Önbizalom, felelősségvállalás, felnőtté válás - ezek a szavak szorosan összefüggenek egymással. Ha nincs önbizalmunk, önmagunkért sem vállalunk felelősséget, így nem is érezhetjük magunkat önállónak, felnőttnek. Hogyan vállalhatunk egyáltalán párkapcsolatot, családot, apa-anya szerepet? Felelősséget másokért, amikor önmagunkért sem tudunk?

De hogyan is épül fel mindez bennünk?

Fogantatásuktól kezdve, sőt már azt megelőzően is, ha szerencsések vagyunk, szüleink szerelemből házasodtak, tervezték a családalapítást, várták a gyermekáldást. Édesanyánk megfelelően táplálkozott, nem dohányzott, nem fogyasztott alkoholt, drogokat, odafigyelt a testére, pozitívan gondolkodott, szeretet vette körül, szeretettel gondolt babájára, beszélt hozzá, énekelt neki, simogatta a pocakját, kerülte a stresszt, párja végig mellette volt mindenben, szerette, kedves és figyelmes volt vele. Aztán megszületik a baba. Persze jó, ha gyorsan, komplikáció mentesen. Fontos, hogy legyen elég tej a táplálásához, legyen elég türelem, szeretet és kitartás az éjszák átvirrasztásához. A nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott anyuka mellet ott van az apuka, aki szintén elég érett az apaszerepre és vállalja is azt, kiveszi a részét a hétköznapokból, nem menekül a munkába, a pénzkeresésbe, kocsmába, bulikba, vagy vissza anyjához. Szeretik, dédelgetik, becézgetik kicsinyüket. Megfelelően gondozzák testét-lelkét-szellemét egyaránt, hiszen így kerül egyensúlyba. Beszélnek hozzá, énekelnek neki, tanítgatják, bíztatják és az elért apró sikerekért, dicsérgetik. Így tanulnak meg hinni, bízni önmagukban.

Apró sikereik korukhoz mérten legyenek elismerve, méltatva: pár hónaposan, ha a fejét felemeli, ha meg tud fogni tárgyakat, ha nem sír a fürdővízben, később, ha járni tanul, ha egyedül eszik - iszik, ha bilizni kezd, ha öltözik, ha cipőt köt be, ha elpakolja a játékait, óvodás és iskolás sikereiért, és sorolhatnám az okokat, amelyek elismerésre méltók, hiszen ebből kell az önbizalomnak táplálkoznia! Így rakjuk le szülőként a megfelelő alapokat. Persze mindannyian hibázunk ebben-abban. A fontos az, hogy tanuljunk belőle, igyekezzünk kijavítani és nem elkövetni újra. 18 éves korunktól papíron is mi vagyunk a felelősek önmagunkért. Persze a felelősségtudat nem jön el automatikusan a születésnapunk dátumával, ez egy folyamat. Az életünk során sajátítjuk el, építjük fel - illetve így kellene lennie.

"Semmit a világon nem vinnénk véghez, ha megvárnánk, míg képesek vagyunk olyan jól csinálni, hogy senki ne találhasson benne hibát."
(John Henry Newman)

Kicsit talán "rózsaszín" az elvárás, és mivel keveseknek adatik meg mindez, ezért ütközünk gyakran az életünk során nehézségekbe, megoldhatatlannak látszó problémákba, pedig "csak" a hiányosságainkat kellene pótolnunk.

Ezért senki ne keseredjen el, ha nem adatott meg a megfelelő szülői háttér az önbizalom építéséhez. Hiszen felnőttünk, átvehetjük az irányítást a saját életünk felett. Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy felépítsük önbizalmunkat. Mit is tehetünk mindezért?

"Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet." (Hannibal)

Majd vegyük azt is sorba, mi az, amit rosszul csinál(t)unk, és mit lehetne tenni a változtatás érdekében? Mit várunk az élettől? Mi tenne boldoggá? Vannak-e céljaink?  Legyenek célok, nem lehet céltalanul élni! Tervek kellenek, rövid, közép és hosszú távú tervek az életünkben. Mit tettem eddig, voltak-e álmaim? Mit értem el, megvalósultak-e az álmok, vagy lemondtam róluk? Feladtam? Miért? Hány éves vagyok most?  Mit várok még az élettől? Mit vagyok hajlandó megtenni a megvalósításukért? Miből kell több? (akaraterő, kitartás, küzdeni akarás) Miből kell kevesebb? (önsajnálat, kifogáskeresés, halogatás, lustaság, mások hibáztatása)

"Az elme az, ami jót csinál a rosszból, ami nyomorulttá vagy boldoggá, gazdaggá vagy szegénnyé tesz." (Edmund Spenser)

Vizualizálni, elképzelni, ahogy megvalósulnak a vágyaink, érezni az örömöt, az elégedettséget. Megfigyelni, tudatosítani a változást, elkönyvelni a sikert, nyugtázni, hogy elindultam, hogy haladok. Tudd, hogy ez egy folyamat! Nem megy varázsütésre! Hosszú az út, amin végig kell menned, sok erő és kitartás szükséges hozzá. Szembe kell nézned Önmagaddal, hibáiddal, el kell fogadnod, hogy vannak, ahhoz, hogy meg tudd változtatni őket. Ismerd el, nem vagy tökéletes, csak EMBER vagy te is! Hibázhatsz, tévedhetsz! A hibáid arra valók, hogy tanulj belőlük, javítsd ki, amit lehet. Jogod van megváltoztatni a véleményedet. Légy bátor, kitartó, ne futamodj meg, ne add fel!

Szükséges némi önismeretet tanulni, felismerni hibáinkat, belátni, változtatásra van szükségünk, esetleg szakember segítségét kérni.

"Az életünk során csak arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, ami megadatik nekünk." (Gandalf)
 

Aranyosi Éva kineziológus
www.kineziologialap.hu

betöltés...