Minden szülő életében elérkezhet az a pillanat, amikor az élet olyan kihívással állítja szembe, amire úgy érzi, esélye sem volt felkészülni. Ebben a cipőben járnak azok a családok is, akikkel a Mazsola Kuckó Alapítvány rendezvényein és táboraiban találkoztam. Az ő életükben a legnagyobb feladat elfogadni a tényt, miszerint gyermekük más, mint a többi és egy hosszú, küzdelmekkel teli útnak néznek elébe. Olyan útnak, ami nem csak kitaposva nincs, de telis-tele van megoldásra váró problémákkal.

Fogyatékkal élő gyermekekre vigyáztam. Napjában többször porszívóztam, felmostam és pakoltam össze a kiborult játékokat. Napi nyolc órában feszült figyelemmel kísértem a körülöttem nyüzsgő középsúlyos értelmi fogyatékkal élő gyermekeket, akik a legváratlanabb pillanatban voltak képesek veszélyes helyzeteket generálni. Pelust cseréltem, nyálkendőt mostam, őrködtem a gyerekmedence mellett, és még életemben nem fáradtam el ennyire egy átdolgozott nap után. Mégis azt mondom eddigi életem legmeghatározóbb nyári emléke volt az a hét, amit a Mazsola Kuckó táborában tölthettem.

Hétfő reggel nyolc óra. Éles kurjantás, vidám léptek, műanyag játékok puffanása a parkettán. Egy őszinte, szeretetteli kék szempár, kócos-szőke fürtök és a hét legnagyobb mosolya fogad, és tudom, jó helyen vagyok. A következő pillanatban halk sírdogálásra, félénk léptekre és rabul ejtő kék szempárra figyelek fel és igyekszem jelen lenni ott, ahol igazán szükség van rám. Sorra érkeznek a legkülönlegesebb gyerekek, speciális igényekkel, egyediséggel, végtelen szeretettel. A tömeg egyre csak nő, lelkes segítőink egyre izgatottabbak, egyre jobban bevonódnak a munkába. Hirtelen mindenki tudja mi a dolga és mintha csak egy jól megírt forgatókönyvet olvasgattunk volna előző este, a dolgok történnek maguktól. Senki sem marad éhesen, akinek arra van igénye egész nap hintázik, belehempergőzik a labdamedencébe vagy ágyúgolyót meghazudtoló sebességgel száguld fel-alá a lépcsősoron.

Mi is az a Mazsola Kuckó?

A Mazsola Kuckó Alapítvány egy fogyatékkal élő gyermekeket segítő és családjaikat támogató alapítvány, mely 2017-ben jött létre egy érintett, két középsúlyos értelmi fogyatékkal élő gyermeket nevelő édesanya, Szolnok Judit ötlete alapján. Egy Budapest, III. kerületi székhellyel rendelkező alapítványról van szó, mely konduktorokkal, meseterapeutákkal, pszichológusokkal, jógaoktatókkal, mentálhigiénés szaktanácsadókkal, gyógypedagógusokkal és önkéntesekkel áll a kis „mazsolák” és családtagjaik rendelkezésére.

Judit megfogalmazása a saját helyzetéről az, hogy saját „fordított” gyermekei révén pontosan látta, hogy mennyire hiányos számukra az ellátórendszer, hogy milyen nehéz nekik, szülőknek, folyamatosan menedzselni a velük való életet, és nem utolsósorban, hogy milyen nagyon nehéz mindezt "sima" testvérként megélni. Azt gondolta, hogy mindezen problémák, szükségletek megoldására alapítványi keretek között van a legtöbb esély. Szeretett volna egy olyan hiánypótló rendszert kidolgozni, ami egy "sérült" gyermeket nevelő család minden tagjának segítséget tud nyújtani. Ennek keretében létrehozott egy támogató központot, ahol a családok komplex segítséget kaphatnak, mind a sima mind a fordított gyermekekre és természetesen az őket nevelő szülőkre fókuszálva.

Az alapítvány létrehozásakor talán nem is sejtette Judit, hogy milyen fantasztikus közeget teremt meg, ami nem csak a „fordított” gyermekek világát teszi szebbé. Önkéntesként olyan tapasztalatokat szereztem a rendezvényeiken, táboraikban, amik napról-napra erősítettek meg abban, hogyan is lehet a világot egy más szemszögből másképp látni, mégis pont olyannak, amilyennek lennie kell. Számtalan élményem van a csodagyerekekkel, akik még csak beszélni sem tudnak, de minden mozdulatuk többet ér ezer szónál is. Látod a szemükben azt az elfogadást, ami segít önmagadat is elfogadni. Nekik csak rád van szükségük, előítéletek és elvárások nélkül. Megtanítanak odafigyelni, olyan alapvető dolgokra, ami a felgyorsult világunkban eltörpülőben van. Érzékenyebb leszel az apró jelzésekre, a legkisebb gesztusokra és rávilágítanak a valóban fontos dolgokra. És ami talán a legfontosabb, úgy tanítanak meg felelősséget vállalni, hogy semmiféle elvárásuk nincs tőled. Nekik csak a szereteted és odafigyelésed kell, és az, hogy egy biztonságos, érzelemteli mederben terelgesd őket a saját kis világukban.

Mert nekik is van egy világuk, ami csodákat rejt magában. Légy nyitott, ők biztosan szeretni fognak.