Az autó hangosan dudál, s Te odafordulsz, vajon melyik hölgynek szólhatott a jelzés. Azt hinnéd egy csábos huszonéves az, de amikor utoléred és az arcára pillantasz, csak egy kisgyereket látsz. Ugye veled is előfordult már ez a jelenet?

Sajnos ma már igencsak nehéz megállapítani egy gyerek korát. Tizenkét és húsz éves kor között már szinte nincsen különbség, az általános iskola ötödik osztálya után már nem a Barbi baba, hanem a legújabb mobiltelefon a divat. A fonott hajkoszorú, vagy éppen a két copfba fogott haj sem divat már. Olykor szinte azt sem tudjuk, hogy egy felnőttel, vagy éppen egy túlsminkelt gyermekkel van dolgunk.

Miért fontos a mobiltelefon?

Ugyan melyik szülő tudna nemet mondani gyermekének? Tévedés lenne azt hinni, hogy a gyermekek hibája a koraérettség. Valójában a szülő az, aki képtelen nemet mondani a kérésre, pedig legtöbb esetben az ő feladata lenne, hogy csemetéje számára biztosítsa a gyermekkort, ami lassan már eltűnőben van.

A mobiltelefon évtizedekkel ezelőtt még elképzelhetetlen, s ezáltal szükségtelen is volt. Ma már azonban egyre több szülő dolgozik reggeltől estig, s szinte alig látja gyermekét. Mobiltelefon nélkül nehéz lenne a kommunikáció, azonban egy műszaki cikk nem pótolhatja a szülő hiányát.

A mobil-trend - akárcsak az időszakos Barbie őrület - létkérdés a gyermekek körében. Ha egy gyermek megkapja, az összes többi számára is „létkérdéssé” válik annak beszerzése, másként barátai piszkálódásának célpontja lenne. Ha pedig a szülő nem állítja meg az ördögi kört, gyermeke lassan koraéretté válik.