A helyzet a következő: párod munkában, mert keresi a családnak a betevő falatra valót. A csap csöpög, vagy egy WC alatti tócsa ad jelzést az anyagfáradás miatti szivárgásról, esetleg a mosogatógép zörög, vagy a melltartó merevítője került be valahogy a mosógép szűrőjébe, ami az előhalászás után külön kínos. Persze jó lenne, ha lenne itthon egy férfi, aki értené, hogy miről beszél a szaki, de nem úgy alakult, egyedül vagyunk a szerelővel.

Azt ígérte, nyolc és tizenegy között jön, de egykor toppan be, akkor kéne ebédelni a gyereknek. A kiszolgáltatottság érzetének első hulláma máris a bokánkat nyaldossa, de ez csak szókép...

Igyekszünk szabatosan tájékoztatni őt a gyanújelekről, kerülve, hogy kimondjuk a szaknyelvi fordulatokat, nehogy úgy érezze, el akarjuk venni a kenyerét, vagy okoskodónak tűnjünk. Nem emlegetjük a kontakthibás, a gömbcsukló, meg a keringtetőszivattyú szavakat, ehelyett a leffentyű és a mókolás szavakat részesítjük előnyben. A szaki, sapkáját hátra tolva a tarkójára sajnálkozik az előző szerelő siralmas, hozzá nem értő, szakszóval „gány” munkája fölött. A gyerek ezen a ponton nekifutásból rátolja dömperjét a férfi lábára.

Megkínálod kávéval engesztelésképpen, két cukorral issza, "rázva, nem keverve”, és a helyzet átalakul vendéglátássá. A jól körülírt szerepek elmosódnak, most nem fizető kliens vagy, hanem háziasszony. A munka elkezdése után viszont nem tudod eldönteni, hogy a mester közelében illik-e maradni, vagy a bizalom jele, ha magára hagyod őt. Vagy ez udvariatlanság egy közös kávézás után? Mennyi pénz is van itthon? Egyáltalán mennyibe kerülhet egy szivattyúcsere? Milyen rádióból szól itt az általad utált lakodalmas zene, és milyen hang csatlakozik az amúgy is hangos zene mellé? Ki érzi most otthon magát?

Mikor benézel a mosókonyhába, a burkolólap úszik a szennylében, és a dokumentumfilm átvált horrorra. Messengeren kérdezed a párod, hogy a munka utáni takarítás kinek lesz a dolga? Az benne van az árban?  És mikor ér már haza? Emberünk áll a romok között, és cinkosan közli, hogy ki kell vágnod a párnacihából a pénzt, mert ő lekapja a vízmelegítő tartályt is… Csupa korrodálás, itt meg itt, látja, hölgyem? A gyerek most közelít az érzékeny ablaküveghez egy nagyon is nyolcas kulcsnak tűnő tárggyal…

Hogyan készüljünk fel erre az alkalomra?

Öltözködésben valahol a pizsamán, meg a melegítőn túl, de a nagyestélyin innen….A fésülködésen túl, a színházi sminken innen.

Előzőleg érdemes tájékozódnunk egy hozzáértő családtagtól, hogy a javítás nagyságrendleg mennyi pénzbe kerülhet. Készüljünk föl, hogy nagyobb hibát talál, mint eleinte tűnt. Ha újabb bajok derülnek ki, nyugodtan kérjünk időt a döntésre, nem kell szégyellni, ha valakivel beszélni szeretnénk a válaszadás előtt. Kérjünk számlát az anyagköltségről, és tegyük el egy dossziéba, jó lesz később az otthonfelújítási támogatás igényléséhez.

Szabjunk határt a gyereknek: ha nem zavarja a mestert, hadd figyelje a munkát, de ne nyúljon az eszközökhöz. És tartsunk határt a szakival is: ebben a különleges helyzetben is csak arról van szó, hogy pénz és szolgáltatás cserél gazdát.

Nem kell dicsérnünk az énektudását, meghallgatni a politikai nézeteit, sem bólogatni az elméleteire.

Ha jó élményünk maradt, elkérhetjük a névjegyét, és ajánlhatjuk őt másnak, hisz a jó mesterember tudja, hogy a nők egymás közötti ajánlásánál nem létezik jobb referencia.

Azok a nők, akik voltak már egyedül a szerelővel – na, ők tudják igazán, ki a jó szerelő.

Fotó: Depositphotos.com

betöltés...