336

Tisztelt Kérdező!

Sajnálatos módon - miként Ön is tapasztalhatja – a pajzsmirigy betegnél csak a TSH szintet mérik meg, pedig ez nem elegendő.
Miért?
Laboratóriumi értékek: száraz adatok, melyek mögött egészség, vagy betegség húzódik meg. Elég, ha ez alapján kezeljük a beteget, vagy járjunk utána, milyen egyéb okok játszhatnak még szerepet a tünetek megjelenésében.
A TSH az egyedüli vizsgálat, amely a pajzsmirigybetegségek felismeréséhez és kezeléshez szükséges?
A kérdés gyakorlatilag minden betegben felmerül, sőt azokban is, akiknek szűrővizsgálatuk során végzik el ezt a tesztet. Azt tapasztalom, hogy a TSH körül az orvosok körében is vannak bizonytalanságok, ha más nem, akkor az ún. normál érték kérdése borzolhatja a kedélyeket. Több betegem beszámolójából is idézhetnék, sajnos elég sok a kedvezőtlen tapasztalat, mégis egy gyakori példát emelnék ki: Túlműködést mutató TSH értékek esetén a tünetek alapján fontos utána járnunk, hogy a pajzsmirigy működés zavarát nem agyalapi mirigy eredetű eltérés okozza-e. Hiba lenne tehát pusztán a számokra hagyatkozva kezelni a beteget.
Mi tehát a TSH?
Egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy - nem a pajzsmirigy - állít elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy az ún. referencia tartományon belüliek?
A jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése. Fontos azonban tudni - a teljesség igénye nélkül -, hogy nincs „köbe vésett” normális érték!
Figyelembe kell venni a következőket:
a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkorral nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
- a beteg lakóhelyének jódellátottságát
- a beteg nemét
- az évszakot
- napszakot
- a kísérő betegségeket (az intenzív osztályokon az infarktusos betegek, ill. a krónikus súlyos senyvesztő betegek vérében a TSH érték alacsony, vagy nem is mérhető.
- az alkalmazott gyógyszereket (ide tartoznak többek közt a szív-, és gyomorproblémákra szedett, vagy hormonális fogamzásgátló készítmények is)
- a vizsgálati módszereket
- a beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
- felszívódási viszonyokat
TSH elleni antitest jelenlétét
- terhesség esetén az értékek szintén változnak
Mi az ún. normál érték?
A TSH esetében a 0,4 és 2,5 közötti referencia tartományt tekintjük normál értéknek, a 0,1 és 0,4 közötti érték esetén ún. szubklinikus alulműködéséről beszélünk, ez alatt alulműködésről. Szubklinikus túlműködést 2,5 és 10 között állapítunk meg, túlműködés esetében ez az érték 10 és 100 közötti. Hangsúlyozni kell, hogy a számok csak irányadóak és nem jelentenek az esetek egy jelentős részében diagnózist.
Mire jó a TSH?
A felsoroltak után jogosan vetődik fel ez a kérdés. Összességében azt kell tudni, hogy a TSH hasznos, szűrő jellegű módszer, de annak az élettanitól eltérő volta nem jelent önmagában betegséget! A TSH meghatározás tehát lényeges vizsgálati módszer lehet a pajzsmirigy-betegségeinek kivizsgálásában és kezelésében a kellő szakismerettel és tapasztalattal rendelkező szakorvos számára .A laboratóriumi vizsgálatot azonban minden esetben meg kell előzze a beteg panaszainak meghallgatása, az alkalmazott gyógyszerek áttekintése (ún. anamnézis), a beteg vizsgálata, képalkotó eljárások, immunológiai tesztek. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezeket együttesen szabad és kell értékelni, hiszen a beteg vizsgálata és kezelése egyaránt holisztikus megközelítést igényel.
Ráadásul a pajzsmirigy igazi hormonjai a T4 (tiroxin) és a T3 (trijódthyronin). A T4-t a dejodináz enzim alakítja át T3-á. Ennek az enzimnek tehát fontos szerepe van az aktív pajzsmirigyhormon képzésében. A dejodináz enzim képződését és működését számos tényező befolyásolja (hely hiányában ebbe nem szeretnék belemenni, miként abba em, hogy a T4 és T3 kombinált kezelésének hány formája lehet). Eu utóbbi azért is fontos, mert csak a T3 jut át központi idegrendszerbe (!). A klinikai tünetek miatt joggal vetődött fel, a kombinált kezelés szükségessége. Legelőször a szelén adását említem, mely készítmény T4/T3 átalakulását segíti elő. Ha ez nem elegendő, akkor egy kombinált terápia elkezdését kell mérlegelni. Fontos annak elmagyarázása, hogy ez egy nem szabványos kezelés, amelynek kockázatai részben tisztázottak, mivel felgyorsul a csontritkulás és a stroke kockázatával járó pitvarfibrilláció.
Melyik gyógyszer javasolt?
Az LT3 (Liothyronin) készítmények széles skálája kapható, tabletta erősségük 5 és 50 μg között változik. Az az Európai Pajzsmirigy Társaság (az eta) ETA irányelvei 13: 1 és 20: 1 (LT4: LT3) kezdeti arányt javasolnak, ami 5 vagy 10 μg LT3 dózist jelent a 100-200 μg LT4 -et szedő betegek számára. Az LT3 tabletták pirulavágóval történő vágása lehetővé tenné a napi kétszeri adagolást, például 2,5 μg naponta kétszer. Kezdetben az LT4 dózisát rendszerint 12,5 vagy 25 μg -mal csökkentik, hogy elkezdik az LT3 adagolását. Az LT3 terápiás helyettesítését LT4 -vel korábban úgy számították ki, hogy megközelítőleg 1: 3 arányban legyen.
Monitoring szükséges:
A monitorozás fontos: ha a szérum T3 csúcsszintek (2–4 órával az adagolás után) a referenciatartományon belül vannak, és a TSH nem csökken, ez valószínűleg biztonságos dózistartomány. Azoknál a betegeknél, akiknél hosszú távú tervben van az LT3 folytatása, a pulzus rendszeressége és a pitvarfibrilláció elektrokardiogram-ellenőrzése minden vizit alkalmával kívánatos, valamint a posztmenopauzás nők 3 éves csontsűrűség mérése megfelelőnek tűnik. A további kezelés módosítása egyénemként, évszakonként is szükséges lehet.
Jó egészséget kívánok,
tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2026-09-08 17:54:17