Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra! Több mint egy éve adott már tanácsot. Már akkor is problémánk volt az alvással, most is ezzel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Kislányunk most múlt 2 éves még mindig sokat szopizik, mondhatjuk rengeteget, észre vettem akkor is, ha szomjas vagy fáradt, nyűgös, unatkozik stb., szóval mindig, természetesen azzal is alszik el, szorosan hozzám bújva. A baj, hogy nem tud nélkülem aludni, ha felébred és nem vagyok ott mert ki kellett valamiért mennem nagyon sír, csak cicivel alszik vissza, éjjel 2-3 óránként még mindig felébred és csak cicivel alszik vissza, próbáltam már megbeszélni vele, hogy a cici most alszik, de akkor annyira el van keseredve, hogy nincs szívem nem adni Neki.
Ez kóros dolog ekkora életkorban, hogy még ennyit szopizik még éjjel is?
Írtam egy éve, hogy tejallergiás ami miatt sokat sírt pici korában, mindig ölben volt, mindig válaszoltunk, ha szólt hozzánk ez most is így van, de már persze tud várni. Okos, értelmes, örökmozgó, sokat, okosan, értelmesen beszél.
A fő kérdésem az éjszakai szopival kapcsolatos, máshol már nemigen mondom mert rögtön lehurrognak, hogy ezzel ártok a gyermeknek és az anyatej már ebben a kórban semmire nem jó, persze én ezzel nem értek egyet, olvastam az anyatejről eleget, de kíváncsi lennék az Ön véleményére is. Valóban ártok ezzel Neki, hogy nem tanítom meg egyedül elaludni? Addig amíg éjszaka szopizik nem is fogja átaludni az éjszakát? persze így én sem.
Délután általában 40 percet alszik egyedül, addig csinálom gyorsan a dolgom, de akkor felsír, hogy "anya", oda kell feküdnöm és alszik tovább, ha nem feküdnék mellé ( persze cicit kér ) akkor nem aludna tovább és nagyon nyűgös, fáradt lenne.
Nem áll szándékomban leszoktatni a ciciről, viszont tényleg meg kell szabni, hogy pl. éjszaka nincs? Azt okosan megértette ősszel, hogy hideg van már nincs padon cici csak otthon, meg mások előtt nagy társaságban stb.
Másik kérdésem, hogy ennyi idős korban normális, hogy úgy látom nem keresi a többi kisgyermek társaságát még úgy sem, hogy egymás mellett játszanak, ha ott vagyunk egy homokozóban odajön egy kisgyerek és szeretne vele vagy mellette játszani, Ő inkább elmegy. Vagy ez is majd később alakul ki? Ez is gyerek függő?
Köszönöm előre is válaszát.
Üdvözlettel: Krisztina
Ez kóros dolog ekkora életkorban, hogy még ennyit szopizik még éjjel is?
Írtam egy éve, hogy tejallergiás ami miatt sokat sírt pici korában, mindig ölben volt, mindig válaszoltunk, ha szólt hozzánk ez most is így van, de már persze tud várni. Okos, értelmes, örökmozgó, sokat, okosan, értelmesen beszél.
A fő kérdésem az éjszakai szopival kapcsolatos, máshol már nemigen mondom mert rögtön lehurrognak, hogy ezzel ártok a gyermeknek és az anyatej már ebben a kórban semmire nem jó, persze én ezzel nem értek egyet, olvastam az anyatejről eleget, de kíváncsi lennék az Ön véleményére is. Valóban ártok ezzel Neki, hogy nem tanítom meg egyedül elaludni? Addig amíg éjszaka szopizik nem is fogja átaludni az éjszakát? persze így én sem.
Délután általában 40 percet alszik egyedül, addig csinálom gyorsan a dolgom, de akkor felsír, hogy "anya", oda kell feküdnöm és alszik tovább, ha nem feküdnék mellé ( persze cicit kér ) akkor nem aludna tovább és nagyon nyűgös, fáradt lenne.
Nem áll szándékomban leszoktatni a ciciről, viszont tényleg meg kell szabni, hogy pl. éjszaka nincs? Azt okosan megértette ősszel, hogy hideg van már nincs padon cici csak otthon, meg mások előtt nagy társaságban stb.
Másik kérdésem, hogy ennyi idős korban normális, hogy úgy látom nem keresi a többi kisgyermek társaságát még úgy sem, hogy egymás mellett játszanak, ha ott vagyunk egy homokozóban odajön egy kisgyerek és szeretne vele vagy mellette játszani, Ő inkább elmegy. Vagy ez is majd később alakul ki? Ez is gyerek függő?
Köszönöm előre is válaszát.
Üdvözlettel: Krisztina
Kedves Krisztina!
Nagy örömmel töltöttek el sorai! Igazán csodálatos, hogy ilyen hosszú ideje szopiztatja kislányát és válszkészen gondozza őt! :-)
A két éves korban jelentkező szélsőséges érzelmek (egyedül is kepes vagyok mindenre, de jaj, hol van anya), a dacreakciók majd és mindenfele fájdalom, félelem könnyebben viselhető, ha van még cici. A testközelség még sokáig fennálló igény valami probléma eseten (felnőttek is megölelik egymást vigaszképp), de két évesen szopival "tarkítva" a lehető legjobb és legtermészetesebb dolog! Ez is szépen mutatja, hogy a szopi nem csak táplálás, hanem annál jóval több! Soraiból az is kitűnik, hogy kislanya halad a saját tempójában és már képes a kompromisszumokra, tud várni is, ha kell. Ez szuper!
Mert bizony a természetes elválasztódás ilyen folyamat.:-)
Az egyedül elalvás képessége, a visszaalvásé, éjszaka átalvásé nem tanult folyamat, hanem idegrendszeri érés következménye! Minden gyerek képessé válik rá akkor, amikor megérett rá. Ez 2-3 éves kor előtt nem igen fordul elő! Éppen ezért nem szükséges megtanítani egyedül elaludni, sőt!!
Egy gyerek nem azért ébred fel, mert szopizni akar, hanem mert a gyerekek ébrednek éjjelente, így vannak kitalálva. Ám, ha már így van, szopival a legkönnyebb és leggyorsabb visszaaludni. De megtörténhet az is, hogy egyszer csak már elég lesz egy simogatás, összebújás, vagy felpillantás, meg van-e még anya és így visszaalszik.
Hogy hányszor ébred fel, az sok mindentől függhet: a fogzás még ilyenkor is közrejátszhat, sok inger nappal, valami otthoni feszültség, az éretlen idegrendszer, egy nátha akár, gyomrot jobban megterhelő vacsi, étel amit még nem evett, stb.
De ha Önnek terhessé válna az éjjeli szopi, természetesen lehet lépni! Ahogy működött a kompromisszum abban az esetben is, hogy csak otthon van cici, működhet ebben az esetben is! Persze akkor lesz Ön hiteles ebben a döntésben, ha nem külső nyomás hatására dönt így, hanem saját meggyőződésből. Szóval nem KELL megszabni, hogy éjjel nincs cici, csak LEHET, akkor ha Ön így érzi helyesnek. Az a tapasztalatom, hogy az éjjeli szopi megszüntetése nem hozza magával az átaludt éjszakákat, tehàt ebben az esetben sem hagyhatjuk válasz nélkül a gyerkőcöt, csak akkor más formában leszünk válaszkészek: ölelés, simogatás, összebújás.
Az, hogy nem keresi más gyerekek társaságat, nem kóros egyáltalán. Ez veleszületett temperamentum kérdése is. Amikor majd közösségbe is jár, változhat. Vannak ilyen típusú gyerekek.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-03-16 12:44:57
Nagy örömmel töltöttek el sorai! Igazán csodálatos, hogy ilyen hosszú ideje szopiztatja kislányát és válszkészen gondozza őt! :-)
A két éves korban jelentkező szélsőséges érzelmek (egyedül is kepes vagyok mindenre, de jaj, hol van anya), a dacreakciók majd és mindenfele fájdalom, félelem könnyebben viselhető, ha van még cici. A testközelség még sokáig fennálló igény valami probléma eseten (felnőttek is megölelik egymást vigaszképp), de két évesen szopival "tarkítva" a lehető legjobb és legtermészetesebb dolog! Ez is szépen mutatja, hogy a szopi nem csak táplálás, hanem annál jóval több! Soraiból az is kitűnik, hogy kislanya halad a saját tempójában és már képes a kompromisszumokra, tud várni is, ha kell. Ez szuper!
Mert bizony a természetes elválasztódás ilyen folyamat.:-)
Az egyedül elalvás képessége, a visszaalvásé, éjszaka átalvásé nem tanult folyamat, hanem idegrendszeri érés következménye! Minden gyerek képessé válik rá akkor, amikor megérett rá. Ez 2-3 éves kor előtt nem igen fordul elő! Éppen ezért nem szükséges megtanítani egyedül elaludni, sőt!!
Egy gyerek nem azért ébred fel, mert szopizni akar, hanem mert a gyerekek ébrednek éjjelente, így vannak kitalálva. Ám, ha már így van, szopival a legkönnyebb és leggyorsabb visszaaludni. De megtörténhet az is, hogy egyszer csak már elég lesz egy simogatás, összebújás, vagy felpillantás, meg van-e még anya és így visszaalszik.
Hogy hányszor ébred fel, az sok mindentől függhet: a fogzás még ilyenkor is közrejátszhat, sok inger nappal, valami otthoni feszültség, az éretlen idegrendszer, egy nátha akár, gyomrot jobban megterhelő vacsi, étel amit még nem evett, stb.
De ha Önnek terhessé válna az éjjeli szopi, természetesen lehet lépni! Ahogy működött a kompromisszum abban az esetben is, hogy csak otthon van cici, működhet ebben az esetben is! Persze akkor lesz Ön hiteles ebben a döntésben, ha nem külső nyomás hatására dönt így, hanem saját meggyőződésből. Szóval nem KELL megszabni, hogy éjjel nincs cici, csak LEHET, akkor ha Ön így érzi helyesnek. Az a tapasztalatom, hogy az éjjeli szopi megszüntetése nem hozza magával az átaludt éjszakákat, tehàt ebben az esetben sem hagyhatjuk válasz nélkül a gyerkőcöt, csak akkor más formában leszünk válaszkészek: ölelés, simogatás, összebújás.
Az, hogy nem keresi más gyerekek társaságat, nem kóros egyáltalán. Ez veleszületett temperamentum kérdése is. Amikor majd közösségbe is jár, változhat. Vannak ilyen típusú gyerekek.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-03-16 12:44:57
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}