszerűen?"

A kitörés lehetősége

Steiner végül egy brutális támadás után döntött úgy, hogy elmenekül. A rendőrség, a barátok és a család segítségével új életet kezdett. Azóta másoknak is segít azzal, hogy megosztja történetét és felhívja a figyelmet az erőszak mögötti mechanizmusokra.

"Képes voltam elmenni, mert egy utolsó, szadista verés áttörte a tagadásomat. Rájöttem, hogy a férfi, akit annyira szerettem, meg fog ölni, ha hagyom. Ezért megtörte a csendet. Mindenkinek elmondtam: a rendőrségnek, a szomszédaimnak, a barátaimnak és a családomnak, vadidegeneknek, és ma azért vagyok itt, mert mindannyian segítettetek nekem."

Hogyan segíthetünk?

A legfontosabb, hogy beszéljünk a családon belüli erőszakról. Az erőszak csendben burjánzik, és az áldozatok gyakran egyedül érzik magukat. Ismernünk kell a figyelmeztető jeleket: a kontroll, az izolálás, a fenyegetőzés mind a bántalmazás korai szakaszai lehetnek. Ha valaki körülöttünk veszélyben van, hallgassuk meg őt, biztosítsuk támogatásunkról, és segítsünk neki megtalálni a biztonságos kiutat.

"Mióta megjelent az „Őrült szerelem”, több száz történetet hallottam; olyan férfiak és nők történeteit, akik szintén kiszabadultak, akik felbecsülhetetlen értékű életleckét tanultak a történtekből, és akik újjáépítették az életüket - örömteli, boldog életet - munkavállalóként, feleségként és anyaként, erőszakmentes életet, mint én. Mert kiderült, hogy én valójában egy nagyon tipikus családon belüli erőszak áldozata és egy tipikus családon belüli erőszak túlélője vagyok. Újra férjhez mentem egy kedves és gyengéd férfihoz, és van három gyerekünk, egy fekete labradorom, és egy kisbuszom. Amim soha, de soha többé nem lesz, az egy töltött pisztoly, amit a fejemhez tart valaki, aki azt mondja, hogy szeret engem."

Steiner története rávilágít arra, hogy az áldozatok nem gyengék vagy naivak, hanem egy manipulatív rendszer csapdájába esnek. Az áldozathibáztatás helyett inkább segítsünk, és dolgozzunk egy erőszakmentes világért.

betöltés...