Ha szoptatásra terelődik a szó, a legtöbb tápszerező anya úgy érzi, magyarázkodnia kell: nem volt elég a teje, beteg volt és gyógyszert kellett szednie, nem volt jó a baba technikája. Nem így Eubanks, aki büszkén vallja, hogy egyszerűen csak vissza szerette volna kapni az uralmat a teste fölött - írja a Scarymommy.

"A mai nappal BEFEJEZTEM a szoptatást. Majdnem három hónapig csináltam, úgyhogy itt az idő, hogy nyugalomba küldjem a melleimet. Mindezt abban a reményben írom, hogy ezáltal a többi anya kevésbé fogja egyedül érezni magát" - írta.
Hozzátette azt is, hogy tudja, most sokan elítélik a döntéséért, de nem érdekli. Bejegyzését egy olyan fotóval illusztrálta, amelyen több számmal nagyobb, anyatejjel telebüfizett pólóban pózol.

 

You want real? I'll give you real. This is leaked breastmilk from one morning of feeding. #liketoknowit #HOT #OOTD

Cameran Eubanks (@camwimberly1) által megosztott bejegyzés, Nov 28., 2017, időpont: 11:35 (PST időzóna szerint)

Mégis kinek a választása?

Történelmileg úgy alakult, hogy az Egyesült Államokban egy ilyen döntést emelt fővel fel lehet vállalni. Ott a nőjogi mozgalmak első hulláma következtében a huszadik század közepére eljutottak oda, hogy tízből nyolc anya egyáltalán meg sem próbálkozott a szoptatással. Végül az újraéledő feminizmus hozta el az igényt, hogy a nők jobban tisztában legyenek a testük működésével, és ezáltal a szoptatás előnyeivel. Ma már Amerikában is évtizedek óta egyre több anya kezd szoptatni, de a mai napig igen sokan döntenek úgy, hogy ezt inkább kihagyják az életükből. Kérdés azonban, lehet-e az anya választásáról beszélni egy olyan rendszerben, ahol nincsen kötelezően biztosítandó szülési szabadság, így a nők egy része kénytelen a gyermeke néhány hetes korától fogva újra munkába állni.

Hasonló folyamat játszódott le Nyugat-Európában is. Sok országban már rákérdeznek a szülés előtt, hogy óhajt-e az anya szoptatni (ahogy arra is, hogy természetes úton, vagy inkább császármetszéssel szeretne-e szülni), és bár általánosítani nem lehet, a trend az, hogy a képzettebb, ezért tudatosabb nők azok, akik legalább megpróbálkoznak az anyatejes táplálással.

Magyarországon ilyesmiről - néhány magánklinikát leszámítva - nincs szó. Még a gyes 1967-es bevezetése előtt is természetes volt, hogy az anyák legalább megpróbálkoztak a szoptatással, a gyárakban pedig gong jelezte három óránként a félórás szünetet a kisbabás anyáknak, akik ekkor leszaladtak az üzemi bölcsődébe, hogy gyorsan megetethessék a gyermekeiket. Ma Magyarországon az anyák 95 százaléka szándékozik szülés után anyatejjel táplálni a babáját, az egyéves koron túl is szoptatott kisgyermekek aránya közel 37 százalék. Ugyanez az arány az Egyesült Államokban 72,9 és 27 százalék, de államonként jelentős eltérést mutat: Lousianában például az újszülöttek alig 57 százalékát kezdi szoptatni az édesanyja.

Fontos-e ez? Az orvosok szerint igen, Cameran Eubanks azonban másképp gondolja. Véleménye szerint a saját teste felett mindenki maga rendelkezik, a babának pedig elsősorban nem anyatejre, hanem boldog anyára van szüksége.

Indexkép: NIKOLAY OSMACHKO / Pexels