Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
A kisfiam nemrég múlt 15 hónapos, tehát bizonyára most van abban a korban,amikor nagyon határozottan képviseli,hogy ő mit szeretne,mit akar, és persze nem azt,amit Anya mond:)Szeretném megkérdezni,hogy van -e valamilyen módja annak a türelmes beszéden kívül, hogy hisztijeit csillapítsuk.Illetve azt kérdezném, hogy normális jelenség -e,hogy amikor nem éri el,amit szeretne, megcsapkodja a kis fejét vagy dobálja ami a kezébe kerül és rettenetesen sír.Ez normálisnak tekinthető?Főleg az evésnél vannak ilyen problémáink mostanában, ha kétfélét főzök, akkor se biztos, hogy elfogadja valamelyiket, úgyhogy nem tudok jobb megoldást, várok amíg jobban megéhezik, de akkor is csak pár kanállal fogad el a főtt ételekből, ha épp nem a kedvencét főzöm, a gyümölcs, a joghurt, pogácsa, az jöhet,de főtt ételre és husira is szükség van és ezt nehezen fogadja el az utóbbi hetekben. Ma reggel például egy jó tíz percig sikított,mert nem adtam neki kölesgolyót reggelire,szendviccsel kínáltam.Ha olyan tárggyal szeretne játszani,ami nem neki való, például az íróasztalon lévő, használatban lévő tollak, elemek, stb, akkor is nagyon dühös lesz, ha nemet mondok neki és elveszem tőle.Sokszor az az érzésem, hogy unja a játékait és ezért keresi azokat a tárgyakat, amiket felfedezhet, amiket még nem ismer, de ha ezek nem neki valók, akkor mit tegyek?Egy kicsit elkeseredettre sikerült a levelem, biztos azért, mert az elmúlt napokban nagyon hisztisnek látom ezt a tündéri kismackót, ezeket leszámítva tényleg imádnivaló gyerek és remélem,hogy ez csak egy múló időszak és nem kóros a viselkedése.Várom szíves válaszát.Krisztina
A kisfiam nemrég múlt 15 hónapos, tehát bizonyára most van abban a korban,amikor nagyon határozottan képviseli,hogy ő mit szeretne,mit akar, és persze nem azt,amit Anya mond:)Szeretném megkérdezni,hogy van -e valamilyen módja annak a türelmes beszéden kívül, hogy hisztijeit csillapítsuk.Illetve azt kérdezném, hogy normális jelenség -e,hogy amikor nem éri el,amit szeretne, megcsapkodja a kis fejét vagy dobálja ami a kezébe kerül és rettenetesen sír.Ez normálisnak tekinthető?Főleg az evésnél vannak ilyen problémáink mostanában, ha kétfélét főzök, akkor se biztos, hogy elfogadja valamelyiket, úgyhogy nem tudok jobb megoldást, várok amíg jobban megéhezik, de akkor is csak pár kanállal fogad el a főtt ételekből, ha épp nem a kedvencét főzöm, a gyümölcs, a joghurt, pogácsa, az jöhet,de főtt ételre és husira is szükség van és ezt nehezen fogadja el az utóbbi hetekben. Ma reggel például egy jó tíz percig sikított,mert nem adtam neki kölesgolyót reggelire,szendviccsel kínáltam.Ha olyan tárggyal szeretne játszani,ami nem neki való, például az íróasztalon lévő, használatban lévő tollak, elemek, stb, akkor is nagyon dühös lesz, ha nemet mondok neki és elveszem tőle.Sokszor az az érzésem, hogy unja a játékait és ezért keresi azokat a tárgyakat, amiket felfedezhet, amiket még nem ismer, de ha ezek nem neki valók, akkor mit tegyek?Egy kicsit elkeseredettre sikerült a levelem, biztos azért, mert az elmúlt napokban nagyon hisztisnek látom ezt a tündéri kismackót, ezeket leszámítva tényleg imádnivaló gyerek és remélem,hogy ez csak egy múló időszak és nem kóros a viselkedése.Várom szíves válaszát.Krisztina
Kedves Krisztina!
A leírtak alapján nem gondolok kóros viselkedésre! A tündéri kisfia kezd ráébredni az önállóságára, egyedül akar mindent, felfedezni, bekebelezni, és ha korlátokba ütközik, annak is hangot ad és ez így van rendjén. :-)A türelmen kívül- mely néha nagyon nehéz- a nagy tér engedése sokat segít, minimális korlátozással. Tehát kb. az legyen tiltott, ami számára vagy másra nézve veszélyes lehet és ami az Önök családjába belefér, hiszen ez családonként eltérő, kinek mi a megengedett. Mindenesetre ha egy gyermek ki tudja élni és meg tudja élni, hogy hatással van a világra VALÓBAN, cselekedetei, érzelmei hatnak a másik emberre, vannak saját döntései, elképzelései és ezt szabad, nem tiltják, az fantasztikus dolog! Tapasztalnia kell, éreznie, még a negatív érzelmeknek is teret kell engedni, tehát ha valami kudarcba fulladt és dühös, szomorú, stb. akkor segíteni kell neki ebben az érzésben. Olyan módon, hogy meg lehet fogalmazni helyette, hogy "tudom, most nagyon dühös vagy, mert elvettem a tollat a kezedből!" és ott lenni mellette végig, amíg kijön ebből az érzelemből. Ezekből azt tanulja meg, hogy érezni szabad, bármiről is legyen szó, és ez nagyon fontos. Ebben a korban még nem tudnak egyedül megnyugodni és feldolgozni az őt ért érzelmeket, segítségre van szükségük ehhez, még nem elég érett az idegrendszer, és pont a megfelelő "hiszti-kezeléssel" érhető el, hogy kialakuljanak olyan idegpályák az agyban, ami majd felnőttkorban hozzásegít a stresszkezeléshez. Máskor egyszerűen arra van szükség, hogy "kiakadhasson" anya karjában sírva és nem vár vigasztalást, pusztán jó megélni, hogy az érzelmeknek szabad teret engedni.
Lassan ki kell jelölni a határokat, melyekben ő mozoghat, és amit lehet, és amit nem. Pl. az étkezésnél is. A lényeg, hogy ha bármi olyan történik, ami "kiborítja" kisfiát, ne hagyja egyedül, akkor sem ha visít vagy csapkod. Engedje átélni az érzéseket, ölelje magához és próbálja elképzelni a kisfia szemével a történteket.
Szóval minden, amit leírt, teljesen normális jelenség, a korlátokba ütközés fájdalmas, de közben nagyon is hasznos dolog a továbbiakra nézve! Pusztán arra kell figyelni, hogy ne legyen túl sok korlát sem. Sokszor halljuk, hogy következetesnek kell lenni, ami igaz is, de azt gondolom, hogy a rugalmasság és nyitottság is nagyon-nagyon fontos és az is, hogy a saját határainkat is megtaláljuk, és megismerjük magunkat is! És mint minden másban, itt is meg kell találni azt a rendszert, melyben Önök, mint CSALÁD, jól tudnak működni. Ennek megtalálása időigényes lesz és szintén rugalmasságot, türelmet követel, de megéri!:-)
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011-07-21 12:46:19
A leírtak alapján nem gondolok kóros viselkedésre! A tündéri kisfia kezd ráébredni az önállóságára, egyedül akar mindent, felfedezni, bekebelezni, és ha korlátokba ütközik, annak is hangot ad és ez így van rendjén. :-)A türelmen kívül- mely néha nagyon nehéz- a nagy tér engedése sokat segít, minimális korlátozással. Tehát kb. az legyen tiltott, ami számára vagy másra nézve veszélyes lehet és ami az Önök családjába belefér, hiszen ez családonként eltérő, kinek mi a megengedett. Mindenesetre ha egy gyermek ki tudja élni és meg tudja élni, hogy hatással van a világra VALÓBAN, cselekedetei, érzelmei hatnak a másik emberre, vannak saját döntései, elképzelései és ezt szabad, nem tiltják, az fantasztikus dolog! Tapasztalnia kell, éreznie, még a negatív érzelmeknek is teret kell engedni, tehát ha valami kudarcba fulladt és dühös, szomorú, stb. akkor segíteni kell neki ebben az érzésben. Olyan módon, hogy meg lehet fogalmazni helyette, hogy "tudom, most nagyon dühös vagy, mert elvettem a tollat a kezedből!" és ott lenni mellette végig, amíg kijön ebből az érzelemből. Ezekből azt tanulja meg, hogy érezni szabad, bármiről is legyen szó, és ez nagyon fontos. Ebben a korban még nem tudnak egyedül megnyugodni és feldolgozni az őt ért érzelmeket, segítségre van szükségük ehhez, még nem elég érett az idegrendszer, és pont a megfelelő "hiszti-kezeléssel" érhető el, hogy kialakuljanak olyan idegpályák az agyban, ami majd felnőttkorban hozzásegít a stresszkezeléshez. Máskor egyszerűen arra van szükség, hogy "kiakadhasson" anya karjában sírva és nem vár vigasztalást, pusztán jó megélni, hogy az érzelmeknek szabad teret engedni.
Lassan ki kell jelölni a határokat, melyekben ő mozoghat, és amit lehet, és amit nem. Pl. az étkezésnél is. A lényeg, hogy ha bármi olyan történik, ami "kiborítja" kisfiát, ne hagyja egyedül, akkor sem ha visít vagy csapkod. Engedje átélni az érzéseket, ölelje magához és próbálja elképzelni a kisfia szemével a történteket.
Szóval minden, amit leírt, teljesen normális jelenség, a korlátokba ütközés fájdalmas, de közben nagyon is hasznos dolog a továbbiakra nézve! Pusztán arra kell figyelni, hogy ne legyen túl sok korlát sem. Sokszor halljuk, hogy következetesnek kell lenni, ami igaz is, de azt gondolom, hogy a rugalmasság és nyitottság is nagyon-nagyon fontos és az is, hogy a saját határainkat is megtaláljuk, és megismerjük magunkat is! És mint minden másban, itt is meg kell találni azt a rendszert, melyben Önök, mint CSALÁD, jól tudnak működni. Ennek megtalálása időigényes lesz és szintén rugalmasságot, türelmet követel, de megéri!:-)
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011-07-21 12:46:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}