Kedves Nóra!

A 15 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy nagyon magabiztos jókedvü kis totyogó. Mindig rengeteget van/ volt kézben, soha nem hagytuk sírni és szinte mindig ott vagyok/ voltam vele. Kb az első 6 hónapban el se tudtam mellőle mozdulni mert csak én tudtam megnyugtatni de most ahogy egyre nagyobb már nagyon jól elvan nélkülem. Szeparációs szorongása kb 1 nap volt 10 hónapos korában, azóta semmi. Játszótéren nagyon magabiztos, minden Anyukát közelről megnéz/ ismerkedik.
Amiért írok hogy a napokban találkozott a barátnőmmel életében kb harmadszor és egy kis játék után felkéredzkedett ölbe hozzá és amikor átvettem hogy bepelenkázzam el is kezdett sírni, vissza akart menni
. A mamánál is ez szokott lenni bár őt jól ismeri és nagyon szereti. Ha a mamával van míg én ügyeket intézek és haza jövök rám se hederít. Férjemmel ugyanez a helyzet, ha hazajön csak tudomásul veszi , de nem örül. Kérdeésem az hogy ez normális? Az ismerős babák teljesen mások, tapadnak az anyjukra ennyi idősen. Senkinél nem láttam ilyet a családban és félek valamit elrontottunk.
Válaszát nagyon várom és előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel
Kérdező