Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Kislányom augusztusban múlt el egy éves. Egy hetes korában derült ki, hogy enyhe szájpadhasadékkal született. Fél éves koráig elég gyakran visszajött az orrán a tej, többek között éjszaka is, ami miatt magunk közé fektettük. A mai napig közöttünk alszik, de mivel a tünetek időközben majdnem teljesen megszűntek, szeretnénk őt "kirakni" az ágyunkból. Ebben szeretnék segítséget kérni. Van külön szobája kisággyal, de a mi hálószobánkban is van egy kiságy. A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e először a mi szobánkban lévő kiságyba kiszoktatni, és utána majd egyszer valamikor a saját szobájába, vagy inkább rögtön a szobájába rakjuk át, hogy ne kelljen kétszer "szenvedni" az átszoktatással. Illetve ha a válasza az lenne, hogy rögtön a szobájába rakjuk át, akkor kapásból magára kellene hagyni éjszakára, vagy töltsek vele pár estét, amíg hozzá nem szokik, hogy külön alszik. Sajnos mivel állandó felügyelet alatt volt, soha nem volt egyedül hagyva, nagyon kiborul ha nincs valaki a közelében. Tudom, nagyon nehéz lesz, és sajnos könnyen elgyengülök, ha sír, ezért nagyon félek is ettől a dologtól. Tudna nekem tanácsot adni, hogy lehetne ezt a legegyszerűbben és kíméletesen :) megoldani? Válaszát nagyon köszönöm! Üdv, vegeta
Kislányom augusztusban múlt el egy éves. Egy hetes korában derült ki, hogy enyhe szájpadhasadékkal született. Fél éves koráig elég gyakran visszajött az orrán a tej, többek között éjszaka is, ami miatt magunk közé fektettük. A mai napig közöttünk alszik, de mivel a tünetek időközben majdnem teljesen megszűntek, szeretnénk őt "kirakni" az ágyunkból. Ebben szeretnék segítséget kérni. Van külön szobája kisággyal, de a mi hálószobánkban is van egy kiságy. A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e először a mi szobánkban lévő kiságyba kiszoktatni, és utána majd egyszer valamikor a saját szobájába, vagy inkább rögtön a szobájába rakjuk át, hogy ne kelljen kétszer "szenvedni" az átszoktatással. Illetve ha a válasza az lenne, hogy rögtön a szobájába rakjuk át, akkor kapásból magára kellene hagyni éjszakára, vagy töltsek vele pár estét, amíg hozzá nem szokik, hogy külön alszik. Sajnos mivel állandó felügyelet alatt volt, soha nem volt egyedül hagyva, nagyon kiborul ha nincs valaki a közelében. Tudom, nagyon nehéz lesz, és sajnos könnyen elgyengülök, ha sír, ezért nagyon félek is ettől a dologtól. Tudna nekem tanácsot adni, hogy lehetne ezt a legegyszerűbben és kíméletesen :) megoldani? Válaszát nagyon köszönöm! Üdv, vegeta
Kedves Vegeta!
Igazán csodás, hogy kislányukról ilyen szeretettel, figyelemmel gondoskodnak! :-) Igazából a babák számára a természetes szükséglet a testközelség, 24 órában. Egészségi állapottól függetlenül. Éjszaka magasabb a kötődési szükséglet, akkor fokozottabban igényelhetik a testkontaktust, ahogy kislányuk is és ez nem azért van, mert hozzászoktatták volna ehhez! A kisbabák, kisgyerekek így működnek: segítségre van szükségük az el-és visszaalváshoz és az idegrendszer megfelelő érettségéig több-kevesebb alkalommal ébredeznek éjjelente. Egy éves kor után is természetes megnyilvánulás.
Ha alaposan megfontolták, és valóban szeretnének most már külön aludni, azzal sincsen semmi baj, de érdemes átgondolni, mi a pontos indoka ennek a döntésnek (ha belső elhatározásból fakad, könnyebb kiállni a döntés mellett, mint ha külső nyomásra születik ilyen elhatározás) és azt is jó felmérni, Önök mekkora energiát bírnak belefektetni az éjszakai gondoskodásba, hiszen minél távolabb van a kisgyerek, annál több energiába kerül átmenni hozzá, visszaaltatni. A távolság miatt előfordulhat, hogy a szülő már később ébred fel a csemetéhez, mikor ő már jobban felébredt, több időbe telhet visszaaltatni.
Sok múlik a gyermek személyiségén, veleszületett temperamentumán. Van, aki jól viseli az egyből külön szobát, van, akinek a fokozatos átmenet könnyíti meg a dolgát. Bármilyen döntést is hoznak meg, figyeljék kislányuk reakcióit, és az ő jelzései legyenek az irányadók a további lépésekhez! Meg persze a saját igényeik is, hisz az a legfontosabb, hogy olyan alvási elrendezést válasszanak, ami mindannyiuk számára a legjobban járható és a lehető legtöbb pihenést adja a család minden tagjának, miközben a kislányuknak sem kell lemondania a természetes szükségleteiről. Fontos, hogy egyetlen döntés sem fekete-fehér és évekre szóló elhatározás! Kezelhetik ezt nyugodtan rugalmasan! Megpróbálhatják a külön alvást, és ha esetleg mégsem működne, nyugodtan lehet újra és újra változtatni, adott élethelyzetnek, fejlődési szinteknek, jelen lévő igényeknek megfelelően!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-09-28 21:53:02
Igazán csodás, hogy kislányukról ilyen szeretettel, figyelemmel gondoskodnak! :-) Igazából a babák számára a természetes szükséglet a testközelség, 24 órában. Egészségi állapottól függetlenül. Éjszaka magasabb a kötődési szükséglet, akkor fokozottabban igényelhetik a testkontaktust, ahogy kislányuk is és ez nem azért van, mert hozzászoktatták volna ehhez! A kisbabák, kisgyerekek így működnek: segítségre van szükségük az el-és visszaalváshoz és az idegrendszer megfelelő érettségéig több-kevesebb alkalommal ébredeznek éjjelente. Egy éves kor után is természetes megnyilvánulás.
Ha alaposan megfontolták, és valóban szeretnének most már külön aludni, azzal sincsen semmi baj, de érdemes átgondolni, mi a pontos indoka ennek a döntésnek (ha belső elhatározásból fakad, könnyebb kiállni a döntés mellett, mint ha külső nyomásra születik ilyen elhatározás) és azt is jó felmérni, Önök mekkora energiát bírnak belefektetni az éjszakai gondoskodásba, hiszen minél távolabb van a kisgyerek, annál több energiába kerül átmenni hozzá, visszaaltatni. A távolság miatt előfordulhat, hogy a szülő már később ébred fel a csemetéhez, mikor ő már jobban felébredt, több időbe telhet visszaaltatni.
Sok múlik a gyermek személyiségén, veleszületett temperamentumán. Van, aki jól viseli az egyből külön szobát, van, akinek a fokozatos átmenet könnyíti meg a dolgát. Bármilyen döntést is hoznak meg, figyeljék kislányuk reakcióit, és az ő jelzései legyenek az irányadók a további lépésekhez! Meg persze a saját igényeik is, hisz az a legfontosabb, hogy olyan alvási elrendezést válasszanak, ami mindannyiuk számára a legjobban járható és a lehető legtöbb pihenést adja a család minden tagjának, miközben a kislányuknak sem kell lemondania a természetes szükségleteiről. Fontos, hogy egyetlen döntés sem fekete-fehér és évekre szóló elhatározás! Kezelhetik ezt nyugodtan rugalmasan! Megpróbálhatják a külön alvást, és ha esetleg mégsem működne, nyugodtan lehet újra és újra változtatni, adott élethelyzetnek, fejlődési szinteknek, jelen lévő igényeknek megfelelően!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-09-28 21:53:02
Olvasói értékelés: 5/5
.jpg){kind=small}