Üdvözöllek!

Sok év eltelt, hogy Édesanyám egy november 1.-i napon örökre eltávozott.

Azóta eltemettem Édesapámat, és drága férjemet is fiatalon.

Bár az ember edződik ehhez a helyzethez, de megszokni nem lehet igazán, a halál, a gyász állandó közelségét.

Éppen ma halottam egy 88 éves bácsiról, aki fel van háborodva, ha az elmúlásról beszélnek vele.

Milyen igaza van.

Pedig mindannyian a halál felé tartunk - ha elismerjük, ha nem.

De addig is a lehető legjobban kell megélnünk életünket.

Nehéz napok következnek gyászolónak és magányosnak egyaránt, mindegy milyen vallású. Ha úgy érzed, rád tört a fájdalom, ha nem tudod fájdalmadat kivel megosztani, reppents egy emailt, mostantól január 2-ig különleges figyelemmel várom leveledet. Ne engedd, hogy ez a korábban gyönyörű ünnep most fájdalmával nehezedjen az életedre! Ha tudok, segítek!

Koren Gizella   gizella.koren@freemail.hu