Mi, gyermekeket nevelő szülők döbbenten állunk az ilyen események előtt, hogyan is történhetett, különösen, ha azt halljuk a sajtóban, hogy a gyermeket őrizetlenül hagyták az őt gondozó felnőttek. Sokan legyintenek, "velünk ez nem eshet meg!" - felkiáltással, de vajon mindannyian végiggondoltuk: biztos, hogy mindent megtettünk a saját vagy ránk bízott gyermekeink épségének védelmében?

Itt a nyár, s bizony ilyenkor tárva-nyitva tartjuk lakásunk ajtóit és ablakait, sokszor még így is elviselhetetlen a hőség. Gondoljunk csak bele, hogy egy végre kinyíló erkélyajtó micsoda kísértés egy kisembernek, hiszen egész télen zárva volt, ráadásul tudja, hogy onnan még a kilátás is sokkal jobb, főleg, ha kicipeli a kisszéket és feláll rá. És mi, anyák tudjuk, hogy a bajhoz épp az az egyetlen pillanat elég, amikor valami más, szintén fontos elintéznivaló akad, mondjuk, felsír a kistestvér vagy meg kell keverni a levest a konyhában. A csemetéknek fantasztikus érzékük van kihasználni éppen azt a másodpercet, félelemérzetük viszont még igen fejletlen. Nem is beszélve a sok, bugyuta rajzfilmről, amelyek azt sugallják, repülni gyerekjáték...

A legegyszerűbb védekezési mód, ha valamiképpen elzárjuk a gyermek elől a szabadba való kijutás lehetőségét, és itt nem a zárt ajtókra és ablakokra gondolok, bár klímaberendezéssel már az is elviselhető lenne.

Az ablakokra érdemes kallantyúkat szerelni, amelyek segítségével résnyire vagy szabályozhatóan nyithatóak, ám - ha elég magasra tesszük az akasztót, a gyerkőc már nem éri el, így nem tudja szélesre tárni.

A terasz- és erkélyajtók elé kis kapukat lehet szerelni, ezek kaphatóak készen, megrendelhetőek barkácsboltokban vagy ügyes apukák előállíthatják saját kezűleg. A zárat úgy helyezzük el rajta, hogy csak a felnőttek tudják kinyitni, így a gyermek csak kísérettel kerülhet ki a levegőre. Nagyon fontos, hogy az erkélyen semmilyen eszközt ne tároljunk, amelyre egyedül felmászhat egy kislurkó. Vigyázat, nagyon találékonyak!