Pár hónapja kedves kis barátnőm látogatott meg. Szerettünk régen is mindenféléről csicseregni, elbeszélgetni. Megosztani az életünk eseményeit, örömét-bánatát, szomorúságát és a sikereket is! Az idő ilyenkor velünk csak úgy szalad! Észre se vesszük. Mióta vidéken élt, sajnos nem ejthettük szerét gyakran az ilyen találkozásoknak. Örültem hát, hogy hamarosan eljön ismét hozzám. Meglátogat – most kissé távolabbi – otthonomban. Elmagyaráztam a lehetőségeket, milyen busszal-villamossal lehet vagy célszerű jönnie.

Eljött a nap. Örömmel vártam. De jó, hamarosan itt lesz! Amikor tudtam, hogy körülbelül elindult, kapcsolatban voltunk, hogy akkor most merre is tart? Hamarosan a megfelelő buszon ült. Kicsit hosszúnak tűnt az utazás, mikor idegesen, riadtan, már-már indulatosan hívott: Na, ő most aztán már nem tudja, hol is van? Inkább visszafordul, megy haza!

Nem értettem aggodalmát. Megkérdeztem mit lát, merre halad? Kiderült: egy felüljárón van, s összesen már csak két megállót kell jönnie. Megnyugtattam, nyugodtan maradjon a fenekén, hamar ideér! Azonban tudtam, hogy ezzel az idegességgel, türelemvesztéssel dolgunk van! A tervezett oldást célszerű ezzel kezdenünk! Elsőre nem értette, hiszen itt van, megérkezett. Hagyjuk már ezt!

Kép: darksouls1 / Pixabay
 

Elmagyaráztam: ha ezt így hagyjuk, bármikor ilyen hasonló esetben a türelmetlensége magasra hág. Ideges lesz, kiabál, csapkod, s visszafordul. Ne adj’ Isten, másokat sérteget, dühében megbánt, magától eltaszít. Megértette, hogy bizony emögött – a parányinak tűnő eset mögött – komoly trauma rejlik, bújhat meg. Így aztán kioldottuk elsőre a pillanatnyi dühét, haragját. És mivel időben nagyon közel volt az oldáshoz, pillanatok alatt elhagyta őt. Megkönnyebbült.

Aztán a még hasonló pár eset kioldása után elérkezett a pillanat, amikor az eset gyökér okára kellett rápillantania. És ekkor látta meg, hogy amikor ő óvodás vagy kis iskolás gyermek volt, s anyukája leengedte egyedül valamit elintézni, az anyukában lévő türelmetlenség, féltés, aggodalom miatt ilyen esetben leszidta. Így aztán ez az élmény maradt meg benne. Ez a tüske, a gyökér ok valójában.

Édesanyja féltését – erős szavai s szidalmazása miatt is – bizalmatlanságnak élte meg. S ez ott maradt benne fájó emlékként. S azóta minden hasonló esetben, amikor nem ért a feltételezett időre oda, kitört belőle a pánik, a düh, a harag, egyrészt türelmetlen anyja felé, másrészt a környezet felé. Hiszen emlékeztem, láttam már hasonlóan dühösnek, épp oly türelmetlennek lenni, mint amit most megéltem vele. Ráadásul a telefonban rám zúduló indulat egy cseppet sem esett jól – nekem.

Kép: freeGraphicToday / Pixabay
 

Így hát elsőként, bár ezt nem árultam el neki, a magamban felgyülemlett rossz érzést engedtem el. Így könnyebb volt kísérnem, majd feloldanom a benne lévő feszültséget is. Ilyen egyszerű esetek számtalan példáját fel tudjuk sorolni. Ahogy barátnőm, talán más is, semminek, oly méltatlan oknak érzi ezt az „apró” esetet. Eszébe sem jutna ezzel foglalkoznia.

Azonban a környezetre gyakorolt hatása miatt, az embereknek okozott kényelmetlenségek miatt is, mint amit én is átéltem, s a magunkban lévő feltorlódó indulat miatt is, ez a „kis” eset is azt jelzi, fontos vele foglalkozni, kioldani! Idézzük csak fel, hány embert bánthattunk meg könnyedén, saját félelmünk okán – indokolatlanul. Hány tüskét, sebet hagytunk hátra? Apró sebek, fájó sebek.

Ha felidézem az energetikai törvények közül azt, amelyik arról szól, élj úgy, hogy mások számára ne okozz indokolatlan kényelmet, feszültsége, élj békében velük – akkor megérthetjük, bizony a későbbi nyugalmunk érdekében érdemes ezen a területen is, a saját portánkon takarítani!

Az oldás könnyen ment. Elsősorban, mert friss volt az azt felidéző élmény. Ám akkor is, ha régebbi a történés, ugyanilyen gyorsan el tudjuk engedni. Érdemes hát magunk elé venni, az univerzum úgyis emlékeztet rá: vannak ilyen fel nem dolgozott, kioldatlan eseteink. A jutalom pedig nem marad el! Apróbb-nagyobb meglepetések sora, pozitív történések fogják követni s meghálálni, hogy hajlandóak voltunk ismét előrelépni.

Ez maga az önismeret útja, ne féljünk hát rálépni!

Kép: Free-Photos / Pixabay

A cikksorozat 3 része:

• Életünk (látszólag) apró akadályai 1.
• Életünk (látszólag) apró akadályai 2.
• Életünk (látszólag) apró akadályai 3.

Index: PourquoiPas / Pixabay

betöltés...