Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Üdvözlet!
Kislányom 5 hetes. Eddig nem volt gond az alvással,de sajnos kórházba kerültünk,és szerintem érzékelte,hogy máshol van,és rengeteg kisbaba volt a kórházban,így ezáltal éjjel-nappal sírásokat lehetett hallani. Mindezek miatt az én kicsi lányom egész kórházi ottlétünk alatt nyugtalanul aludt,és csak úgy volt hajlandó aludni,ha a kezemben aludt el.
Most már 3 napja itthon vagyunk,de mivel megszokta a kézben elalvást,így itthon is igényelné. Próbáltam,hogy félig elalszik és leteszem az ágyába,de amint érzékeli,hogy nincs kézben nagyon sír,én meg nem akarom hagyni üvölteni az ágyában. Sajnos most már ott tartunk,ha evés után nem alszik el egyből hanem kicsit nézeget,akkor is kézben hajlandó csak elleni,holott a kórházi bent létünk előtt nem így volt. Hogyan szoktathatnám le arról,hogy állandóan kézben legyen?
Köszönöm a választ előre is!
Kislányom 5 hetes. Eddig nem volt gond az alvással,de sajnos kórházba kerültünk,és szerintem érzékelte,hogy máshol van,és rengeteg kisbaba volt a kórházban,így ezáltal éjjel-nappal sírásokat lehetett hallani. Mindezek miatt az én kicsi lányom egész kórházi ottlétünk alatt nyugtalanul aludt,és csak úgy volt hajlandó aludni,ha a kezemben aludt el.
Most már 3 napja itthon vagyunk,de mivel megszokta a kézben elalvást,így itthon is igényelné. Próbáltam,hogy félig elalszik és leteszem az ágyába,de amint érzékeli,hogy nincs kézben nagyon sír,én meg nem akarom hagyni üvölteni az ágyában. Sajnos most már ott tartunk,ha evés után nem alszik el egyből hanem kicsit nézeget,akkor is kézben hajlandó csak elleni,holott a kórházi bent létünk előtt nem így volt. Hogyan szoktathatnám le arról,hogy állandóan kézben legyen?
Köszönöm a választ előre is!
Kedves Kérdező!
Nem tudom, miért kellett kórházban lenniük, de az nagyon jó, hogy kislányának abban a nehéz időszakban biztosítani tudta ezt a nagyon fontos igényt, ami a szoros testközelségről szól!
Ám ez az igény akkor is fenn áll, ha nincsen nehezítő tényező a mindennapokban, pl.egy betegség. Egy kórházi élmény, betegség felerősíteni tudja ezt vagy akkor még egyértelműbb lehet ez az igény, pedig ez a szükséglet minden kisbabában ott van. Ez ösztönös, "így vannak kitalálva" a kisbabák, nem nevelési hiba következménye illetve nincs szó hozzászokásról sem.
Ez egy evolúciós dolog, melyen semmit nem változtatott a modern élet és modern gyermeknevelési szemlélet: a baba akkor érzi magát biztonságban, ha továbbra is édesanyja testén lehet vagy legalábbis nagyon közel hozzá! Ez létfontosságú dolog számukra most is (az ősidőkben valóban a túlélésükről szólt a gondoskodás, a letett babának nem sok esélye lett volna túlélni).
És itt meg kell említsem az evolúciós kompromisszumot: az ember felegyenesedésével a medence szűkebb lett, közben a fej mérete megnőtt. Teljesen kifejlődve, éretten nem tudunk világra jönni, mert akkor nem férne ki a buksi. Így éretlenül születünk meg, még sokáig intenzív gondoskodásra van szükségünk. Ahhoz, hogy "megfelelő érettséggel" rendelkezzünk,18-21 hónapot kéne az anyaméhben töltenünk, nem kilencet.
Tehát, amit kislányánál tapasztal, az egy normális reakció.
Jól érzi, a sírni hagyás módszere nem megfelelő válasz egy normális és természetes igény kifejezésére!
Arra nem tudok tanácsot adni, hogyan lehet leszoktatni a kezben tartásról, inkább buzdítom arra, hogy továbbra is hallja meg a belső hangját, ami azt mondja:"vedd fel!"
A biztonságra való törekvés nagyon erősen működik a kisbabákban és kislánya épp azt mondja el Önnek, mire van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát! Ez az alapvető igény erősebb lehet a kórházi tartózkodás után, három nap nem túl sok, még élhetnek benne az ott szerzett elmények, esetleges szeparációs helyzetek, tehát ez is kibillenthette őt és kislánya még nagyon picike. A elalváshoz szükséges ellazult állapotot ebben a korban még nem tudják egyedül előállítani, segítségre van szükségük az el-és visszaalváshoz is. De ez is termêszetes, nem elrontás következménye!
Higgye el, nem fogja elrontani őt azzal, ha minél többet testközelben tartja, minden jelzésére reagál! Ha szoptat, akkor mellre teheti minden jelzésre illetve a hordozást is meleg szívvel javaslom!
Ha segítségére lehetek a továbbiakban is írjon, akár szoptatás, hordozás vagy egyéb kérdéssel!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-05-29 22:22:27
Nem tudom, miért kellett kórházban lenniük, de az nagyon jó, hogy kislányának abban a nehéz időszakban biztosítani tudta ezt a nagyon fontos igényt, ami a szoros testközelségről szól!
Ám ez az igény akkor is fenn áll, ha nincsen nehezítő tényező a mindennapokban, pl.egy betegség. Egy kórházi élmény, betegség felerősíteni tudja ezt vagy akkor még egyértelműbb lehet ez az igény, pedig ez a szükséglet minden kisbabában ott van. Ez ösztönös, "így vannak kitalálva" a kisbabák, nem nevelési hiba következménye illetve nincs szó hozzászokásról sem.
Ez egy evolúciós dolog, melyen semmit nem változtatott a modern élet és modern gyermeknevelési szemlélet: a baba akkor érzi magát biztonságban, ha továbbra is édesanyja testén lehet vagy legalábbis nagyon közel hozzá! Ez létfontosságú dolog számukra most is (az ősidőkben valóban a túlélésükről szólt a gondoskodás, a letett babának nem sok esélye lett volna túlélni).
És itt meg kell említsem az evolúciós kompromisszumot: az ember felegyenesedésével a medence szűkebb lett, közben a fej mérete megnőtt. Teljesen kifejlődve, éretten nem tudunk világra jönni, mert akkor nem férne ki a buksi. Így éretlenül születünk meg, még sokáig intenzív gondoskodásra van szükségünk. Ahhoz, hogy "megfelelő érettséggel" rendelkezzünk,18-21 hónapot kéne az anyaméhben töltenünk, nem kilencet.
Tehát, amit kislányánál tapasztal, az egy normális reakció.
Jól érzi, a sírni hagyás módszere nem megfelelő válasz egy normális és természetes igény kifejezésére!
Arra nem tudok tanácsot adni, hogyan lehet leszoktatni a kezben tartásról, inkább buzdítom arra, hogy továbbra is hallja meg a belső hangját, ami azt mondja:"vedd fel!"
A biztonságra való törekvés nagyon erősen működik a kisbabákban és kislánya épp azt mondja el Önnek, mire van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát! Ez az alapvető igény erősebb lehet a kórházi tartózkodás után, három nap nem túl sok, még élhetnek benne az ott szerzett elmények, esetleges szeparációs helyzetek, tehát ez is kibillenthette őt és kislánya még nagyon picike. A elalváshoz szükséges ellazult állapotot ebben a korban még nem tudják egyedül előállítani, segítségre van szükségük az el-és visszaalváshoz is. De ez is termêszetes, nem elrontás következménye!
Higgye el, nem fogja elrontani őt azzal, ha minél többet testközelben tartja, minden jelzésére reagál! Ha szoptat, akkor mellre teheti minden jelzésre illetve a hordozást is meleg szívvel javaslom!
Ha segítségére lehetek a továbbiakban is írjon, akár szoptatás, hordozás vagy egyéb kérdéssel!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-05-29 22:22:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}