Még ha nem is tudunk róla, tudatalattinkban lévő, mélyen eltemetett élmények, emlékek, tiltások, bűntudat nagy szerepet játszanak mindennapjainkban. Ha nagy feladat, próbatétel előtt állunk és úgy érezzük, megrekedtünk, joggal kutakodhatnánk a tudatalattinkban, mégsem tesszük vagy csak nagyon ritkán, pedig a válaszok nagyrészt ott megtalálhatók.

A szoptatás hatalmas spirituális élmény is, az EGY-ség élmény előhívója, nem pusztán biológiai folyamatok eredménye, jóval több annál!

Ez a leggyakrabban előforduló eset. Ha valaki úgy válik anyává, hogy még nem állt rá készen, nem tervezte a gyermekáldást, esetleg erőszak áldozata lett és úgy fogant meg, vagy párkapcsolati probléma megoldódását várta a baba születésétől, megfoganásától, könnyen lehet, hogy ezek a történések elfojtása, fel nem dolgozása miatt a szoptatás nem fog sikerülni. Nagyon erős hatása van a testi működésre a lélekben rejtőző gondolatoknak! Testünkön keresztül nyilvánul meg a lelkünkben rejlő igazság és ez mindig, minden helyzetben érvényes!

Tehát, ha nem tudatosan, de a lelkem mélyén lapul, hogy még nem szerettem volna gyereket és ezt az érzést nem dolgoztam fel a kilenc hónap alatt, a testünk reagálhat erre úgy, hogy az szoptatási problémához vezessen. De ha hajlandó vagyok szembenézni ezekkel az érzésekkel, igent mondok arra, hogy kiássuk a mélyből ezeket, tudatosan feldolgozom, akkor a blokkokat lehet szépen oldani! Ehhez azonban maximális és néha kegyetlen őszinteség szükséges, hiszen ezek olyan dolgok, amelyek mai társadalmunkban bűntudatkeltő tényezőnek számítanak, de ezzel ne törődjünk!

Ugyanígy kereshetjük a tudatalattiban az okát a meddőségnek, a sorozatos vetélésnek (ezeknek lehetnek karmikus okai is), a terhességi hányásnak, diabétesznek, a szülés utáni depressziónak.

A legtöbb félelem, vagy legalábbis a félelem oka szintén a tudatalattiban rejtőzik. Az elfojtott félelmeknek erős hatása van a pszichére, majd, ha nincs feloldva, akkor testünkön nyilvánul meg. Ha félünk az anyaság megélésétől, az anyaságra való alkalmatlanságtól és ez már napunk nagy részét elfoglalja, akkor számíthatunk testben megnyilvánuló tünetekre. Sokszor csak a félelmet, a szorongást érezzük, de nem tudjuk az okot. Szakember és nagyfokú tudatosság segíthet a megoldásban!

A félelem érzése során ált. megfogalmazunk negatív gondolatokat. Pl. „Félek attól, hogy nem fogom tudni szoptatni a babámat.” Jó, ha tudjuk, hogy agyunk a kijelentésekre úgy reagál, mint egy parancs. A „nem” szócskát nem ismeri fel, ő csak teljesíti, amit kijelentünk, tehát amit mondunk, aszerint cselekszik. Nagy súlya van minden kimondott szónak! Ne azt ismételgessük, amit szeretnénk elkerülni vagy amitől megszabadulnánk, hanem azt, ami a célunk! Pl. „Szoptatni fogom a kisbabámat!” Érezni fogjuk, ennek a kijelentésnek mennyivel másabb energiája van! És mindig vizualizáljuk is egy nap többször a célunkat! Ha minden ilyen mondatunkat felcseréljük egy magasabb energiájú, pozitív gondolatra, nagyon nagy változásokat érhetünk el életünk több területén, így a szoptatással is!

Ha nőiségünk, nőiességünk elvesztésétől félünk, gondoljuk végig, hányféle módon élhető meg A NŐ VAGYOK érzése! Az anyaságban kiteljesedhet a nő, ha elfogadjuk, hogy a szüléssel meghal a régi, hogy helyet engedhessen az újnak, ez törvényszerű! Ha ellenállunk ennek a mindenképp bekövetkező törvénynek, problémákba ütközünk, ha elfogadjuk: tudatunk és nőiségünk egy új szintre léphet! A döntés és választás a miénk!

Szülés után adjunk magunknak annyi időt a testi-lelki regenerálódásra, amennyire csak szükségünk van és ezt beszéljük meg párunkkal is! Csak akkor kezdjünk újra házaséletet élni, ha maximálisan készen állunk rá újra! Fedezzük fel újra egymás minden porcikáját, legyünk gyengédek egymáshoz, ne legyenek irreális elvárásaink magunkkal szemben! Hagyjuk kibontakozni magunkban az új nőt és élvezzük minden percét, porcikáját! Ha igényeljük, szervezzünk meg fodrászt, kozmetikust, masszázst, jógát! Vonjuk be a családot is segítségképp, jól fogjuk magunkat érezni, ha ez a tevékenység is szívből jön!

Nagyon gyakran fordul elő, hogy a szoptatni nem tudó anya családjában élő nők sem szoptattak. Már fogantatástól kezdve minden külső-belső információt szívunk magunkba, minden mintát raktározunk tudatba, tudatalattiba egyaránt. A szoptatás is egy ilyen minta. Ha minket nem szoptatott édesanyánk, könnyen előfordulhat, hogy a mi próbálkozásunk is dugába dől. Itt megint a miénk a választás: akarjuk-e ezt a mintát folytatni vagy sem! Ez a helyzet főleg akkor nehéz, ha édesanyánk érzett emiatt bűntudatot és ez az érzés is a mi lelkünkben landolt.

Amit tehetünk, hogy még várandósan gyűjtsük be a lehető legtöbb információt saját fogantatásunk, születésünk körülményeiről! Tervezett babák voltunk-e, milyen volt a terhesség, a szülés, és az azt követő időszak. Nagyon gyakori, hogy ezek a minták ismétlődnek, de higgyünk benne, van más út is! Ha felszínre és feldolgozásra kerülnek a tudatalatti minták, hihetetlen blokkok képesek feloldódni! Ez pedig megint megnöveli az energiaszintünket, önbizalmunk is fejlődhet! Kérjük szakember segítségét, ha szükségesnek érezzük!

Ragyogó út áll mindannyiunk előtt, járjunk rajta büszkén és elégedetten! Ezt kívánom minden Édesanya-társamnak!

Szoptatási problémák 1. rész
Szoptatási problémák 2. rész