Természetesen, a teenagerek motiválása egész éves program, de a jó idő bizonyosan felhevíti a harcokat ("Megcsináltad a leckéd?" "Nem." "Csináld meg a leckéd!" "Nem csinálom.") Sokan harc helyett azt tanácsolják, vonuljunk háttérbe, kínáljunk támaszt anélkül, hogy követelésekkel állnánk elő. Ez nehéznek hangzik - valóban az is -, de az alábbi szülői tanácsok segíthetnek fölismernünk, hogy a frusztrálásnál van jobb eszköz a tizenévesek serkentésére.

Mondjunk búcsút az örökös nyaggatásnak!

"Két lányom van, tizenhárom és tizenhat évesek. Úgy motiválok, hogy nem engedem őket tv-t nézni, internetezni, telefonálni vagy elmenni valahová, csak ha a feladataikat már elvégezték (házi feladat, zongora gyakorlás és takarítás). Nem mondogatom folyton, hogy ezeket a dolgokat meg kell csinálniuk, csak azt, ha nem csinálják meg, akkor szórakozás sincs. Gyakran előfordul, hogy semmiben sem segítenek, de nem veszekszünk többé. Nem szabad elfelejtenem, hogy ha nem végzik el a feladatokat, nem nyaggathatom őket. Kérek tőlük napi félórát, amit a maguk választotta házimunkával töltenek. Nagyon tetszik nekik, hogy ők választhatják ki, miben segítsenek; ettől úgy érzik, csapatmunkában végezzük a háztartási feladatokat. Természetesen, ez azt is jelenti számukra, hogy tagjai a házkörüli feladatokat ellátó felnőtt csapatnak.

Hagyjuk őket elkövetni saját hibáikat!

"Fiunk 16 éves, egészen a kilencedik osztályig kitűnő tanuló volt. Most romlanak a jegyei. De a nagyobb lányunk esetéből megtanultuk, a gyerekeknek maguknak kell fölismerniük a jó jegyek  fontosságát. Minél nagyobb nyomást gyakorolunk rájuk, annál nehezebben adják be a derekukat. Végül eldöntöttem, ha megbukik, a fiamnak és nem nekem kell osztályt ismételnie. Nem, nem adtam föl, de én csak példát mutathatok. Szülőként emlékeznünk kell rá, hogy az ember a legtöbb dolgot túléli, és ráadásul erősebb lesz tőlük. Unalmas lenne, ha olyan gyerekeink lennének, akik mindig azt csinálnák, amit mi szeretnénk."

Változtassuk meg a játékszabályokat!

"Tizenhét éves a lányom, és úgy tűnik, hirtelen elveszti az eddig élethossziglannak látszó érdeklődését a sportok iránt. Megértettük, hagynunk kell, hogy elkövesse a saját hibáit. Amikor visszautasítja, hogy edzésre menjen a bátorításaink vagy akaratunk ellenére, olyankor nyilvánvalóan ő akarja uralni a helyzetet, és ezt ilyen módon gyakorolja. Minél inkább kimutatom a mérgemet, annál kevésbé enged. Inkább támogatom a döntéseit, akármik is legyenek azok. Nem mutatom ki az érzelmeimet, pedig nagyon is bánt az, amivel árt a saját életének. Így már nem olyan szórakoztató az egész játék, és a dolgok megváltozhatnak. Nehéz nem kimutatni az érzelmeket, de azt hiszem, kezdek a lányom viselkedésében némi változást látni, és még csak néhány hete próbálkozunk.”

Kössünk szerződést!

„Van egy tizennégy éves fiam, aki (azt hiszi) olyan, mint egy huszonhárom éves. Dühös az egész világra, és semmit sem törődik az iskolai előmenetelével. Drasztikus változtatást hajtottam végre a nevelésében: Most úgy felelős a jegyeiért, hogy nélkülözi a nógatásaimat, de megkapja az ésszerűséget meg nem haladó megerősítésemet és segítségemet.  Idén elhatároztam, hogy az elfogadható jegyeiért (ötös, négyes, hármas) fizetek neki, ugyanakkor az elfogadhatatlanokért (kettes, egyes) neki kell fizetnie nekem: szerződést kötöttünk, és neki kellett elkészítenie az alapszabályokat és a szerződést. Alig akartam elhinni, de működik a dolog. Mostanában ötösöket, négyeseket hoz, és csak nagy ritkán egy-egy hármast.”

Nézzük saját szerepünket más fényben!

"A teenager évek a legszebbek. Természetesen azonban sem számukra, sem számunkra nem egyszerűek. A tizenévesek sikeres nevelésének a titka, hogy észben tartsuk, mi nem a bírájuk akarunk lenni, hanem a vezérszurkolójuk."

Indexkép: ikolapeskova/pixabay