Amikor egy szülő kézhez kapja a papírt, ami megerősíti: a gyermeke figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) él, az egyszerre lehet megkönnyebbülés és ijesztő mérföldkő. Megkönnyebbülés, mert végre nevet kapnak a mindennapos küzdelmek, a szétszórtság, a "miért nem tudsz egy kicsit figyelni?" kérdések. És ijesztő, mert felmerül a kérdés: hogyan tovább? A diagnózis ugyanis nem a végcél, hanem a startvonal. Egy olyan úté, amelyen megtanulhatjuk, hogyan építsünk hidat gyermekünk egyedi, csodálatos világa és a külvilág elvárásai közé.