Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Választott témakör:
válás
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Hetek óta keresgélek a neten, de nem találtam hasonló történetet, mint az enyém! Eléggé el vagyok keseredve, és szeretném szakértő véleményét kérni! Kisfiam 6 éves múlt! 3 éves volt, amikor elváltam az apukájától. Én súlyos depresszióba estem, de megpróbáltam úgy végig csinálni (sok segítő emberrel), hogy ő ebből minél kevesebbet érezzen. Igazán sosem volt apa-fia között nemhogy jó....semmilyen kapcsolat! A kicsi imádta volna, de apuka sosem volt otthon, nem foglalkozott a kicsivel. Azóta mi kettesben élünk. Régóta küzd a kisfiam székelési gondokkal, de egyre durvább a helyzet! Semmi nem használ, van hogy 1-másfél hétig semmi. Pszichológus szerint lelki eredetű, képtelen elengedni....és valószínű ez a válás, ill. apa hiánya miatt lehet.
3 évig éltünk kettesben, és bár voltak férfiaknál próbálkozások, nem volt komoly kapcsolatom. Szóval, mindíg kettesben voltunk, nem látott mellettem férfit. Most van valaki, komoly. Ismerik már egymást, együtt töltöttünk egy hetet. Nagyon vigyáztunk, hogy ne legyen köztünk fizikai kontaktus, mert láttam a kicsin, hogy gyanakszik, és bár mondogatta, hogy szerelmespár vagyunk, amikor egy picit is közeledtünk egymáshoz, láttam a gyanakvást. Nem igazán érti ki ez az ember, és mit akar. A párom nagyon szereti, és türelmes vele. Ő azt tanácsolta, szerinte el kellene mondani a kicsinek az igazásgot az apjáról. Mert hogy apuka nem keresi, sőt azt hangoztatja, hogy nem is az övé. Kb. fél évente megjelenik, felkavarja a kis lelkét, aztán eltűnik. Én meg (szerintem is helytelenül) azt mondom neki, hogy apa sokat dolgozik! Csak félek, hogyan mondjam el egy 6 éves gyereknek, hogy milyen az apja, és ki ez új ember!
Kérem segítsen!
Köszönöm!!!!!!!
Hetek óta keresgélek a neten, de nem találtam hasonló történetet, mint az enyém! Eléggé el vagyok keseredve, és szeretném szakértő véleményét kérni! Kisfiam 6 éves múlt! 3 éves volt, amikor elváltam az apukájától. Én súlyos depresszióba estem, de megpróbáltam úgy végig csinálni (sok segítő emberrel), hogy ő ebből minél kevesebbet érezzen. Igazán sosem volt apa-fia között nemhogy jó....semmilyen kapcsolat! A kicsi imádta volna, de apuka sosem volt otthon, nem foglalkozott a kicsivel. Azóta mi kettesben élünk. Régóta küzd a kisfiam székelési gondokkal, de egyre durvább a helyzet! Semmi nem használ, van hogy 1-másfél hétig semmi. Pszichológus szerint lelki eredetű, képtelen elengedni....és valószínű ez a válás, ill. apa hiánya miatt lehet.
3 évig éltünk kettesben, és bár voltak férfiaknál próbálkozások, nem volt komoly kapcsolatom. Szóval, mindíg kettesben voltunk, nem látott mellettem férfit. Most van valaki, komoly. Ismerik már egymást, együtt töltöttünk egy hetet. Nagyon vigyáztunk, hogy ne legyen köztünk fizikai kontaktus, mert láttam a kicsin, hogy gyanakszik, és bár mondogatta, hogy szerelmespár vagyunk, amikor egy picit is közeledtünk egymáshoz, láttam a gyanakvást. Nem igazán érti ki ez az ember, és mit akar. A párom nagyon szereti, és türelmes vele. Ő azt tanácsolta, szerinte el kellene mondani a kicsinek az igazásgot az apjáról. Mert hogy apuka nem keresi, sőt azt hangoztatja, hogy nem is az övé. Kb. fél évente megjelenik, felkavarja a kis lelkét, aztán eltűnik. Én meg (szerintem is helytelenül) azt mondom neki, hogy apa sokat dolgozik! Csak félek, hogyan mondjam el egy 6 éves gyereknek, hogy milyen az apja, és ki ez új ember!
Kérem segítsen!
Köszönöm!!!!!!!
Kedves Hölgyem!
Szomorú, ami Önökkel történt, de most példát kell mutatnia kisfiának! Még hozzá abban, hogy a fiának meg kell tanulnia azt, hogy az érzések megélése helyénvaló és gyógyír a bajra! Tehát, az nem jó megoldás, hogy a fiát megvédve Ön is elfojtotta az érzéseit és csak a háttérben szenvedett. A gyermekek nagyon érzékenyek és 12 éves korukig energetikailag azonosak az anyjukkal, tehát a kisfia pontosan érzi, ha valami nincs rendben, és az csak ront a helyzeten, ha nem TUDJA mi történik, csak érzi, hogy nem minden OK.
Azzal egyetértek, hogy nagyon szoros a kapcsolat a székrekedés és az elengedés közt, így ezt kell orvosolni. Minden válás egy gyász és veszteségélményt hoz magával, amivel munka van! Teret kell engedni ezeknek az érzéseknek, megélni őket, addig amíg egy kicsit is fájdalmas és idővel el fog jönni az a pont, mikor már nem vált ki sem testi tünetet, sem lelki megrázkódtatást a téma. Ehhez idő kell és tér!
Kisfia jókedvű, kiegyensúlyozott? Iskolában, közösségben rendben van a magatartása? Vannak barátai? Ellátja a feladatait? Éjjel jól alszik? Önhöz fűződő kapcsolata őszinte? Mindent meg tudnak beszélni egymással?
A kérdésekre adott válaszok tükrében tudom azt tanácsolni, hogy tárja fia elé az igazságot! De a neki való formában. Ne szidja a férjét, ne mondjon róla tekintélyt aláásó dolgokat, maradjon tényszerű, de mesélje el, mi is történt valójában, szüksége van az igazságra a fiának! Ha az apa jelentkezik és látni akarja a fiát, ne tiltsa őket egymástól, fogadja el, hogy néha együtt vannak. Persze csakakkor, ha a fia is akar vele találkozni! Ön legyen partner abban, amit fia szeretne és engedjen neki teret és választási lehetőséget!
Vállalhatja fia előtt a komoly kapcsolatát, hiszen a suliban is látni fogja, hogy a gyerekeknek van apukája és anyukája is, és kérdezősködni fog előbb-utóbb. Így megelőzheti a komolyabb problémákat, ha őszinte lesz vele és magával is. Természetes reakció a fiától, ha féltékenységet tapasztal, főleg, ha eddig nem is volt Ön körül senki.
Ez hosszú folyamat, mire ezt bejárják, de higgye el, megéri!
Tehát a lényeg: megengedni magának és a fiának az érzések megélését, és őszintén elmondani, mi történt. Fontos a negatív érzelmek megélése és kifejezése is, hiszen a nem megélés, az elfojtás komolyabb testi tünetekhez is vezethet! Önnél is! Hisz nincs éjjel nappal nélkül, nincs boldogság szomorúság nélkül, teljesen normális, hogy ilyen érzésekkel is szembe kell néznünk! Pl. szomorúság, düh, bánat, féltékenység és még sorolhatnám, fájó érzések, de meg kell élni, ha találkozunk vele! Ez mindkettejükre érvényes!
Idézzenek fel emlékeket az apáról ,szedjen elő régi fényképeket és engedje a fiának, hoyg elmondhassa mit érez! Mit gondol apukájáról, a helyzetről, önről? Engedje, hadd legyen dühös, ha azt érzi, de legyen meg a szükséges energetikájaa dolognak!
Csinálják meg együtt ezt a munkát! Ha nem akarja egyedül, akkor szakembert is kérhet segítségnek! De én úgy látom, ezzel juthatnának előre, hiszen egyelőre olyan blokkok vannak működésben, melyek gátolják a azabad energiaáramlást, ami testre-lélekre hatással van és nincsenek kitöltve a lelkében az űrök! Ezeket fel kell tölteni tartalommal, ettől megerősödni és tiszta lappal folytatni! Én ezt látom esélynek és megoldásnak elsősorban!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-08-01 14:31:34
Szomorú, ami Önökkel történt, de most példát kell mutatnia kisfiának! Még hozzá abban, hogy a fiának meg kell tanulnia azt, hogy az érzések megélése helyénvaló és gyógyír a bajra! Tehát, az nem jó megoldás, hogy a fiát megvédve Ön is elfojtotta az érzéseit és csak a háttérben szenvedett. A gyermekek nagyon érzékenyek és 12 éves korukig energetikailag azonosak az anyjukkal, tehát a kisfia pontosan érzi, ha valami nincs rendben, és az csak ront a helyzeten, ha nem TUDJA mi történik, csak érzi, hogy nem minden OK.
Azzal egyetértek, hogy nagyon szoros a kapcsolat a székrekedés és az elengedés közt, így ezt kell orvosolni. Minden válás egy gyász és veszteségélményt hoz magával, amivel munka van! Teret kell engedni ezeknek az érzéseknek, megélni őket, addig amíg egy kicsit is fájdalmas és idővel el fog jönni az a pont, mikor már nem vált ki sem testi tünetet, sem lelki megrázkódtatást a téma. Ehhez idő kell és tér!
Kisfia jókedvű, kiegyensúlyozott? Iskolában, közösségben rendben van a magatartása? Vannak barátai? Ellátja a feladatait? Éjjel jól alszik? Önhöz fűződő kapcsolata őszinte? Mindent meg tudnak beszélni egymással?
A kérdésekre adott válaszok tükrében tudom azt tanácsolni, hogy tárja fia elé az igazságot! De a neki való formában. Ne szidja a férjét, ne mondjon róla tekintélyt aláásó dolgokat, maradjon tényszerű, de mesélje el, mi is történt valójában, szüksége van az igazságra a fiának! Ha az apa jelentkezik és látni akarja a fiát, ne tiltsa őket egymástól, fogadja el, hogy néha együtt vannak. Persze csakakkor, ha a fia is akar vele találkozni! Ön legyen partner abban, amit fia szeretne és engedjen neki teret és választási lehetőséget!
Vállalhatja fia előtt a komoly kapcsolatát, hiszen a suliban is látni fogja, hogy a gyerekeknek van apukája és anyukája is, és kérdezősködni fog előbb-utóbb. Így megelőzheti a komolyabb problémákat, ha őszinte lesz vele és magával is. Természetes reakció a fiától, ha féltékenységet tapasztal, főleg, ha eddig nem is volt Ön körül senki.
Ez hosszú folyamat, mire ezt bejárják, de higgye el, megéri!
Tehát a lényeg: megengedni magának és a fiának az érzések megélését, és őszintén elmondani, mi történt. Fontos a negatív érzelmek megélése és kifejezése is, hiszen a nem megélés, az elfojtás komolyabb testi tünetekhez is vezethet! Önnél is! Hisz nincs éjjel nappal nélkül, nincs boldogság szomorúság nélkül, teljesen normális, hogy ilyen érzésekkel is szembe kell néznünk! Pl. szomorúság, düh, bánat, féltékenység és még sorolhatnám, fájó érzések, de meg kell élni, ha találkozunk vele! Ez mindkettejükre érvényes!
Idézzenek fel emlékeket az apáról ,szedjen elő régi fényképeket és engedje a fiának, hoyg elmondhassa mit érez! Mit gondol apukájáról, a helyzetről, önről? Engedje, hadd legyen dühös, ha azt érzi, de legyen meg a szükséges energetikájaa dolognak!
Csinálják meg együtt ezt a munkát! Ha nem akarja egyedül, akkor szakembert is kérhet segítségnek! De én úgy látom, ezzel juthatnának előre, hiszen egyelőre olyan blokkok vannak működésben, melyek gátolják a azabad energiaáramlást, ami testre-lélekre hatással van és nincsenek kitöltve a lelkében az űrök! Ezeket fel kell tölteni tartalommal, ettől megerősödni és tiszta lappal folytatni! Én ezt látom esélynek és megoldásnak elsősorban!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010-08-01 14:31:34
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}