Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
36 éves, első gyermekes anyuka vagyok, 4 és fél hónapos a kislányom. A férjem szerint kisajátítom a kislányomat, többet kellene például a nagyszülőkre bíznom, többet kellene kimozdulnunk a picivel itthonról. Való igaz, alapvetően itthon vagyunk, de heti egyszer eljárunk tornázni, minden nap sétálunk és a nagyszülők hetente egyszer-kétszer jönnek, mi leginkább akkor megyünk hozzájuk, ha van valami alkalom. Kollégák, barátok átlagban heti kétszer jönnek. Én ezt jelenleg elegendőnek érzem, úgy gondolom, hogy nagyon pici még a kislány. Ha el kell mennem valahova, például orvoshoz, édesanyám vigyáz rá, akár egész délelőtt is, jól elvannak együtt, nem is vagyok ideges olyankor, de egyelőre estére még nem szeretném itthon hagyni. Anyósom is imádja a picit, de őrá még nem szívesen hagynám egyedül. A férjem szerint ez nem jó.
Mikortól javasolt hosszabb időre vagy akár egész estére is másra bízni egy csecsemőt? Én úgy érzem, hogy siettetnek (nagyon várt unokáról van szó), és ebben a korban még a picinek elsősorban az anyára van szüksége, de persze a picinek sem szeretnék rosszat,nem szeretném, ha később félne idegenektől amiatt, hogy túl sokat (?) van velem.
Szeretném a véleményét, tanácsait kérni.
Köszönettel,
Szilvi
36 éves, első gyermekes anyuka vagyok, 4 és fél hónapos a kislányom. A férjem szerint kisajátítom a kislányomat, többet kellene például a nagyszülőkre bíznom, többet kellene kimozdulnunk a picivel itthonról. Való igaz, alapvetően itthon vagyunk, de heti egyszer eljárunk tornázni, minden nap sétálunk és a nagyszülők hetente egyszer-kétszer jönnek, mi leginkább akkor megyünk hozzájuk, ha van valami alkalom. Kollégák, barátok átlagban heti kétszer jönnek. Én ezt jelenleg elegendőnek érzem, úgy gondolom, hogy nagyon pici még a kislány. Ha el kell mennem valahova, például orvoshoz, édesanyám vigyáz rá, akár egész délelőtt is, jól elvannak együtt, nem is vagyok ideges olyankor, de egyelőre estére még nem szeretném itthon hagyni. Anyósom is imádja a picit, de őrá még nem szívesen hagynám egyedül. A férjem szerint ez nem jó.
Mikortól javasolt hosszabb időre vagy akár egész estére is másra bízni egy csecsemőt? Én úgy érzem, hogy siettetnek (nagyon várt unokáról van szó), és ebben a korban még a picinek elsősorban az anyára van szüksége, de persze a picinek sem szeretnék rosszat,nem szeretném, ha később félne idegenektől amiatt, hogy túl sokat (?) van velem.
Szeretném a véleményét, tanácsait kérni.
Köszönettel,
Szilvi
Kedves Szilvi!
Először is, gratulálok kislányához, akivel ennyire működik a természetes, ösztönszerű összhang és együttlét! :-) Én semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy még korainak érzi a hosszabb vagy éjszakai távollétet kislányától! Igazából, az anyákban is egy idő után meg szokott jelenni az igény arra, hogy kicsit külön is eltöltsön időt gyerkőce nélkül, de ez ÁLTALÁBAN nem az első fél évben szokott megtörténni. Ebben az időszakban még a babák is szoros egységet képeznek anyukájukkal, bár, ha a helyzet úgy hozza, szívesen töltenek időt mással is, aki szereti őket és ez így van jól! :-) Nagyon jó, hogy van, akire lehet számítani, szívesen segít, ez nagy érték mostanság! Régen, a nagycsaládok idején ez természetes volt, sem a baba, sem az anya nem voltak egyedül, de attól még a baba-anya egység is támogatott volt.
Azok alapján, amiket leírt, nem unalmas és egyhangú az életük, társaságban is vannak, ez remek! :-) Ha Ön jól érzi így magát, kislányán is azt tapasztalja, hogy kiegyensúlyozott, derűs attól, ahogy élnek, akkor miért lenne szükség ezen változtatni? Férje vajon mitől tart, mit lát ő, ami miatt ez a véleménye?
Az nagyon jó, hogy meg tudják beszélni a dolgaikat és férje is őszintén feltárta gondolatait!
Hivatalos ajánlás nincs arra, mikortól lehet érdemes hosszabb időre külön lenni, mert ez nagyon egyedi! Ha mindkét fél érzi ezt az igényt, viszonylag könnyedén megvalósítható, akkor meg lehet próbálni, de nagy valószínűséggel ez még nem most van, pláne, ha azt érzi, siettetik Önt ezzel! Biztatom, hogy álljon ki belső hangja mellett, mert nem véletlenül súgja azt még most, hogy ez jelenleg nem időszerű! Ez nem hóbort és kóros függés, hanem természetes, élettani kötődés és fizikai-érzelmi jelenlét, ami az Ön és kislánya érdekeit is szolgálja! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-11-20 10:57:01
Először is, gratulálok kislányához, akivel ennyire működik a természetes, ösztönszerű összhang és együttlét! :-) Én semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy még korainak érzi a hosszabb vagy éjszakai távollétet kislányától! Igazából, az anyákban is egy idő után meg szokott jelenni az igény arra, hogy kicsit külön is eltöltsön időt gyerkőce nélkül, de ez ÁLTALÁBAN nem az első fél évben szokott megtörténni. Ebben az időszakban még a babák is szoros egységet képeznek anyukájukkal, bár, ha a helyzet úgy hozza, szívesen töltenek időt mással is, aki szereti őket és ez így van jól! :-) Nagyon jó, hogy van, akire lehet számítani, szívesen segít, ez nagy érték mostanság! Régen, a nagycsaládok idején ez természetes volt, sem a baba, sem az anya nem voltak egyedül, de attól még a baba-anya egység is támogatott volt.
Azok alapján, amiket leírt, nem unalmas és egyhangú az életük, társaságban is vannak, ez remek! :-) Ha Ön jól érzi így magát, kislányán is azt tapasztalja, hogy kiegyensúlyozott, derűs attól, ahogy élnek, akkor miért lenne szükség ezen változtatni? Férje vajon mitől tart, mit lát ő, ami miatt ez a véleménye?
Az nagyon jó, hogy meg tudják beszélni a dolgaikat és férje is őszintén feltárta gondolatait!
Hivatalos ajánlás nincs arra, mikortól lehet érdemes hosszabb időre külön lenni, mert ez nagyon egyedi! Ha mindkét fél érzi ezt az igényt, viszonylag könnyedén megvalósítható, akkor meg lehet próbálni, de nagy valószínűséggel ez még nem most van, pláne, ha azt érzi, siettetik Önt ezzel! Biztatom, hogy álljon ki belső hangja mellett, mert nem véletlenül súgja azt még most, hogy ez jelenleg nem időszerű! Ez nem hóbort és kóros függés, hanem természetes, élettani kötődés és fizikai-érzelmi jelenlét, ami az Ön és kislánya érdekeit is szolgálja! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-11-20 10:57:01
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}