Mire figyeljünk oda vásárláskor?

A vad formában termő mikulásvirág Mexikóból származik, a közép-amerikai ország trópusi éghajlatán a növény méteres magasságú bokorrá is nőhet. Fény és meleg iránti igénye viszont már a szobanövénnyé avanzsált mikulásvirágra is igaz: a sötét és hideg kifejezetten káros. Ezért ha olyan példányt szeretnénk  beszerezni, amely tartósan a lakás dísze lehet, érdemes már vásárláskor ügyelni néhány szempontra. A legegészségesebb növények többnyire a sűrű és sérületlen lombozatukról és leveleik közepén bimbózó, sárgászöld virágairól ismerhetőek fel, amelyek talaja nem túl száraz, sem túl nedves. Fontos az is, hogy ne vásároljunk csillámmal és glitterrel befújt növényt, mivel ez sem tesz jót a virágnak.

Fontos a védelem!

Vásárlás után célszerű alaposan becsomagolni, és minél előbb hazavinni a mikulásvirágot, különösen hideg időben. Minél több réteg papírral tekerjük be az új növényüknet, annál jobban védve lesz a huzat és a hideg ellen, így annál több esélye lesz az egészséges fejlődésre és a hosszú életre is. Nulla fok alatti hőmérsékleten a cserepet is ajánlott becsomagolni a mikulásvirág érzékeny gyökerei miatt.

Óvatosan szoktassuk az új környezethez

Annak érdekében, hogy a hidegről a melegre való átállást jól viselje az új növényünk, a legjobb, ha nem helyezzük át azonnal meleg szobába. Egy hűvösebb, világosabb helyiségben, például a konyhában vagy a télikertben nyugodtan akklimatizálódhat, majd néhány óra múlva át is tehetjük a végleges helyére.

A megfelelő hely kiválasztása

A tökéletes hely világos, meleg és védett a huzattól és a nagy hőmérséklet-ingadozástól. A bejárati ajtó mellett például nem jó ötlet elhelyezni a mikulásvirágunkat, viszont egy jól szigetelt ablak mellé már bátran tehetjük, de fontos, hogy szellőztetéskor egy védett helyre helyezzük át. Az ablakpárkányon a cserépalátét megvédi a növényt a hidegtől, viszont arra is figyelni kell, hogy a mikulásvirág ugyan szereti a meleget, de nem a túl meleget: az ideális hőmérséklet számára a 15-22 °C. A radiátor vagy kályha melletti hely tehát ugyancsak nem ideális, mert a mikulásvirág túl melegben elhullatja leveleit. Emellett arra is figyelni kell, hogy minél melegebb van, annál több vízre van szüksége a növénynek.

Az öntözés művészete

A mikulásvirág jobban viseli az enyhe szárazságot, mint a túl sok nedvességet, így csak akkor kell öntözni, amikor a talaj teteje már kiszáradt – viszont a gyökérlabda belsejét soha ne engedjük kiszáradni! Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran kell öntözni, nehéz egyértelmű választ adni: a hőmérséklet és páratartalom mellett fontos tényező például a cserép mérete is. A 6 cm-es cserépben lévő mini mikulásvirágnak gyakrabban kell vizet adni, mint a 12-13 cm-es cserépben lévő növényeknek, mivel kisebb a talaj térfogata.

A mikulásvirágot felülről, alulról vagy merítéssel is lehet öntözni, érdemes szobahőmérsékletű vizet használni. Ha felülről öntözünk, két-három naponta kis mennyiséget adjunk, amíg a gyökérlabda egyenletesen nedves nem lesz, de még nem ázik át teljesen. Alulról történő öntözés esetén öntsük a vizet az ültetőedénybe vagy a tálcára: a talaj annyi vizet fog magába szívni, amennyire a mikulásvirágnak szüksége van. Ebben az esetben addig adagoljuk a vizet, amíg a gyökérlabdát át nem áztatja, és a tálcában nem marad folyadék. Ha a merítéses öntözést választjuk, akkor a majdnem száraz gyökérlabdát hetente körülbelül egyszer merítsük teljesen alá, amíg a víz már nem bugyog. Ezután gyorsan emeljük ki a mikulásvirágot, hagyjuk lecsöpögni, és tegyük vissza a növényt az ültetőedénybe. Mindhárom módszer esetében fontos, hogy a felesleges vizet legfeljebb 15 perc múlva öntsük ki a tálcából vagy az ültetőedényből, hogy ezzel elkerüljük a vizesedést és a gyökérkárosodást.