Mi is pontosan az idegesítő Facebook-anyuka jelenség?

Ha voltál már Facebookos anyuka csoportban, nyilván tudod, hogy miről is beszélek. Engem több ilyen csoportból hajítottak már ki, miután megjegyeztem, hogy talán nem kellene minden negatív terhességi teszt alá odaírni, hogy "Ez bizony pozitív, gratula, csajszi", hiszen ha valaki nagyon szeretne babát, akkor ezzel hamis reményt keltenek benne, ami nagyon fog fájni, amikor kiderül, hogy mégsem terhes - ha pedig valaki éppen nem szeretne még babát, akkor feleslegesen keltenek benne pánikot.

Az ilyen anyukák jellemzője még, hogy MINDENHOVA odarakják a gyerekük fényképét, legyen szó nyereményjátékról, politikai posztról, vagy celebhírekről.

Ha meglátnak egy olyan fényképet, ahol egy nő nagyon jó formában van, esetleg sportol, vagy egy posztban az egészséges életmódra buzdít, feltétlenül oda kell írniuk, hogy "Te biztosan nem szültél még, mert ha ÉDESANYA lennél, tudnád, hogy nekünk erre nincs időnk!". Ha mégis kiderül az adott személyről, hogy ő is édesanya, akkor végleg kiborul a bili, és egy egész regényt írnak arról, hogy az ilyen nem is igazi anya, mert nem szenteli minden idejét a gyerekére, hanem lepasszolja, amíg ő az úri hóbortjainak hódol.

Néha olyan posztjaik is előkerülnek, amikben olyasmit adnak a gyerekeik szájába, amit biztos, hogy sosem mondott szegény, például "Ma a két éves fiam azt mondta nekem, hogy feküdjek csak nyugodtan az ágyban, majd ő csinál nekem reggelit, hiszen mindig olyan keményen dolgozom." Néhányan addig is elmennek, hogy a serpenyőben lévő rántotta mellé oda is állítják a totyogót egy fakanállal, és meg sem fordul a fejükben, hogy aki látott már kétévest, az tudja, hogy biztosan nem képes egy rántotta elkészítésére, ráadásul veszélyes is.

Az élő fába is belekötnek: ha császárral szültél, szerintük nem vagy igazi anya, ha van magadra időd, szintén nem vagy igazi anya, ha néha a nagyira hagyjátok a gyereket a pároddal, hogy elmenjetek randizni, akkor sem vagy igazi anya, ha pedig kisgyerek mellett dolgozol, akkor pláne!

Meggyőződésük, hogy az intelligenciát a gyerekek számában mérik: bármilyen vitába is keveredsz velük tulajdonképpen bármiről, a végén mindig letromfolnak azzal, hogy ők mégiscsak okosabbak, hiszen három gyereket nevelnek, majd ha te is utánuk csinálod, akkor okoskodhatsz!

Lényegében az egész személyiségüket az édesanyaság teszi ki, és már el is felejtkeztek arról, hogy valaha volt egyéniségük. Magadra ismertél? Ha változtatni szeretnél, itt az idő!

Mi okozza a Facebook-anyu jelenséget?

Az anyává válást mindenki másképpen dolgozza fel. Egyáltalán nem könnyű folyamat kilépni a 24 órás anyuka-szerepből, és visszatalálni a saját egyéniségedhez - sajnos van, akinek nem is sikerül.

Főleg azok hajlamosak ilyenné válni, akik már nagyon régóta vannak pici gyerekekkel otthon, mert mire az egyikük elérte volna az óvodáskort, jött a tesó, aztán pedig még egy, anya pedig már hat éve GYES-kontyot és melegítőt hord, a munka világáról és a kikapcsolódásról pedig már csak halvány emlékei vannak.

Ha valaki nagyon fiatalon lett anyuka, az is egy "hajlamosító tényező" lehet, hiszen neki nem volt lehetősége megtapasztalni, milyen munkát keresni, karriert építeni, szórakozni járni, mivel a felnőtt évei kezdetén rögtön egy pici emberről kellett gondoskodnia.

A gyerekkel való folyamatos otthonlét sajnos nagyon beszűkítheti a tudatot - tapasztalatból mondom. Az ember úgy érzi, a folyamatos napi teendők mellett tényleg semmire nincsen ideje, az agya helyén pedig egy mosogatószivacs van, és nyoma sincs annak az intelligens nőnek, aki egykor volt.

Mindezek mellett az ember akármennyire is szereti a gyerekeit, vágyik az elismerésre és a megbecsülésre. Ezt azonban a munkával vagy a tanulmányi eredményeivel már nem tudja kivívni, mint egykor, így hát abba az egyetlen dologba kapaszkodik, ami tulajdonképpen az élete egyetlen értelme lett: az anyaságba.

Szinte nem létezik olyan ember, aki ne tartaná az anyaságot a világ egyik legdicsőbb dolgának, hiszen a terhesség és a szülés fájdalmai után rögtön egy parányi élet kerül a kezeinkbe, amiről erőnk felett gondoskodunk, és mindent megteszünk - akár saját magunk érdekeit feláldozva is - azért, hogy neki jó legyen.

Ezeknek az anyukáknak azonban szó szerint csak ez az egy kapaszkodójuk maradt, ezért elvárják, hogy mindenki dicsőítse őket az "édesanyaságukért" - ha a buszon nem pattansz fel azonnal, rád förmednek, ha nem engeded, hogy a gyerekük húzgálja a hajadat, felháborodnak, ha bármiben ellent mersz nekik mondani, lehurrognak, mert egy édesanya mégiscsak jobban tudja.

Sajnos az egykori barátok a baba születése után sokszor nem keresik az újdonsült anyukákat, hiszen neki már nincs rájuk ideje, és a gyerek dolgain kívül másról nem is beszél. Apuka általában rengeteget dolgozik, így az anyák elszigeteltsége hihetetlen mértékű lesz. Persze kijárnak a játszótérre, de ott is csak más anyukákkal találkoznak, így hát a külvilággal való szinte egyetlen folyamatos kapcsolathoz, a Facebookhoz fordulnak figyelemért.

Mit tegyél, hogy kiszakadj ebből?

Ha a leírtak alapján magadra ismertél, most valószínűleg kissé rosszul érzed magad, esetleg éppen melegebb éghajlatra kívánsz, vagy megfordult a fejedben, hogy szeretnél kiszakadni ebből a helyzetből, és az anya-szereped mellett visszatalálni a saját egyéniségedhez.

Ha az utóbbi a helyzet, jó hírem van számodra: néhány változtatással újra önmagad lehetsz!

Miután a kislányom megszületett, sokáig engem sem érdekelt más, csak az, hogy miért nem alszik eleget, biztos rendesen fejlődik-e, a szomszéd gyereke már tud járni, ő pedig még nem, a mosatlan pedig már megint hegyekben áll, de nem tudom megcsinálni, mert ha nem vagyok vele, sírni fog.

Bölcsődébe nem akartam adni, mert nagyon féltettem, azonban amikor elérte a kétéves kort, már nagyon unatkozott otthon, én pedig szerettem volna pénzt keresni, így gondoltam, kipróbáljuk, milyen is a bölcsi, és ha nagyon nem szereti, akkor nem fog járni.

Biztos voltam benne, hogy egész nap kisírja majd utánam a lelkét, de nem ez történt: néhány apró pityergés volt ugyan reggelente, de egyébként nagyon jót tett neki, hogy gyerekek közt lehetett, szocializálódott, mondókákat és dalokat tanult, és látszott rajta, hogy rengeteget fejlődött. Minden reggel alig várta, hogy elindulhasson a bölcsibe, ha pedig lebetegedett, szomorú volt, hogy ma nem játszhat a többi gyerekkel.

Ekkor rádöbbentem, hogy nekem is csak arra van szükségem, amire neki: szocializációra. Ahogy dolgozni kezdtem, hirtelen újra kinyílt előttem a világ, nem éreztem magam butának, újra emberek között lehettem, volt lehetőségem beszélgetni, nevetni vagy akár idegeskedni - ekkor már nem csak azon, hogy miért nem jönnek gyorsabban a gyerek fogai.

Kiléptem az anyuka-szerepből, és visszataláltam az egyéniségemhez, és úgy gondolom, ez mindkettőnknek jót tett.

Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy az egyetlen lehetőség az, ha visszamész dolgozni. A lényeg az, hogy próbálj néha elszakadni a gyerek mellől, és szocializálódj! Tudom, hogy ha nincs segítséged, akkor ezt nem könnyű megoldani, de ha néha van rá alkalmad, akkor feltétlenül próbálj meg emberek közé menni, és ne csak a játszótéri anyukákkal társalogj!

Az internet is segítségedre lehet: ne feledd, hogy a Facebookon nem csak anyuka-csoportok léteznek, hanem számtalan más is, ami téged érdekelhet. A babás videók nézegetésén kívül néha nézz meg valami olyasmit, ami beindítja kicsit az agyadat, például olyan videókat, amik ismeretterjesztőek, vagy aktuálpolitikáról szólnak!

Mindig jusson eszedbe, hogy az anyaság bár valóban a legnemesebb feladat, te nem csak anya vagy, hanem nő is, akinek az érdeklődési köre túlterjed a kakis pelusokon, aki tehetséges valamiben, amit már régen nem gyakorolt, és akinek vannak önálló gondolatai, amik nem veszhetnek el az anyaság labirintusában!

Indexkép: Depositphotos.com