Csonttörésre hívhatja fel a figyelmünket, a traumát, sérülést követően kialakult fájdalmas duzzanat, az érintett végtag deformitása. A fájdalom mozgatásra, nyomásra jellegzetesen fokozódik. Jellemző a sérült kar vagy láb csökkent funkciója és terhelhetősége. Nyílt törésről akkor beszélhetünk, amikor a jelentős mértékben elmozdult éles csontvég a bőrfelszínt áthasítván kapcsolatba kerül a külvilággal.

A leggyakoribb végtagi töréseket az alábbiakban foglaljuk össze:

• Avulziós törések: A csonton való tapadás helyén az izom vagy ín kiszakít egy kis darabot a csontállományból. Gyakori előfordulási helye a kézen, a középső ujjperceken, illetve a csípőcsonton van. Sok esetben labdasportok kapcsán alakul ki.
   
• A könyök törései: Legtöbbször nyújtott karral történő esés következménye, miközben a gyermek védekező mozdulatként próbálja magát kitámasztani. Trauma hatására a könyökízületet alkotó csontok közül jellemzően a felkarcsont könyökhöz közeli végén alakul ki törés. A sérülés jellegéből adódóan röntgennel igazolt törés esetén 4 nap elteltével kontroll felvétel szükséges!
   
• Az alkar törései: Ezekben az esetekben leggyakrabban az orsócsont sérüléseivel találkozunk, melyek többnyire úgynevezett zöldgallytörések. Utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy a fiatal csontok törtvégeit az erős csonthártya nem engedi elmozdulni, ahogy egy frissen hajtott faág kérgét sem tudjuk eltörni annak rugalmassága miatt.
   
• Az alkar területén ezen kívül jellemző az összetett törések előfordulása is. Ilyenkor az alkart érintő két csont közül az egyik törik, a másik pedig kificamodik. Szerzői néven ezeket Monteggia- és Galeazzi-törésnek nevezzük. Előbbi az orsócsont, utóbbi a singcsont törésével jár.
   
• Totyogók törése (Toddlers fracture): 9 hónapos és 3 éves életkor között, a járni tanuló kisgyermekek között előforduló sérülés, melynek során a lábszárcsont szenved törést. A korai röntgenfelvétel gyakran nem mutat eltérést ezekben az esetekben! Fontos ilyenkor 2 héttel később megismételni a vizsgálatot. Diagnosztikus bizonytalanság esetén ezen kívül csontszintigráfiás vizsgálatot lehet végezni.

A gyermeket ért trauma esetén mindig gondolni kell csontsérülés lehetőségére. Fontos tudni azonban, hogy csonttörés konkrét baleset nélkül is kialakulhat. Intenzív megerőltetés, különösen megerőltető sportolás fáradásos törések, más néven stressz-fraktúrák kialakulásához vezethet. Ezek leggyakrabban a sípcsonton, a lábközépcsontokon, illetve a medencecsontokon jelentkeznek. Az ilyen jellegű törésekre jellemző az intenzív fájdalom, mely pihentetésre enyhül.

A csontrendszert érintő traumás eltérések diagnosztikája orvosi indikáció alapján röntgenvizsgálattal történik. A röntgenfelvétel gyors, fájdalommentes és az esetek döntő többségében biztos diagnózist szolgáltat a csontok állapotára vonatkozóan.

A vizsgálat során az érintett csontról az azt határoló két ízülettel együtt kétirányú felvétel készül. Amennyiben ez alapján a diagnózis biztonsággal nem állítható fel, összehasonlítás céljából az ellenkező oldali, ép végtagról is felvétel készül. Traumás végtagsérülés esetén az ultrahang vizsgálatnak is jelentősége van, mely az ízületi folyadékgyülemek kimutatását teszi lehetővé.
 
Szerző: MedinnoRad Radiológiai Centrum
Fotó: PIXNIO