Tisztelt Doktornő!
Kislányom 4 éves múlt a nyáron. Szinte másfél éves kora óta beszél, kezdetektől fogva szépen, érthetően (persze az akkori korához viszonyítva), most már valóban nagyon szépen érthetően artikulál és beszél. 2 éves korától közösségbe jár (bölcsőde), jelenleg második évet tölti az oviban. Minden szép és jó lenne, de az R betűvel még mindig hadilábon áll. Az oviban amikor viszem-hozom, saját fülemmel hallottam többször is, hogy egy-két kis korabeli pajtása már szépen ki tudja mondani az R-t, egy kisfiú és ma egy kislányt is hallottam, aki az én lányommal egyidős és úgy pörgött a nyelve, mint a motolla. Sokszor beszélgettem a lányommal erről, (persze nem erőltetem, csak "viccesen" mondogatom neki, hogy na majd ha iskolás leszel, akkor te is ki tudod majd mondani, addig még gyakorolunk sokat) stb. De viccnek fogja fel ő is, és úgy látom nem igazán érdekli a dolog. Mindig csak azt mondja, "én még ezt nem tudom kimondani". Néha odaszólok neki: mondd hogy répa! Vigyorogva válaszol: jépa. Természetesen nem gúnyolom ki, Isten ments!!! Ilyenkor azt mondom, na nem baj, majd legközelebb. De közben fogalmam sincs, hogyan segíthetnék neki, mert ezt neki kell megtapasztalnia, neki kell rájönnie, hogyan is kell az R hangot kimondani. Ebben én nem hiszem, hogy tudnék segíteni, azon kívül hogy mutatom neki. Egyáltalán, ebben a korban kellene már tudnia? Vagy forduljak logopédushoz, kérjek segítséget? Tanácstalan vagyok. Egyébként még hozzátenném, semmi hátrány nem érte ezzel kapcsolatban, az oviban sem szólt senki, csak én gondolkodtam el, hallván a két vele egyidős gyereket, akik már szépen pörgősen ki tudják mondani és láthatóan büszkék is voltak rá. Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. Ágnes