Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrea!
Tegnap írtam már Önnek, de sajnos nem látom a kérdések között és válasz sem érkezett, pedig elküldtem, azt írta ki nekem, hogy az üzenetet továbbítottuk!
Akkor leírnám még egyszer a problémánkat, mert a tegnapi kérdésem sajnos nem érkezett meg Önhöz!
A szobatisztaságra szoktatással lenne problémánk! Középső kisfiam 4 éves lesz márciusban és sajnos még nem szobatiszta. Mindent kipróbáltunk már úgy érzem, amit tanácsot kaptunk a gyermekorvostól, védőnőtől, az interneten olvastunk róla, de nem akar működni nálunk és nem tudom, hogy mi lehet az oka!
A bilire is ráül, WC-re is, ezzel nincs gond, de inkább szórakozik rajta, nem a dolgát végzi, utána a pelusba végzi el a dolgát! Egy hétig nem volt pelusa, csak bugyiztunk, de sajnos akkor minden szívfájdalom nélkül belepisilt és belekakilt a bugyiba.
Párszor sikerült neki a bilibe is, akkor nagyon megpuszilgattuk, megdícsértük, büszke is volt magára, azt láttam rajta.
Viszont utána megint kérte a pelust, visszaadtuk és mostanában már csak abba végzi a dolgát, bilibe nagyon ritkán. Nem tudom még mit lehetne tenni, hogy sikerüljön. Pedig okos, értelmes, tudja ő, hogy csak bilibe szabad, mert minden nap többször magától el is mondja, de még sem teszi!
A gyermekorvos már pszichológust javasolt, de igazából nem tudom elképzelni, hogy miben és hogyan tudna ő segíteni, ezért szeretném a véleményét, tanácsát kérni, hogy tudunk-e még valamit tenni, hogy most már sikerüljön! Az első gyermekkel nem volt ilyen gond, ő 2 nap alatt szobatiszta lett. Az a baj, hogy az óvodába is már háromszor mondtam le az időpontot, hogy megy, most a legutolsó szeptember lesz és akkor már 4,5 éves lesz!
Kérem adjon tanácsot nekem!
Köszönettel, tisztelettel: Tünde
Tegnap írtam már Önnek, de sajnos nem látom a kérdések között és válasz sem érkezett, pedig elküldtem, azt írta ki nekem, hogy az üzenetet továbbítottuk!
Akkor leírnám még egyszer a problémánkat, mert a tegnapi kérdésem sajnos nem érkezett meg Önhöz!
A szobatisztaságra szoktatással lenne problémánk! Középső kisfiam 4 éves lesz márciusban és sajnos még nem szobatiszta. Mindent kipróbáltunk már úgy érzem, amit tanácsot kaptunk a gyermekorvostól, védőnőtől, az interneten olvastunk róla, de nem akar működni nálunk és nem tudom, hogy mi lehet az oka!
A bilire is ráül, WC-re is, ezzel nincs gond, de inkább szórakozik rajta, nem a dolgát végzi, utána a pelusba végzi el a dolgát! Egy hétig nem volt pelusa, csak bugyiztunk, de sajnos akkor minden szívfájdalom nélkül belepisilt és belekakilt a bugyiba.
Párszor sikerült neki a bilibe is, akkor nagyon megpuszilgattuk, megdícsértük, büszke is volt magára, azt láttam rajta.
Viszont utána megint kérte a pelust, visszaadtuk és mostanában már csak abba végzi a dolgát, bilibe nagyon ritkán. Nem tudom még mit lehetne tenni, hogy sikerüljön. Pedig okos, értelmes, tudja ő, hogy csak bilibe szabad, mert minden nap többször magától el is mondja, de még sem teszi!
A gyermekorvos már pszichológust javasolt, de igazából nem tudom elképzelni, hogy miben és hogyan tudna ő segíteni, ezért szeretném a véleményét, tanácsát kérni, hogy tudunk-e még valamit tenni, hogy most már sikerüljön! Az első gyermekkel nem volt ilyen gond, ő 2 nap alatt szobatiszta lett. Az a baj, hogy az óvodába is már háromszor mondtam le az időpontot, hogy megy, most a legutolsó szeptember lesz és akkor már 4,5 éves lesz!
Kérem adjon tanácsot nekem!
Köszönettel, tisztelettel: Tünde
Kedves Tünde!
Kérdése hozzám érkezett, remélem, nem bánja, ha én vàlaszolok!
Mikor kezdték el a szobatisztasággal való próbálkozást és hogyan? Volt-e már szobatiszta periódusa kisfiának? Ha jól értem, van kistesója is, ő mennyi idős, mekkora korkülönbség van köztük? AMikor pisil vagy kakil, azt érzi, szól, hogy kell és azt a pelusba végzi? Tehát tud visszatartani és elengedni?
Leveléből azt érzem, Ön nagyon feszült ettől a helyzettől. Talán a könyvekben, interneten olvasottak is abban erősítették meg, hogy ez a dolog "nem normális", már régen szobatisztának kéne lennie a kisfiúnak. Ezt elhamarkodott volna kijelenteni. Minden gyermek máskor érik meg dolgokra teljesen.
Érdemes lehet átbgondolni, miért okoz ez Önben nagy feszültséget és mit érez pontosan a helyzet kapcsán? Dühös? Kire? Kisfiàra, saját magára?
Ha kisfia tudja akaratlagosan működtetni záróizmait, akkor az már szobatisztaságnak minősül és gyakorlatilag mindegy, hová végzi a dolgát, pelenkába vagy bilibe.
Ha fizikálisan minden rendben van, magam is elgondolkodnék lelki összetevőkön, de nem azért, mert úgy érzem, meg kéne szüntetni egy problémát. Bármilyen változás, feszültség, frusztráció megnyilvánulhat az evési, alvási és ürítési szokásokon. Szerintem pl. nem elhanyagolandó a testvérke születése.
Az is fontos lehet, hogy jelen helyzetért ne hibáztassa kisfiát! Tulajdonképp az ürítés egy természetes dolog, sem dicséret, sem bünti(szidás) nem járna a nyomában. Talán érdemes volna egy picit kevesebb figyelmet fordítani erre az ügyre és kisfiával egyéb módokon kapcsolódni. Lehetőséget adni, hogy játékban élje ki érzéseit. Gyurmázás, rajzolàs, szabadjátékok, mind nagyon jó eszközök, ahogy az elvárásoktól mentes, kötetlen és felhőtlen együttlétek is..
Mindkettejüknek megterhelő lehet ez a fajta feszültség, amit ez a helyzet generál.
Most jön a nyári időszak, remek lehetőség ez is.
A leendő óvónőkkel próbàlt már beszélni erről a dologról? Sokszor, a társak hatására szinte pillanatok alatt beérik a folyamat.
Nagyon nehéz lehet ezt Önnek megélnie, főleg, hogy nagyobb gyermekével más tapasztalásai vannak. De sokszor a következő gyerekek sok újdonsággal ismertetik meg a szüleiket, nagyon eltérőek lehetnek a testvérkék.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-23 23:28:26
Kérdése hozzám érkezett, remélem, nem bánja, ha én vàlaszolok!
Mikor kezdték el a szobatisztasággal való próbálkozást és hogyan? Volt-e már szobatiszta periódusa kisfiának? Ha jól értem, van kistesója is, ő mennyi idős, mekkora korkülönbség van köztük? AMikor pisil vagy kakil, azt érzi, szól, hogy kell és azt a pelusba végzi? Tehát tud visszatartani és elengedni?
Leveléből azt érzem, Ön nagyon feszült ettől a helyzettől. Talán a könyvekben, interneten olvasottak is abban erősítették meg, hogy ez a dolog "nem normális", már régen szobatisztának kéne lennie a kisfiúnak. Ezt elhamarkodott volna kijelenteni. Minden gyermek máskor érik meg dolgokra teljesen.
Érdemes lehet átbgondolni, miért okoz ez Önben nagy feszültséget és mit érez pontosan a helyzet kapcsán? Dühös? Kire? Kisfiàra, saját magára?
Ha kisfia tudja akaratlagosan működtetni záróizmait, akkor az már szobatisztaságnak minősül és gyakorlatilag mindegy, hová végzi a dolgát, pelenkába vagy bilibe.
Ha fizikálisan minden rendben van, magam is elgondolkodnék lelki összetevőkön, de nem azért, mert úgy érzem, meg kéne szüntetni egy problémát. Bármilyen változás, feszültség, frusztráció megnyilvánulhat az evési, alvási és ürítési szokásokon. Szerintem pl. nem elhanyagolandó a testvérke születése.
Az is fontos lehet, hogy jelen helyzetért ne hibáztassa kisfiát! Tulajdonképp az ürítés egy természetes dolog, sem dicséret, sem bünti(szidás) nem járna a nyomában. Talán érdemes volna egy picit kevesebb figyelmet fordítani erre az ügyre és kisfiával egyéb módokon kapcsolódni. Lehetőséget adni, hogy játékban élje ki érzéseit. Gyurmázás, rajzolàs, szabadjátékok, mind nagyon jó eszközök, ahogy az elvárásoktól mentes, kötetlen és felhőtlen együttlétek is..
Mindkettejüknek megterhelő lehet ez a fajta feszültség, amit ez a helyzet generál.
Most jön a nyári időszak, remek lehetőség ez is.
A leendő óvónőkkel próbàlt már beszélni erről a dologról? Sokszor, a társak hatására szinte pillanatok alatt beérik a folyamat.
Nagyon nehéz lehet ezt Önnek megélnie, főleg, hogy nagyobb gyermekével más tapasztalásai vannak. De sokszor a következő gyerekek sok újdonsággal ismertetik meg a szüleiket, nagyon eltérőek lehetnek a testvérkék.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-23 23:28:26
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
Azért kereslek, mert 15 hónapos kisfiammal hétfőn kezdjük a bölcsit és nagyon aggódok.
Kicsi kora óta elég mimóza, de ez ahelyett hogy javulna, mintha még romlana is.
Rajtam és az apukáján kívül 2 embert fogad el (anyukámat és a nagybátyját), velük már eltöltött egész napot is nélkülünk.
Se rokon, se nagymama, se nagypapa ezen kívül.
Ha kocsiban ül bekötve és valaki közelít a kocsihoz, benéz hozzá, teljesen kiborul.
Doktor nénit elég ha megpillantja, már kiborul, üvölt. Mostmár abbahagyja, ha kijöttünk a rendelőből, de addig nem.
Itthon, saját környezetében elfogadja az embereket, amíg nem közelítenek hozzá. Egy idő után felenged, néha már oda is megy, odaadni valamit vagy elvenni valamit, de kb egy óra biztos kell hozzá. Ölbe venni nem szabad másnak.
Nagyon sokat és kitartóan tud sírni, bár egyre könnyebb megnyugtatni. Nem cumizik, nincs kedvence tárgya sem.
Már voltunk a bölcsiben 1x, akkor kb 1 óra alatt nyugodott meg annyira, hogy el merjen menni 1-2 játékot megnézni, és ne sírjon, amint meghallja, hogy a gondozó néni megszólal.
A gondozónőkkel már megismerkedett, itthon saját környezetében is, nem sírt és úgy 10-15 perc után el is mert távolodni tőlem, de őket nagy ívben kikerülte.
Aztán ma elmentünk a bölcsi felé, hogy bekukucskáljunk, milyen jó az udvaron játszani a gyereknek, észrevettek a gondozónénik és odajöttek üdvözölni, Dávid már amikor meglátta hogy közelítenek, akkor kiborult, jött a sírás, üvöltés.
Mit tehetek, hogy megkönnyítsem számára a beszokást? Sajnos muszáj visszamennem dolgozni :(
Vagy teljesen reménytelen és próbáljak más lehetőséget keresni?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Utassy Zsófi
Azért kereslek, mert 15 hónapos kisfiammal hétfőn kezdjük a bölcsit és nagyon aggódok.
Kicsi kora óta elég mimóza, de ez ahelyett hogy javulna, mintha még romlana is.
Rajtam és az apukáján kívül 2 embert fogad el (anyukámat és a nagybátyját), velük már eltöltött egész napot is nélkülünk.
Se rokon, se nagymama, se nagypapa ezen kívül.
Ha kocsiban ül bekötve és valaki közelít a kocsihoz, benéz hozzá, teljesen kiborul.
Doktor nénit elég ha megpillantja, már kiborul, üvölt. Mostmár abbahagyja, ha kijöttünk a rendelőből, de addig nem.
Itthon, saját környezetében elfogadja az embereket, amíg nem közelítenek hozzá. Egy idő után felenged, néha már oda is megy, odaadni valamit vagy elvenni valamit, de kb egy óra biztos kell hozzá. Ölbe venni nem szabad másnak.
Nagyon sokat és kitartóan tud sírni, bár egyre könnyebb megnyugtatni. Nem cumizik, nincs kedvence tárgya sem.
Már voltunk a bölcsiben 1x, akkor kb 1 óra alatt nyugodott meg annyira, hogy el merjen menni 1-2 játékot megnézni, és ne sírjon, amint meghallja, hogy a gondozó néni megszólal.
A gondozónőkkel már megismerkedett, itthon saját környezetében is, nem sírt és úgy 10-15 perc után el is mert távolodni tőlem, de őket nagy ívben kikerülte.
Aztán ma elmentünk a bölcsi felé, hogy bekukucskáljunk, milyen jó az udvaron játszani a gyereknek, észrevettek a gondozónénik és odajöttek üdvözölni, Dávid már amikor meglátta hogy közelítenek, akkor kiborult, jött a sírás, üvöltés.
Mit tehetek, hogy megkönnyítsem számára a beszokást? Sajnos muszáj visszamennem dolgozni :(
Vagy teljesen reménytelen és próbáljak más lehetőséget keresni?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Utassy Zsófi
Kedves Zsófi!
Elnézést a kései válaszért! :-(
Most már megéltétek az első napot, mi a tapasztalatod, hogy éreztétek magatokat mindketten ebben az új helyzetben?
Azt gondolom, ebben a korban természetes ez a fajta megnyilvánulás, amit Dávidon látsz, és ha hozzá a veleszületett temperamentuma is ilyen, akkor intenzívebben láthatóvá válhatnak az anyásabb korszakok.
Az is természetes, ha idegenekkel nem áll szóba "csak úgy" (és milyen jól teszi!). Ahhoz, hogy tőled el tudjon távolodni, és más személlyel kapcsolatot létesítsen, szükség van arra, hogy a másik emberrel valamilyen szintű kötődést tudjon kialakítani. Ez nem egyik napról a másikra történik meg és ezért nem vagyok híve az anya nélküli beszoktatásoknak. Mert a gyereknek nem azt kell megszoknia, hogy anya nincs ott, hanem azt kell megélnie, hogy aki vigyáz rá, az megbízható, megszólítható, ismerős személy.
Épp ezért, bízom benne, hogy a gondozónők figyelembe veszik ezt és maximalisan tolerálják Dávid habitusát, folyamatát.
Nem az a "jó" gyerek, aki gond nélkül el tud szakadni az anyjatól és nem látszik meg rajta az elválás okozta stressz (bár ketségkívül kellemesebb a nap egy könnyen belesimuló gyerekkel), hanem a természetes megnyilvánulások a kívánatosak.
Tehát jó, ha Dávidnak lesz arra felülete, hogy bölcsi után kijöhessenek belőle a bölcsiben szerzettekre a reakciói. Ha még szopizik, akkor számíthatsz esetleg megnövekdett szopi igényre. Sok összebújással, minőségi idővel és az "engedéllyel", hogy olyan lehessen, amilyen ő maga és megmutathassa, kimutathassa gond nélkül valódi érzéseit, sokat segíthetsz a folyamatában.
Ennek egy része vonatkozik Rád is, hisz ez Neked is egy folyamat, ami nem túl könnyű. Számodra is egy olyan helyzet ez, amiben alkalmazkodnod kell, neked is lehetnek reakcióid, érzelmeid erre. Természetes, ha aggódsz, félelmeid vannak vagy akár bűntudatod, engedd meg magadnak is, hogy a saját tempódban alkalmazkodhass!
Aztán fogod látni Dávidon, hogy alakulnak a dolgok, figyeld őt, és ha van rá mód, építs ki bizalmi kapcsolatot a gondozókkal, hisz az is remek segítség, ha őszinte kapcsolat van köztetek és korrekt visszajelzéseket adnak, tudod, hogy bízhatsz bennük, elfogadóak, türelmesek.
Én azt gondolom, hogy ha nincs lehetőség nagyszülői, baráti rendszeres felügyeletre, de dolgoznod muszáj, akkor a meglévő lehetőséggel is lehet boldogulni.
Ha majd úgy jön ki a lépés, és meg lehet oldani, akkor lehet néha "szabadnapot" kivennie Dávidnak, vagy rövidebb időt benn töltenie, ismerős személy segítségét kérni néha bölcsi helyett.
Minden jót kívánok Nektek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-11 13:23:18
Elnézést a kései válaszért! :-(
Most már megéltétek az első napot, mi a tapasztalatod, hogy éreztétek magatokat mindketten ebben az új helyzetben?
Azt gondolom, ebben a korban természetes ez a fajta megnyilvánulás, amit Dávidon látsz, és ha hozzá a veleszületett temperamentuma is ilyen, akkor intenzívebben láthatóvá válhatnak az anyásabb korszakok.
Az is természetes, ha idegenekkel nem áll szóba "csak úgy" (és milyen jól teszi!). Ahhoz, hogy tőled el tudjon távolodni, és más személlyel kapcsolatot létesítsen, szükség van arra, hogy a másik emberrel valamilyen szintű kötődést tudjon kialakítani. Ez nem egyik napról a másikra történik meg és ezért nem vagyok híve az anya nélküli beszoktatásoknak. Mert a gyereknek nem azt kell megszoknia, hogy anya nincs ott, hanem azt kell megélnie, hogy aki vigyáz rá, az megbízható, megszólítható, ismerős személy.
Épp ezért, bízom benne, hogy a gondozónők figyelembe veszik ezt és maximalisan tolerálják Dávid habitusát, folyamatát.
Nem az a "jó" gyerek, aki gond nélkül el tud szakadni az anyjatól és nem látszik meg rajta az elválás okozta stressz (bár ketségkívül kellemesebb a nap egy könnyen belesimuló gyerekkel), hanem a természetes megnyilvánulások a kívánatosak.
Tehát jó, ha Dávidnak lesz arra felülete, hogy bölcsi után kijöhessenek belőle a bölcsiben szerzettekre a reakciói. Ha még szopizik, akkor számíthatsz esetleg megnövekdett szopi igényre. Sok összebújással, minőségi idővel és az "engedéllyel", hogy olyan lehessen, amilyen ő maga és megmutathassa, kimutathassa gond nélkül valódi érzéseit, sokat segíthetsz a folyamatában.
Ennek egy része vonatkozik Rád is, hisz ez Neked is egy folyamat, ami nem túl könnyű. Számodra is egy olyan helyzet ez, amiben alkalmazkodnod kell, neked is lehetnek reakcióid, érzelmeid erre. Természetes, ha aggódsz, félelmeid vannak vagy akár bűntudatod, engedd meg magadnak is, hogy a saját tempódban alkalmazkodhass!
Aztán fogod látni Dávidon, hogy alakulnak a dolgok, figyeld őt, és ha van rá mód, építs ki bizalmi kapcsolatot a gondozókkal, hisz az is remek segítség, ha őszinte kapcsolat van köztetek és korrekt visszajelzéseket adnak, tudod, hogy bízhatsz bennük, elfogadóak, türelmesek.
Én azt gondolom, hogy ha nincs lehetőség nagyszülői, baráti rendszeres felügyeletre, de dolgoznod muszáj, akkor a meglévő lehetőséggel is lehet boldogulni.
Ha majd úgy jön ki a lépés, és meg lehet oldani, akkor lehet néha "szabadnapot" kivennie Dávidnak, vagy rövidebb időt benn töltenie, ismerős személy segítségét kérni néha bölcsi helyett.
Minden jót kívánok Nektek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-11 13:23:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Négy hónapos kislányom csak hőmérő segítségével tud kakilni. Próbáltam már a kamilla teát, leavolac szirupot, őszibarack levet, őszibarackos babaételt, tornáztatni, de semmi nem használ. Most a Mira babi vizet adom neki 4. napja, de eddig ez sem használt. Félek hogy rászokik a hőmérőzésre, vagy már rá is szokott? A kakija nem kemény sárga színű. Anyatejet és Milumil tápszert is eszik, tápszert naponta kb. 300 ml-t eszik.
Válaszát előre is köszönöm.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Ha nem használ hőmérőt, mi történik? Mikor, mennyi idő után kakil spontán a kislánya és milyen az a széklet?
Miért kezdett el hőmérőt használni?
Mikor használja a hőmérőt, mit lát a kislányán? Vannak tünetei a babának?
Négy hónaposan még nincs szükség semmi egyébre, mint anyatejre, ha az nem elég kizárólagosan, akkor a pótlásra (ami optimális esetben először az anya saját lefejt teje, ha az nem áll rendelkezésre, akkor donor női tej és utána következik a sorban a tápszer.)
Ha van rá módja, talán szoptatási tanácsadóval is érdemes felvenni a kapcsolatot, a pótlás tekintetében.
Egyebekben, ha aggasztó jelet vél felfedezni kislányán, a gyermekorvossal való konzultáció megnyugtathatja, hogy a fejlődéssel minden rendben van.
Vannak babák, akik nem kakilnak minden nap, de nincs kóros elváltozás a háttérben. Ha a tápszer elengedhetetlen, és kislánya erőlködve kakil, görcsei vannak, tehát székrekedéses jeleket produkál, a tápszerváltáson is érdemes lehet elgondolkodni.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-06 14:05:22
Ha nem használ hőmérőt, mi történik? Mikor, mennyi idő után kakil spontán a kislánya és milyen az a széklet?
Miért kezdett el hőmérőt használni?
Mikor használja a hőmérőt, mit lát a kislányán? Vannak tünetei a babának?
Négy hónaposan még nincs szükség semmi egyébre, mint anyatejre, ha az nem elég kizárólagosan, akkor a pótlásra (ami optimális esetben először az anya saját lefejt teje, ha az nem áll rendelkezésre, akkor donor női tej és utána következik a sorban a tápszer.)
Ha van rá módja, talán szoptatási tanácsadóval is érdemes felvenni a kapcsolatot, a pótlás tekintetében.
Egyebekben, ha aggasztó jelet vél felfedezni kislányán, a gyermekorvossal való konzultáció megnyugtathatja, hogy a fejlődéssel minden rendben van.
Vannak babák, akik nem kakilnak minden nap, de nincs kóros elváltozás a háttérben. Ha a tápszer elengedhetetlen, és kislánya erőlködve kakil, görcsei vannak, tehát székrekedéses jeleket produkál, a tápszerváltáson is érdemes lehet elgondolkodni.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-03-06 14:05:22
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra! 8 hetes kisfiam nagyon nyugtalanul alszik, nappal es éjszaka is egyaránt. Sokszor felsir álmában, simogatásra nyugszik meg és jobb esetben visszaalszik. Koraszülött baba, 35. Hétre érkezett. Tanácstalan vagyok, hogyan lehetne segíteni neki, hogy nyugodtabb es hosszabb alvasai legyenek!? Mi okozhatja ezt a nyugtalanságot, vagy egyszerűen csak rossz alvó??? Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
A kisbabák biológiai meghatározottságuknál is fogva erősen igénylik a szülői testközelséget, éjjel és nappal is. Ott van a biztonság, a nyugalom, ahol a szülői testmeleg is.
Ez egy időre született csecsemőnél is fenn áll, koraszülött babánál pedig hatványozottan is el tudom képzelni, hisz ő még töltött volna időt a pocakban, tehát elképzelhető, hogy számára több idő szükséges, míg a külvilághoz alkalmazkodik.
Létezik egy fogalom, az evolúciós kompromisszum, miszerint mindannyian koraszülötteknek számítunk, érettségünket figyelembe véve, mikor megszületünk. Az optimális idő a megszületésre valójában 18-21 hónap volna, akkor tudnánk teljesíteni azokat az elvárásokat, amiket a babáktól most is elvárnak, amire pedig koruknál és éretlenségüknél fogva képtelenek. Ilyen témakör az alvás is.
A babák úgy működnek, hogy éjjelente is többször felébrednek és szoptatással, ringatással, tehát mindenképp testközeli segítséggel alszanak vissza a legkönnyebben. Nappali alvásnál sem ritka, hogy egyhuzamban egy alvásciklusnyit aludjanak, ami ebben a korban 30-40 perc. Mivel az idegrendszer még éretlen, a mély alvásból átlépni a felszínes szakaszba történő váltásra nagyon könnyen felébrednek. Ez idővel alakul magától, ahogy érik, fejlődik a baba.
A sok testközelség nappal is, ha nem alszik, akkor is, ha szopik, akkor igény szerinti szoptatás (éjjel is), éjjel, ha lehetséges minél közelebb helyezkedjen a baba Önökhöz, hogy a kezdeti jeleket is minél hamarabb észrevegye (könnyebb visszaaltatni azt a babát, aki nem ébredt még fel teljesen). Nappalra esetleg a hordozást is be lehet vetni.
Mivel írta, hogy simogatásra megnyugszik, valószínűleg a nyugtalansága azt jelzi, hogy jobb lenne, ha Ön/Önök közelebb lennének.
Az alvás nem tanult folyamat, hanem éréshez kötött. Olyan érési folyamat, melyben hullámzó intenzitással szerepelnek ébredős, nyugtalanabb szakaszok, aztán következnek jobb időszakok is, míg el nem éri az idegrendszer azt az állapotot, mikor a kisgyerek képes az önálló elalvásra és átalussza az éjszakát.
Az ébredéseknek sok oka lehet, de mint írtam, ez a fejlődés normális velejárója is. Éhség, nappali sok inger, fejlődésbeli változások, stb.mind fokozhatják az ébredéseket, lehetnek kihatással az alvás minőségére.
Attól ne féljen, hogy ha megfelelően és testközellel reagál babája ébredéseire, elkényeztetné, ártana neki! Ellenkezőleg, a babája megtanul bízni saját jelzései helyességében, a szüleiben és a világban. A sírni hagyás és egyéb drasztikus módszerek pont ezt a jelzőrendszert iktatják ki, ami azzal is jár, hogy a baba csalódik magában, a világban, bizalomvesztést okoz.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-02-17 13:03:37
A kisbabák biológiai meghatározottságuknál is fogva erősen igénylik a szülői testközelséget, éjjel és nappal is. Ott van a biztonság, a nyugalom, ahol a szülői testmeleg is.
Ez egy időre született csecsemőnél is fenn áll, koraszülött babánál pedig hatványozottan is el tudom képzelni, hisz ő még töltött volna időt a pocakban, tehát elképzelhető, hogy számára több idő szükséges, míg a külvilághoz alkalmazkodik.
Létezik egy fogalom, az evolúciós kompromisszum, miszerint mindannyian koraszülötteknek számítunk, érettségünket figyelembe véve, mikor megszületünk. Az optimális idő a megszületésre valójában 18-21 hónap volna, akkor tudnánk teljesíteni azokat az elvárásokat, amiket a babáktól most is elvárnak, amire pedig koruknál és éretlenségüknél fogva képtelenek. Ilyen témakör az alvás is.
A babák úgy működnek, hogy éjjelente is többször felébrednek és szoptatással, ringatással, tehát mindenképp testközeli segítséggel alszanak vissza a legkönnyebben. Nappali alvásnál sem ritka, hogy egyhuzamban egy alvásciklusnyit aludjanak, ami ebben a korban 30-40 perc. Mivel az idegrendszer még éretlen, a mély alvásból átlépni a felszínes szakaszba történő váltásra nagyon könnyen felébrednek. Ez idővel alakul magától, ahogy érik, fejlődik a baba.
A sok testközelség nappal is, ha nem alszik, akkor is, ha szopik, akkor igény szerinti szoptatás (éjjel is), éjjel, ha lehetséges minél közelebb helyezkedjen a baba Önökhöz, hogy a kezdeti jeleket is minél hamarabb észrevegye (könnyebb visszaaltatni azt a babát, aki nem ébredt még fel teljesen). Nappalra esetleg a hordozást is be lehet vetni.
Mivel írta, hogy simogatásra megnyugszik, valószínűleg a nyugtalansága azt jelzi, hogy jobb lenne, ha Ön/Önök közelebb lennének.
Az alvás nem tanult folyamat, hanem éréshez kötött. Olyan érési folyamat, melyben hullámzó intenzitással szerepelnek ébredős, nyugtalanabb szakaszok, aztán következnek jobb időszakok is, míg el nem éri az idegrendszer azt az állapotot, mikor a kisgyerek képes az önálló elalvásra és átalussza az éjszakát.
Az ébredéseknek sok oka lehet, de mint írtam, ez a fejlődés normális velejárója is. Éhség, nappali sok inger, fejlődésbeli változások, stb.mind fokozhatják az ébredéseket, lehetnek kihatással az alvás minőségére.
Attól ne féljen, hogy ha megfelelően és testközellel reagál babája ébredéseire, elkényeztetné, ártana neki! Ellenkezőleg, a babája megtanul bízni saját jelzései helyességében, a szüleiben és a világban. A sírni hagyás és egyéb drasztikus módszerek pont ezt a jelzőrendszert iktatják ki, ami azzal is jár, hogy a baba csalódik magában, a világban, bizalomvesztést okoz.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-02-17 13:03:37
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
4 hónapja született egy imádnivaló Kislányom. Hetente megyünk a Nagyszülőkhöz látogatóba. Már elsőre nagyon jó kapcsolat alakult ki kislányom és szüleim között, így volt már rá példa, hogy 1-2 órára sőt volt már 4 órát is a nagyszülőkkel nélkûlem. Minden rendben zajlott. Arra gondoltam meglepem párom egy kirucanással baba nélkül. Kérdésem, hogy Kislányomat megviselné, ha egy napot és egy éjszakát a nagyszülőkkel töltené náluk? Már több alkalommal töltöttük ott együtt az éjszakát.
Válaszát előre is köszönöm!
4 hónapja született egy imádnivaló Kislányom. Hetente megyünk a Nagyszülőkhöz látogatóba. Már elsőre nagyon jó kapcsolat alakult ki kislányom és szüleim között, így volt már rá példa, hogy 1-2 órára sőt volt már 4 órát is a nagyszülőkkel nélkûlem. Minden rendben zajlott. Arra gondoltam meglepem párom egy kirucanással baba nélkül. Kérdésem, hogy Kislányomat megviselné, ha egy napot és egy éjszakát a nagyszülőkkel töltené náluk? Már több alkalommal töltöttük ott együtt az éjszakát.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az igaz, hogy a babák életük első fél évében nem tesznek különbséget az emberek közt, szinte barkinek a karjában biztonságban érezhetik magukat,főleg, ha az első talalkozás hamar létrejött és utána viszonylag rendszeres talalkozók, testkontaktus követte, így a kötődés más személlyel is kialakulhatott, mint a szülők. (fél éves kor körül tapasztalja meg a baba, hogy ő és édesanyja nem egyek, már személy szerint kötődik ahhoz, aki a legelérhetőbb, Ranschburg Jenő szavaival élve, a Legfontosabb Másik, és szorongással tölti el a szeretett személy "eltűnése")
Az igazán remek, hogy ilyen lelkes és tettrekész, bevonható nagyszülők állnak rendelkezésre! :-)
Nem traumatizált az a gyerek, akiről édesanyján kívül mások is gondoskodnak, testkontaktusban részesítik-gondoljunk csak a régi törzsekre, ahol gyakorlatilag kézről kézre járt a baba, letéve, egyedül sosem volt- mégis, az anya közelsége, biztonságot adó ismerős illata, szívverésének hangja, fizikai és lelki elérhetősége megnyugtató és fontos.
Más az, ha néha-néha rövid időre a nagyszülőkkel van, elterelődik a figyelem, mint egy egész nap és éjjel is. Az éjszaka amúgy is egy más időszaka a napnak, magasabb a kötődési szükseglet, bizonytalanabb terep a babák számára.
Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, mikor nincs más megoldás, vészhelyzet, rendkívüli élethelyzet, de ha megoldható, talán érdemesebb volna elhalasztani egy ilyen hosszabb távollétet igénylő utazást.
Ha szóba jöhet, esetleg családostól is utazhatnának! Persze, más az, ha csak kettesben vannak, de nagy élményt adhat egy közôs kimozdulás is.
Ûdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-02-13 13:17:04
Az igaz, hogy a babák életük első fél évében nem tesznek különbséget az emberek közt, szinte barkinek a karjában biztonságban érezhetik magukat,főleg, ha az első talalkozás hamar létrejött és utána viszonylag rendszeres talalkozók, testkontaktus követte, így a kötődés más személlyel is kialakulhatott, mint a szülők. (fél éves kor körül tapasztalja meg a baba, hogy ő és édesanyja nem egyek, már személy szerint kötődik ahhoz, aki a legelérhetőbb, Ranschburg Jenő szavaival élve, a Legfontosabb Másik, és szorongással tölti el a szeretett személy "eltűnése")
Az igazán remek, hogy ilyen lelkes és tettrekész, bevonható nagyszülők állnak rendelkezésre! :-)
Nem traumatizált az a gyerek, akiről édesanyján kívül mások is gondoskodnak, testkontaktusban részesítik-gondoljunk csak a régi törzsekre, ahol gyakorlatilag kézről kézre járt a baba, letéve, egyedül sosem volt- mégis, az anya közelsége, biztonságot adó ismerős illata, szívverésének hangja, fizikai és lelki elérhetősége megnyugtató és fontos.
Más az, ha néha-néha rövid időre a nagyszülőkkel van, elterelődik a figyelem, mint egy egész nap és éjjel is. Az éjszaka amúgy is egy más időszaka a napnak, magasabb a kötődési szükseglet, bizonytalanabb terep a babák számára.
Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, mikor nincs más megoldás, vészhelyzet, rendkívüli élethelyzet, de ha megoldható, talán érdemesebb volna elhalasztani egy ilyen hosszabb távollétet igénylő utazást.
Ha szóba jöhet, esetleg családostól is utazhatnának! Persze, más az, ha csak kettesben vannak, de nagy élményt adhat egy közôs kimozdulás is.
Ûdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-02-13 13:17:04
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Andrea!
7 éves a fiam.2013.szeptember óta jár judora.Az elején nagyon élvezte az edzéseket, január óta átkerült egy nagyobb csoportba, ahol már komolyabban foglalkoznak a judoval.Tanulják a lefogásokat, és a harcot.Azóta nem akar judora járni, többször elsírta magát az edzés alatt.Nem szeretném neki erőltetni, de nagyon bízik benne az edzője is, hogy ez megváltozik, mert nagyon ügyes.Amióta megengedtük neki, hogy a harcokat kihagyja, azóta megint várja,hogy újra judozzon, és szívesen jár.Megszeretném kérdezni, hogy van arra esély, hogy harcolni is elkezdjen, vagy inkább keressek neki más elfoglaltságot?Hogyan tudnám, őt erősíteni abban, hogy ez egy sport, legyen egy kicsit erősebb és bátrabb!
7 éves a fiam.2013.szeptember óta jár judora.Az elején nagyon élvezte az edzéseket, január óta átkerült egy nagyobb csoportba, ahol már komolyabban foglalkoznak a judoval.Tanulják a lefogásokat, és a harcot.Azóta nem akar judora járni, többször elsírta magát az edzés alatt.Nem szeretném neki erőltetni, de nagyon bízik benne az edzője is, hogy ez megváltozik, mert nagyon ügyes.Amióta megengedtük neki, hogy a harcokat kihagyja, azóta megint várja,hogy újra judozzon, és szívesen jár.Megszeretném kérdezni, hogy van arra esély, hogy harcolni is elkezdjen, vagy inkább keressek neki más elfoglaltságot?Hogyan tudnám, őt erősíteni abban, hogy ez egy sport, legyen egy kicsit erősebb és bátrabb!
Kedves Kérdező!
Azt gondolom, fontos, hogy a választott sportot élvezze a fia. Ha most történt valami, ami megakasztotta az amúgy jól haladó és élvezetes folyamatot, akkor érdemes volna ennek jobban mélyére járni.
Lehet, hogy fia olyan személyiséggel bír, olyan a veleszületett temperamentuma, ami nehezen fogadja ezt a harcos szellemet vagy a megnövekedett terhelést. Az edzővel érdemes volna átbeszélni, ő milyennek ismerte meg a fiát, lenne-e rá mód, hogy ne a nagyobb, hanem a régi csoportban edzhessen tovább és egy idő múlva újra próbálkozni a magasabb terheléssel.
Ha érezhetően sok neki, nem élvezi, akkor az erőltetéssel nem hiszem, hogy célt lehetne érni.
Kérdezzék meg őt is, beszéljen az érzéseiről, ő mit szeretne?
Ha érdeklik más sportok is, több félét is ki lehet próbálni, egyáltalán nem biztos, hogy a judonál maradna, kiderülhet, hogy másban is tehetséges és ügyes. Ám az is lehet, hogy csak több idő kel neki ahhoz, hogy felvegye az új ritmust és az új felállásban is működhet, akár a harc is, ha módjában áll a maga tempójában oda kerülni.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-29 22:33:22
Azt gondolom, fontos, hogy a választott sportot élvezze a fia. Ha most történt valami, ami megakasztotta az amúgy jól haladó és élvezetes folyamatot, akkor érdemes volna ennek jobban mélyére járni.
Lehet, hogy fia olyan személyiséggel bír, olyan a veleszületett temperamentuma, ami nehezen fogadja ezt a harcos szellemet vagy a megnövekedett terhelést. Az edzővel érdemes volna átbeszélni, ő milyennek ismerte meg a fiát, lenne-e rá mód, hogy ne a nagyobb, hanem a régi csoportban edzhessen tovább és egy idő múlva újra próbálkozni a magasabb terheléssel.
Ha érezhetően sok neki, nem élvezi, akkor az erőltetéssel nem hiszem, hogy célt lehetne érni.
Kérdezzék meg őt is, beszéljen az érzéseiről, ő mit szeretne?
Ha érdeklik más sportok is, több félét is ki lehet próbálni, egyáltalán nem biztos, hogy a judonál maradna, kiderülhet, hogy másban is tehetséges és ügyes. Ám az is lehet, hogy csak több idő kel neki ahhoz, hogy felvegye az új ritmust és az új felállásban is működhet, akár a harc is, ha módjában áll a maga tempójában oda kerülni.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-29 22:33:22
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Andrea!Két dolgot szeretnék Öntől kérdezni. Az első, hogy a középső kisfiam 3 éves lesz,és csak a szavak elejét hajlandó mondani.Mindent megért,megértet de rendesen nem akar beszélni,sőt...csak beidegesedik ha próbálom tanítani.A convulex nem lehet erre hatással?Lázgörcs miatt szedi. A másik dolog válás és pakolás előtt állunk.Mit tudok tenni annak érdekében,hogy Ő ne sérüljön még jobban?Időnként mindent felborítgat,verekszik,köpköd,rohangál,sír,üvölt,kisebb testvérének nekimegy,anyagi kárt csinál ..... máskor meg le sem tudom tenni,fogni-ölelni-szeretni kell.Bevallom időnként a fenekére csapok,főleg ha 2-3* is meg kérem ne csinálja és mégis....De legtöbbször csak beszélgetés és pienőbe küldés van.Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
A gyógyszerről szóló kérdéséhez nem tudok hozzászólni, a legjobb volna a gyógyszert felíró orvossal konzultálnia erről!
Ha a beszédfejlődésével kapcsolatban léptek fel aggodalmai, érdemes volna szakértővel egy személyes konzultáció alapján rálátni, kell-e bármilyen lépést tenniük.
Ez a viselkedésbeli megnyilvánulásokra is hasonlóképp hasznos lehet.
Ha mostanában érte őt ez a többféle teher, amelyek önmagukban nézve is megterhelők, akkor természetes, hogy ez megnyilvánul a viselkedésén is. Egy válás nem csak a szülőknek, hanem a gyermekeknek is nagy hatással bíró történés. Azt gondolom, érdemes volna lehetővé tenni, hogy feldolgozhassa ezt a fajta veszteséget a maga tempójában, maga módján, amihez jár a szülei által a maximális elfogadás és tisztelet, támogatás.
Normálisak lehetnek az ambivalens érzelmek ilyen esetben, hisz bizonyára meg van zavarodva ebben a helyzetben, a biztonságérzet is meginoghatott. Ha azt látja a szülein, hogy a helyzet ellenére ő biztonságban van, számíthat Önökre, akkor idővel normalizálódhat a viselkedés is.
A fenékre csapás azt mutatja, hogy Ön sem ura a helyzetnek és tehetetlen dühében választ egy ilyen "eszközt". Érthető ez a megnyilvánulás is, de célra nem vezet és talán még ijesztőbbé válhat, ha azt látja, a szülei sem bírnak megbirkózni a helyzettel. A beszélgetés sokkal jobban tudja mutatni, hogy a düh és egyéb negatív érzések ellenére elfogadja őt, próbál ráfigyelni és megérteni őt. Ön sincs túl könnyű helyzetben, teljesen érthető, ha Ön is elveszti a türelmét (még válás nélkül is).
Sok szabadjáték, rajzolás, saját mese készítése is segítheti a feldolgozás folyamatát.
Ha úgy érzi, megrekedt a folyamat, pszichológus segítségét is kérheti!
Kitartást, türelmet kívánok Önöknek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-29 22:07:19
A gyógyszerről szóló kérdéséhez nem tudok hozzászólni, a legjobb volna a gyógyszert felíró orvossal konzultálnia erről!
Ha a beszédfejlődésével kapcsolatban léptek fel aggodalmai, érdemes volna szakértővel egy személyes konzultáció alapján rálátni, kell-e bármilyen lépést tenniük.
Ez a viselkedésbeli megnyilvánulásokra is hasonlóképp hasznos lehet.
Ha mostanában érte őt ez a többféle teher, amelyek önmagukban nézve is megterhelők, akkor természetes, hogy ez megnyilvánul a viselkedésén is. Egy válás nem csak a szülőknek, hanem a gyermekeknek is nagy hatással bíró történés. Azt gondolom, érdemes volna lehetővé tenni, hogy feldolgozhassa ezt a fajta veszteséget a maga tempójában, maga módján, amihez jár a szülei által a maximális elfogadás és tisztelet, támogatás.
Normálisak lehetnek az ambivalens érzelmek ilyen esetben, hisz bizonyára meg van zavarodva ebben a helyzetben, a biztonságérzet is meginoghatott. Ha azt látja a szülein, hogy a helyzet ellenére ő biztonságban van, számíthat Önökre, akkor idővel normalizálódhat a viselkedés is.
A fenékre csapás azt mutatja, hogy Ön sem ura a helyzetnek és tehetetlen dühében választ egy ilyen "eszközt". Érthető ez a megnyilvánulás is, de célra nem vezet és talán még ijesztőbbé válhat, ha azt látja, a szülei sem bírnak megbirkózni a helyzettel. A beszélgetés sokkal jobban tudja mutatni, hogy a düh és egyéb negatív érzések ellenére elfogadja őt, próbál ráfigyelni és megérteni őt. Ön sincs túl könnyű helyzetben, teljesen érthető, ha Ön is elveszti a türelmét (még válás nélkül is).
Sok szabadjáték, rajzolás, saját mese készítése is segítheti a feldolgozás folyamatát.
Ha úgy érzi, megrekedt a folyamat, pszichológus segítségét is kérheti!
Kitartást, türelmet kívánok Önöknek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-29 22:07:19
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
Van egy 3hónapos pici fiam.Együtt alszik velem,mert amikor az ágyába akarom berakni akkor megébred és újra altathatom ami elég sokáig tart,és így mindkettőnk alvása nyugodtabb. Eddig nem volt túlzott problémám az alvásával,2hónaposan már csak kétszer ébredt fel éjszaka,aludt 4-5órát is egyhuzamban. Mostanában viszont az utóbbi pár hétben pontosan óránként ébred. Ilyenkor csak szopizással nyugszik meg és el is alszik a cicin. Fekve szoptatom,mert így a legkényelmesebb és mozdítanom sem kell utána. Nem tudom mi lehet a probléma,főleg,hogy eddig nem volt ezzel baj. Persze így hetek óta fáradt vagyok én is,mert maximum fél órákat alszom egyhuzamban. Nappal alszik 3szor-4szer is 2-3órát,ilyenkor én is próbálok vele együtt aludni. Nagyon aggódom érte,hogy valami baja van,hogy így megváltozott az alvása.
A nappali,és esti altatás is problémás,mert csak kézben sétálva alszik el,és ez már egyre megterhelőbb. Olvastam,hogy próbáljuk meg úgy,hogy félálomban lerakjuk és ha nem alszik el magától,akkor újra kezdjük,mindaddig amíg el nem alszik magától. ez nem valami kivitelezhető dolog,mert a férjem, hajnal 4kor kel,és nem valami jó megoldás,hogy a baba egyfolytában sír. Ez valóban csak így működik,vagy van valami remény,hogy előbb utóbb nem igényli annyira a kézbe altatást? Hogy lehetne finomabb módszerrel rábírni arra,hogy ne ragaszkodjon ehhez? Akkor szokott rá,amikor nagyon hasfájós volt,és csak így nyugodott meg,és így aludt el. A hasfájás megszűnt,az altatás viszont maradt.
A kiságyban alvásra is szeretném rászoktatni,azzal is sokan ijesztgetnek,hogy nem fog átszokni az önálló alvásra,mert mellettem alszik. De ez jelen pillanatban mindkettőnknek megnyugtató,és igényeljük. Meddig kellene őt a saját ágyába átszoktatni,hogy ne kerüljek ebbe a csapdába?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát! Mónika
Van egy 3hónapos pici fiam.Együtt alszik velem,mert amikor az ágyába akarom berakni akkor megébred és újra altathatom ami elég sokáig tart,és így mindkettőnk alvása nyugodtabb. Eddig nem volt túlzott problémám az alvásával,2hónaposan már csak kétszer ébredt fel éjszaka,aludt 4-5órát is egyhuzamban. Mostanában viszont az utóbbi pár hétben pontosan óránként ébred. Ilyenkor csak szopizással nyugszik meg és el is alszik a cicin. Fekve szoptatom,mert így a legkényelmesebb és mozdítanom sem kell utána. Nem tudom mi lehet a probléma,főleg,hogy eddig nem volt ezzel baj. Persze így hetek óta fáradt vagyok én is,mert maximum fél órákat alszom egyhuzamban. Nappal alszik 3szor-4szer is 2-3órát,ilyenkor én is próbálok vele együtt aludni. Nagyon aggódom érte,hogy valami baja van,hogy így megváltozott az alvása.
A nappali,és esti altatás is problémás,mert csak kézben sétálva alszik el,és ez már egyre megterhelőbb. Olvastam,hogy próbáljuk meg úgy,hogy félálomban lerakjuk és ha nem alszik el magától,akkor újra kezdjük,mindaddig amíg el nem alszik magától. ez nem valami kivitelezhető dolog,mert a férjem, hajnal 4kor kel,és nem valami jó megoldás,hogy a baba egyfolytában sír. Ez valóban csak így működik,vagy van valami remény,hogy előbb utóbb nem igényli annyira a kézbe altatást? Hogy lehetne finomabb módszerrel rábírni arra,hogy ne ragaszkodjon ehhez? Akkor szokott rá,amikor nagyon hasfájós volt,és csak így nyugodott meg,és így aludt el. A hasfájás megszűnt,az altatás viszont maradt.
A kiságyban alvásra is szeretném rászoktatni,azzal is sokan ijesztgetnek,hogy nem fog átszokni az önálló alvásra,mert mellettem alszik. De ez jelen pillanatban mindkettőnknek megnyugtató,és igényeljük. Meddig kellene őt a saját ágyába átszoktatni,hogy ne kerüljek ebbe a csapdába?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát! Mónika
Kedves Mónika!
Igazán nagy örömmel olvastam, ahogy látszik leveléből, ösztönösen milyen jól ráérzett pici fia szükségleteire! És ha jól érzem, döntése nyomán elégedettség és harmónia alakult ki. Az együttalvás valóban nagyban megkönnyíti az éjszakai gondoskodást, a jelzésekre adott válasz hamarabb érkezhet, hisz így képes a kezdeti jeleket is észrevenni.
Ami a folytatásként szerepelt, az is a normális fejlődés része! Három hónapos kor táján a világ kitárul a baba felé, kezdi egyre jobban kifelé fordítani a figyelmét és ezzel egyidejűleg a nappali szopásokat is lerövidítheti, ha eddig ráérősebben szopizott, most lehet, hogy pár perc alatt végez, aztán éjjel, mikor ingerszegény a környezet, bepótol.
Az teljesen természetes, hogy szopival megnyugtatható, visszaaltatható a babája. Tulajdonképpen ilyenkor sok hormon felszabadul- ami egyben az Ön visszaalvását is elősegítheti-, a szopómozgás, testkontaktus mind segíti az ellazult állapotot és biztonságot.
Nappali és esti altatáshoz próbálta a szoptatást? A ringatás valóban megterhelő lehet egy idő után, de a szoptatást is lehet, hogy elfogadná. A sok testkontaktus valóban nagyon fontos egy ekkora babánál (is)!
Sem a kézben, sem a cicin elalvás nem szoktatás kérdése, hanem egy természetes válasz egy természetes jelzésre, szükségletre. A babáknak segítségre van szükségük az elalváshoz, visszaalváshoz! Ezen igényt is kinövik idővel, mikor megérnek rá. Mert agyi érés következménye az alvás önállóvá válása is, nem tanult folyamat!
Ha a külső vélemények mondatják csak Önnel, hogy kiságyba szoktassa kisfiát, akkor talán érdemesebb volna önmagára hallgatnia, főleg, hogy érzi is, hogy a jelen élethelyzetben ez a legjobb Önöknek!
Az alvási helyzeteket is érdemes úgy tekinteni, hogy adott élethelyzetekhez alkalmazkodunk, nem évekre szóló döntéseket hozunk.
Tehát kisfia tökéletesen működő kisbaba, aki hangot ad igényeinek, Ön pedig pontosan megértette őt. Ne féljen kisfiára és a saját belső hangjára hallgatni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-28 23:04:25
Igazán nagy örömmel olvastam, ahogy látszik leveléből, ösztönösen milyen jól ráérzett pici fia szükségleteire! És ha jól érzem, döntése nyomán elégedettség és harmónia alakult ki. Az együttalvás valóban nagyban megkönnyíti az éjszakai gondoskodást, a jelzésekre adott válasz hamarabb érkezhet, hisz így képes a kezdeti jeleket is észrevenni.
Ami a folytatásként szerepelt, az is a normális fejlődés része! Három hónapos kor táján a világ kitárul a baba felé, kezdi egyre jobban kifelé fordítani a figyelmét és ezzel egyidejűleg a nappali szopásokat is lerövidítheti, ha eddig ráérősebben szopizott, most lehet, hogy pár perc alatt végez, aztán éjjel, mikor ingerszegény a környezet, bepótol.
Az teljesen természetes, hogy szopival megnyugtatható, visszaaltatható a babája. Tulajdonképpen ilyenkor sok hormon felszabadul- ami egyben az Ön visszaalvását is elősegítheti-, a szopómozgás, testkontaktus mind segíti az ellazult állapotot és biztonságot.
Nappali és esti altatáshoz próbálta a szoptatást? A ringatás valóban megterhelő lehet egy idő után, de a szoptatást is lehet, hogy elfogadná. A sok testkontaktus valóban nagyon fontos egy ekkora babánál (is)!
Sem a kézben, sem a cicin elalvás nem szoktatás kérdése, hanem egy természetes válasz egy természetes jelzésre, szükségletre. A babáknak segítségre van szükségük az elalváshoz, visszaalváshoz! Ezen igényt is kinövik idővel, mikor megérnek rá. Mert agyi érés következménye az alvás önállóvá válása is, nem tanult folyamat!
Ha a külső vélemények mondatják csak Önnel, hogy kiságyba szoktassa kisfiát, akkor talán érdemesebb volna önmagára hallgatnia, főleg, hogy érzi is, hogy a jelen élethelyzetben ez a legjobb Önöknek!
Az alvási helyzeteket is érdemes úgy tekinteni, hogy adott élethelyzetekhez alkalmazkodunk, nem évekre szóló döntéseket hozunk.
Tehát kisfia tökéletesen működő kisbaba, aki hangot ad igényeinek, Ön pedig pontosan megértette őt. Ne féljen kisfiára és a saját belső hangjára hallgatni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-28 23:04:25
Olvasói értékelés: 5/5
Beáta vagyok es azzal a kérdéssel fordulok önhöz,hogy a 7 hónapos kisfiam,este 9kor elalszik es körülbelül egy óra elteltével elkezd nyügölődni ,forgolódni,felsír,de közben mégis alszik,csak fel kell hozzá kelni.ilyenkor megitatom de ez az állapot kitart reggelig is.születése óta a kiágyban alszik,ezért nem tudom mi lehet a probléma.ha tud valamivel segíteni annak nagyon örülnek ,mert nálunk mindenki műszakozik és az éjszakák nagyon rosszak.segitségét előre is köszönöm!
Kedves Beáta!
Ebben a korban, fél éves kor körül jellemzően "megromlanak" az éjszakák. Szándékosan tettem idézőjelbe, mert valójában ez a normális fejlődés velejárója.
Szeparációs szorongás kezdete, fogzás, mozgásfejlődés ugrása, ezek megléte nagyban növelheti azt a teljesen normálisan jelenlévő igényt, hogy a babának a szülője testközelségére van szüksége.
Az éjszaka alapvetően is egy bizonytalanabb napszak, félelmetesebb és ilyenkor a kötődési szükséglet is magasabb.
Ha van mód kisfiát közelebb helyezni a szülői ágyhoz, nem biztos, hogy az ébredések számát nagyban csökkentené, viszont Önnek teszi lehetővé, hogy a lehető legpihentetőbb körülmények közt válaszoljon a jelzésekre.
Az ébredésekről senki nem tehet, a babák így vannak kitalálva, a fejlődés szakasza. Ám nagyon fontos, hogy ezeket a jelzéseket komolyan vegyük és megfelelően reagáljunk rájuk.
Önöknél, a munkabeosztás miatt különösen fontos lehet, hogy mindenki a lehető legtöbb pihenéshez jusson hozzá, ezért érdemes volna megoldani, hogy kisfia minél közelebb lehessen Önhöz éjszaka és itatáson kívül öleléssel, simogatással is gyorsan tud válaszolni és viszont-jelezni, hogy Önök, a "Legfontosabb Másikok" még meg vannak.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-28 22:48:23
Ebben a korban, fél éves kor körül jellemzően "megromlanak" az éjszakák. Szándékosan tettem idézőjelbe, mert valójában ez a normális fejlődés velejárója.
Szeparációs szorongás kezdete, fogzás, mozgásfejlődés ugrása, ezek megléte nagyban növelheti azt a teljesen normálisan jelenlévő igényt, hogy a babának a szülője testközelségére van szüksége.
Az éjszaka alapvetően is egy bizonytalanabb napszak, félelmetesebb és ilyenkor a kötődési szükséglet is magasabb.
Ha van mód kisfiát közelebb helyezni a szülői ágyhoz, nem biztos, hogy az ébredések számát nagyban csökkentené, viszont Önnek teszi lehetővé, hogy a lehető legpihentetőbb körülmények közt válaszoljon a jelzésekre.
Az ébredésekről senki nem tehet, a babák így vannak kitalálva, a fejlődés szakasza. Ám nagyon fontos, hogy ezeket a jelzéseket komolyan vegyük és megfelelően reagáljunk rájuk.
Önöknél, a munkabeosztás miatt különösen fontos lehet, hogy mindenki a lehető legtöbb pihenéshez jusson hozzá, ezért érdemes volna megoldani, hogy kisfia minél közelebb lehessen Önhöz éjszaka és itatáson kívül öleléssel, simogatással is gyorsan tud válaszolni és viszont-jelezni, hogy Önök, a "Legfontosabb Másikok" még meg vannak.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-28 22:48:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Az a legnagyobb baj mostanában hogy este nagyon sok ideig van fel. Általában 6-tól van fel és van úgy hogy még éjfélig is fel van,mert egyszerűen nem akar elaludni. Hiába ringászom, szopiztatom egyszerűen nem alszik. És szerintem egy 2 hónapos babánál ez nem jó dolog. Deha nem akar elaludni. Nem tudom még h mit csináljak?
Előfordulnak olyan időszakok, mikor változik az addigi alvási "rend", de még nem állt össze teljesen az új, az még kialakulóban van. És akkor kialakulhat egy átmeneti időszak, ami nehézkesebb lehet.
Azt gondolom, fontos összességében nézni a helyzetet: az esti órákban milyen a baba? Fáradtnak, nyűgösnek tűnik, nehéz megnyugtatni? Hogyan reagál a szopizásra, ringatásra?
Az, hogy nem alszik el a cicin sem, az új reakció? Esetleg azóta tapasztalja ezt a `nem alvást`, amióta megpróbálta nem a kiságyba letéve altatni? Mert akár az is szóba jöhet, hogy most ehhez a természetesen jelenlévő segítséghez áll át: hogy többször is szopizhat, és maradhat testközelben. Ha már ez a fajta hozzáállás beépül számára, akkor lehetséges, hogy könnyebben elalszik.
A szoptatás mellett az alvást elősegítő körülmények is hatásosak lehetnek: minden, ami a befelé fordulást segíti, pl. a sötétség vagy félhomály, esetleg valami monoton zaj, de leginkább a mindig elérhető anya testközelsége.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-23 23:23:55
Azt gondolom, fontos összességében nézni a helyzetet: az esti órákban milyen a baba? Fáradtnak, nyűgösnek tűnik, nehéz megnyugtatni? Hogyan reagál a szopizásra, ringatásra?
Az, hogy nem alszik el a cicin sem, az új reakció? Esetleg azóta tapasztalja ezt a `nem alvást`, amióta megpróbálta nem a kiságyba letéve altatni? Mert akár az is szóba jöhet, hogy most ehhez a természetesen jelenlévő segítséghez áll át: hogy többször is szopizhat, és maradhat testközelben. Ha már ez a fajta hozzáállás beépül számára, akkor lehetséges, hogy könnyebben elalszik.
A szoptatás mellett az alvást elősegítő körülmények is hatásosak lehetnek: minden, ami a befelé fordulást segíti, pl. a sötétség vagy félhomály, esetleg valami monoton zaj, de leginkább a mindig elérhető anya testközelsége.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-23 23:23:55
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Köszönöm szépen a gyors választ. Megpróbálom mostantól úgy elaltatni, hogy érezze, hogy ott vagyok.
Volt már rá példa, hogy elaludt szopizás közben, de ha ez jó megoldás lenne az elalvására, akkor használnám. De hogyan tudnám alkalmazni, hogy szopizás közben aludjon el?
Amikor felébred és elkezd sírni, akkor odateszem magunkhoz az ágyba, beszélgetek vele, vagy ringászom, hogy újra el tudjon aludni. De ringászni se sokáig tudom, mert már nem nagyon bírom. :)
Köszönöm előre is a válaszokat.
Volt már rá példa, hogy elaludt szopizás közben, de ha ez jó megoldás lenne az elalvására, akkor használnám. De hogyan tudnám alkalmazni, hogy szopizás közben aludjon el?
Amikor felébred és elkezd sírni, akkor odateszem magunkhoz az ágyba, beszélgetek vele, vagy ringászom, hogy újra el tudjon aludni. De ringászni se sokáig tudom, mert már nem nagyon bírom. :)
Köszönöm előre is a válaszokat.
Mikor látja kislányán, hogy álmos és cicivel kínálja, ő hogyan reagál?
Gyakori ( és ez a normális!), hogy egy ébrenléti időszak alatt többször is mellre kéredzkedjen a baba, és mikor elfáradt, az egyik szopiban elalszik.
Mikor felébred, akkor is érdemes szopival kínálni, főleg, ha a ringatás megterhelővé kezd válni. Az nagyon jó, hogy ébredés után maga mellé teszi az ágyba! Látja ilyenkor kislányán, hogy keresi a cicit? Tátog, forgatja a fejét, keres, öklét kezdi szopogatni, stb.?
A gyakori mellretételnek meg van a tejmennyiségre adott előnyös hatása, miközben a baba pszichés igényei is kielégülhetnek.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 22:53:57
Gyakori ( és ez a normális!), hogy egy ébrenléti időszak alatt többször is mellre kéredzkedjen a baba, és mikor elfáradt, az egyik szopiban elalszik.
Mikor felébred, akkor is érdemes szopival kínálni, főleg, ha a ringatás megterhelővé kezd válni. Az nagyon jó, hogy ébredés után maga mellé teszi az ágyba! Látja ilyenkor kislányán, hogy keresi a cicit? Tátog, forgatja a fejét, keres, öklét kezdi szopogatni, stb.?
A gyakori mellretételnek meg van a tejmennyiségre adott előnyös hatása, miközben a baba pszichés igényei is kielégülhetnek.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 22:53:57
Olvasói értékelés: 5/4
Kedves Andrea!
Kislányom 4 éves múlt, gyakorlatilag 10 hónapos kora óta egyedül nevelem. Nem volt senkim, nem volt társam, mindig együtt aludtam a kicsivel. Neki is jó volt, meg legalább mellettem is feküdt. Így nyugodt voltam. Most nemrég van párom, így a saját szobájába alszik. Eddig nagyon jól aludt,jelezte, ha fáradt, néha önként ment aludni. Mióta ez a kapcsolat tart, felfordul az egész alvása. Délután is, este is nehezen alszik el, az oviban sem alszik minden délután. Van, hogy reggel 8.30kor ébred, előtte ilyen sosem volt. Alvás előtt olvasok neki, ma pl odabújtam mellé 20 percre, simiztem, de nem tudott elaludni, csak majdnem 11kor. Délután is csak egy órácskát aludt. Valószínű nem a kapcsolat kezdetekor kellett volna külön szobábában altatni, hanem korábban, de hisz erre magam sem számítottam. Mit tegyek, hogy a kicsi alvása visszaálljon?
Köszönöm.
Kislányom 4 éves múlt, gyakorlatilag 10 hónapos kora óta egyedül nevelem. Nem volt senkim, nem volt társam, mindig együtt aludtam a kicsivel. Neki is jó volt, meg legalább mellettem is feküdt. Így nyugodt voltam. Most nemrég van párom, így a saját szobájába alszik. Eddig nagyon jól aludt,jelezte, ha fáradt, néha önként ment aludni. Mióta ez a kapcsolat tart, felfordul az egész alvása. Délután is, este is nehezen alszik el, az oviban sem alszik minden délután. Van, hogy reggel 8.30kor ébred, előtte ilyen sosem volt. Alvás előtt olvasok neki, ma pl odabújtam mellé 20 percre, simiztem, de nem tudott elaludni, csak majdnem 11kor. Délután is csak egy órácskát aludt. Valószínű nem a kapcsolat kezdetekor kellett volna külön szobábában altatni, hanem korábban, de hisz erre magam sem számítottam. Mit tegyek, hogy a kicsi alvása visszaálljon?
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Alap esetben nem gondolom, hogy az együttalvás káros volna. Sőt, valószínűleg ez a mód megkönnyítette a gondoskodást és talán könnyített azokon a terheken, amiket egyedülállóként nehéz viselni.
Ha a gyermekre bízzuk, meddig szeretne a szülővel közös ágyban maradni, legkésőbb a kiskamasz kor kezdetén már felébred a vágy az elkülönülésre, egy kuckóra, ami saját és vissza lehet oda vonulni. Tehát 4 évesen egyáltalán nem kóros az igény arra, hogy a szülővel közösen teljen az éjjel.
Az természetes, ha valami nagy horderejű változás köszönt be az addig jól bevált és ismerős rendszerbe, az kihatással lesz az alvásra is.
Azt gondolom, hogy érdemes kislányának megadni a szükséges időt az új helyzethez való alkalmazkodáshoz. Hadd fejezze ki az ezzel kapcsolatos érzéseit, legyen szabad tere ehhez, beszélgessenek erről, legyen vele továbbra is válaszkész, megértő! Ezáltal megélheti, hogy nem vesztette el anyát, csak mert más is fontos lett a számára.
Próbáljanak kialakítani olyan alvási rendet, ami mindenkinek megfelel. Esetleg meghagyni azt a lehetőséget kislányának, hogy éjjel, ha felébred, vagy reggel, átmehessen Önhöz, hogy kicsit összebújjanak, vagy Ön menjen át hozzá, ha hívja.
Az is lehet, hogy a párkapcsolatában bekövetkező változás nélkül is megélnének ezeket az alakulásokat az alvás terén. Vannak, akik ebben a korban kezdik elhagyni a délutáni alvást, stb.tehát, élettanilag is bekövetkezhetne ilyen változás. Ha ez áll a háttérben, ezen is az segít, ha hagyja megtörténni, kialakulni az újat, maximális támogatással.
Mindig érdemes egészében véve nézni a gyermeket: ha összességében jókedélyű, aktív, játszik, nem fáradékony, akkor elegendő alváshoz jut és valószínűleg jól érzi magát a bőrében.
Az esti szertartások nagyon hatékonyak, az maradjon fenn továbbra is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 18:33:52
Alap esetben nem gondolom, hogy az együttalvás káros volna. Sőt, valószínűleg ez a mód megkönnyítette a gondoskodást és talán könnyített azokon a terheken, amiket egyedülállóként nehéz viselni.
Ha a gyermekre bízzuk, meddig szeretne a szülővel közös ágyban maradni, legkésőbb a kiskamasz kor kezdetén már felébred a vágy az elkülönülésre, egy kuckóra, ami saját és vissza lehet oda vonulni. Tehát 4 évesen egyáltalán nem kóros az igény arra, hogy a szülővel közösen teljen az éjjel.
Az természetes, ha valami nagy horderejű változás köszönt be az addig jól bevált és ismerős rendszerbe, az kihatással lesz az alvásra is.
Azt gondolom, hogy érdemes kislányának megadni a szükséges időt az új helyzethez való alkalmazkodáshoz. Hadd fejezze ki az ezzel kapcsolatos érzéseit, legyen szabad tere ehhez, beszélgessenek erről, legyen vele továbbra is válaszkész, megértő! Ezáltal megélheti, hogy nem vesztette el anyát, csak mert más is fontos lett a számára.
Próbáljanak kialakítani olyan alvási rendet, ami mindenkinek megfelel. Esetleg meghagyni azt a lehetőséget kislányának, hogy éjjel, ha felébred, vagy reggel, átmehessen Önhöz, hogy kicsit összebújjanak, vagy Ön menjen át hozzá, ha hívja.
Az is lehet, hogy a párkapcsolatában bekövetkező változás nélkül is megélnének ezeket az alakulásokat az alvás terén. Vannak, akik ebben a korban kezdik elhagyni a délutáni alvást, stb.tehát, élettanilag is bekövetkezhetne ilyen változás. Ha ez áll a háttérben, ezen is az segít, ha hagyja megtörténni, kialakulni az újat, maximális támogatással.
Mindig érdemes egészében véve nézni a gyermeket: ha összességében jókedélyű, aktív, játszik, nem fáradékony, akkor elegendő alváshoz jut és valószínűleg jól érzi magát a bőrében.
Az esti szertartások nagyon hatékonyak, az maradjon fenn továbbra is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 18:33:52
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Andrea!
Kisfiam Máté 2 hónap múlva lesz 3 éves. Az óvodáskori bekakilással küszködünk. Szeptemberben elkezdtük az óvodát azóta szinte mindennap bekakil ott is itthon is. Talán az lehet a baj, hogy még nem elég érett, vagy valamilyen trauma, ami lehet, mert az édesapja 9 hónap távollét után most nem olyan régen jött haza. Légyszives segíts hagyan és milyen módon lehetne a kisfiam teljesen szobatiszta.
Segítségedet előre is köszönöm.
Kisfiam Máté 2 hónap múlva lesz 3 éves. Az óvodáskori bekakilással küszködünk. Szeptemberben elkezdtük az óvodát azóta szinte mindennap bekakil ott is itthon is. Talán az lehet a baj, hogy még nem elég érett, vagy valamilyen trauma, ami lehet, mert az édesapja 9 hónap távollét után most nem olyan régen jött haza. Légyszives segíts hagyan és milyen módon lehetne a kisfiam teljesen szobatiszta.
Segítségedet előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Először érdemes volna a lehetséges fizikai okokat kizárni és ha ezen a téren minden rendben van, akkor tovább gondolkodni a pszichés lehetséges okokon.
Elképzelhető, hogy túl megterhelő volt számára az ovi kezdés, nehezebben megy számára a beszokás illetve az édesapa hiánya is nehezíthette számára a hétköznapokat, nehezen birkózhatott meg ezekkel a történésekkel.
Ha a lelki összetevők kerülnek előtérbe (nem a fizikai ok), akkor egyeztetve az óvónőkkel és mérlegelve saját lehetőségeiket, érdemes dönteni a továbbiakról, mi az, ami kisfiuk számára a legjobban támogatható megoldás.
Szeretettel ajánlom itt, az oldalon megtalálható két óvodapedagógus hölgyet, biztosan tudnak munkájuk során szerzett, így saját tapasztalatból származó segítséget adni a megoldás felé vezető úthoz!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 18:04:04
Először érdemes volna a lehetséges fizikai okokat kizárni és ha ezen a téren minden rendben van, akkor tovább gondolkodni a pszichés lehetséges okokon.
Elképzelhető, hogy túl megterhelő volt számára az ovi kezdés, nehezebben megy számára a beszokás illetve az édesapa hiánya is nehezíthette számára a hétköznapokat, nehezen birkózhatott meg ezekkel a történésekkel.
Ha a lelki összetevők kerülnek előtérbe (nem a fizikai ok), akkor egyeztetve az óvónőkkel és mérlegelve saját lehetőségeiket, érdemes dönteni a továbbiakról, mi az, ami kisfiuk számára a legjobban támogatható megoldás.
Szeretettel ajánlom itt, az oldalon megtalálható két óvodapedagógus hölgyet, biztosan tudnak munkájuk során szerzett, így saját tapasztalatból származó segítséget adni a megoldás felé vezető úthoz!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 18:04:04
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Andrea!
A kisfiam 2,5 éves és kb. 2 éves korában ami aug. 4-én volt a nappali pelenkát el tudtuk hagyni. A nyár nekünk ideális volt hogy leszokjunk a nappali pelusról. Majd most kb. 2 hónapja leszoktunk a du.-ni pelusról is. Ami kb. 2 nap alatt megszoktuk hogy nincs pelus és nem is pisil be délben. Az éjszakai pelenka az még van és tavaszig biztos marad is. A múlt héten volt megfázva, de komolyabb baja nem volt. De sajnos most egy 3 napja ismét bepisil meg bekakil a gyatyába és nem szól. Pedig előtte mindig szépen szólt hogy anya pisilni vagy kakilni kell és mentünk a wc-re. Most viszont nem szól csak egyszerűen bepisil vagy bekakil.Nagyon akaratos és dacos kisfiú. Itthon csak anyával csinál mindent , de a mamáknál is szívesen elvan. Amúgy egy kiengyensúlyozott kisfiú.
Mit tudok tenni, hogy megint szobatiszta legyen?
Válaszát köszönömj!
A kisfiam 2,5 éves és kb. 2 éves korában ami aug. 4-én volt a nappali pelenkát el tudtuk hagyni. A nyár nekünk ideális volt hogy leszokjunk a nappali pelusról. Majd most kb. 2 hónapja leszoktunk a du.-ni pelusról is. Ami kb. 2 nap alatt megszoktuk hogy nincs pelus és nem is pisil be délben. Az éjszakai pelenka az még van és tavaszig biztos marad is. A múlt héten volt megfázva, de komolyabb baja nem volt. De sajnos most egy 3 napja ismét bepisil meg bekakil a gyatyába és nem szól. Pedig előtte mindig szépen szólt hogy anya pisilni vagy kakilni kell és mentünk a wc-re. Most viszont nem szól csak egyszerűen bepisil vagy bekakil.Nagyon akaratos és dacos kisfiú. Itthon csak anyával csinál mindent , de a mamáknál is szívesen elvan. Amúgy egy kiengyensúlyozott kisfiú.
Mit tudok tenni, hogy megint szobatiszta legyen?
Válaszát köszönömj!
Kedves Kérdező!
Ha egy már szobatiszta gyermek újra bepisil(kakil), először mindig a fizikai okot érdemes kizárni.
Ha ezen a téren minden rendben van, akkor érdemes lehet elgondolkodni az egyéb okokon.
A szobatisztaságra szoktatás hogyan és mikortól zajlott? Történt-e valami változás: költözés, kistestvér érkezése (akár egyelőre várandósság szintjén), betegség, feszültség a családban, közösségbe járás kezdete, stb.?
Hogyan reagálnak egy-egy "balesetre"?
A dacosság és akaratosság hogyan és mikben nyilvánul meg?
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 17:53:06
Ha egy már szobatiszta gyermek újra bepisil(kakil), először mindig a fizikai okot érdemes kizárni.
Ha ezen a téren minden rendben van, akkor érdemes lehet elgondolkodni az egyéb okokon.
A szobatisztaságra szoktatás hogyan és mikortól zajlott? Történt-e valami változás: költözés, kistestvér érkezése (akár egyelőre várandósság szintjén), betegség, feszültség a családban, közösségbe járás kezdete, stb.?
Hogyan reagálnak egy-egy "balesetre"?
A dacosság és akaratosság hogyan és mikben nyilvánul meg?
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-20 17:53:06
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Szakértő! A kislányunk 2 hónapos múlt és az esti alvással nagyon szenvedünk. A fürdés és a szopizás után már el szokott fáradni. Látom rajta, hogy már álmos, ásítozik és szeme is csukódnak lefelé. Szoktam egy kicsit ringászni vagy a hintaszékben hintázunk. Amikor úgy látom, hogy már el tudna aludni, akkor beteszem a kiságyába. Ott alszik 5-10 percet utána felkel, elkezd ordítani és nem is lehet őt megnyugtatni. Van úgy, hogy órákon át sír. Látom rajta, hogy már nagyon álmos, de ő sehogy sem akat elaludni. Nagyon várom a tanácsát, hogyan lehetne segíteni neki könnyebben aludni.
Kedves Kérdező!
Elképzelhető, hogy kislánya hosszabban és nyugodtabban tudna aludni, ha testközelben maradhatna.
Tudom, hogy a mostani tanácsok többsége arról szól, hogy a szülők saját védelme érdekében, hogy a későbbiekben ne legyen probléma, lehetőleg éber állapotban kell letenni a babát, nehogy megszokja a ringatással vagy mellen való elalvást.
Pedig ezen tanácsok nagy része tévhiteken alapul és nem a babák valódi működését veszik figyelembe.
A babáknak elég sokáig szüksége van segítségre az elalváshoz, ami pl.ringatás, szoptatás, stb. Nem tudják egyedül olyan ellazult állapotba hozni magukat, ami szükséges volna a minőségi alváshoz. Az alvás idegrendszeri érés folyamatával változik, tehát nem megtanulnak egyedül elaludni, hanem az idegrendszerük fejlődése alapján megérnek rá.
Mikor még csak szendergős állapotban vannak, akkor még elég könnyen felébrednek, és érzékelik a szülői testmeleg biztonságának hiányát. Ez nem szoktatás kérdése, a babák így működnek, beléjük van kódolva ez az igény. A biztonság a szülő szoros testközelségében van.
Viszont, ha már elérte a mélyalvás szintjét (ellazult test, nincs gyors szemmozgás, kezei is lazák, nincs ökölben, stb.), akkor meg lehet próbálni a letételt, sikerrel járhat.
A babák alvása eltér a felnőttekétől, több ponton is. Pl.a babák, elalvástól számítva, kb.20 perc alatt érnek el az első mélyalvás szintjére, addig elég éberen alszanak. Illetve az alvásciklusuk kb.fele annyi, mint a felnőtteké. Épp ezért nem ritka, hogy egy alvásciklus után felébredjenek, ami ennyi idősen 20-30 perc körül van. Tehát ne ijedjen meg, ha tapasztalna ilyen jellegű sűrűbb ébredéseket! Ha esetleg együtt pihennek és kislánya érzi az Ön testközelségét, jó hatással lehet.
Mellen elaltatást esetleg próbálta? Hogyan próbálják megnyugtatni, mikor a rövidebb szendergés után zaklatottá válik?
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-19 23:13:11
Elképzelhető, hogy kislánya hosszabban és nyugodtabban tudna aludni, ha testközelben maradhatna.
Tudom, hogy a mostani tanácsok többsége arról szól, hogy a szülők saját védelme érdekében, hogy a későbbiekben ne legyen probléma, lehetőleg éber állapotban kell letenni a babát, nehogy megszokja a ringatással vagy mellen való elalvást.
Pedig ezen tanácsok nagy része tévhiteken alapul és nem a babák valódi működését veszik figyelembe.
A babáknak elég sokáig szüksége van segítségre az elalváshoz, ami pl.ringatás, szoptatás, stb. Nem tudják egyedül olyan ellazult állapotba hozni magukat, ami szükséges volna a minőségi alváshoz. Az alvás idegrendszeri érés folyamatával változik, tehát nem megtanulnak egyedül elaludni, hanem az idegrendszerük fejlődése alapján megérnek rá.
Mikor még csak szendergős állapotban vannak, akkor még elég könnyen felébrednek, és érzékelik a szülői testmeleg biztonságának hiányát. Ez nem szoktatás kérdése, a babák így működnek, beléjük van kódolva ez az igény. A biztonság a szülő szoros testközelségében van.
Viszont, ha már elérte a mélyalvás szintjét (ellazult test, nincs gyors szemmozgás, kezei is lazák, nincs ökölben, stb.), akkor meg lehet próbálni a letételt, sikerrel járhat.
A babák alvása eltér a felnőttekétől, több ponton is. Pl.a babák, elalvástól számítva, kb.20 perc alatt érnek el az első mélyalvás szintjére, addig elég éberen alszanak. Illetve az alvásciklusuk kb.fele annyi, mint a felnőtteké. Épp ezért nem ritka, hogy egy alvásciklus után felébredjenek, ami ennyi idősen 20-30 perc körül van. Tehát ne ijedjen meg, ha tapasztalna ilyen jellegű sűrűbb ébredéseket! Ha esetleg együtt pihennek és kislánya érzi az Ön testközelségét, jó hatással lehet.
Mellen elaltatást esetleg próbálta? Hogyan próbálják megnyugtatni, mikor a rövidebb szendergés után zaklatottá válik?
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-19 23:13:11
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
A kétségbeesett kérdésem az lenne,hogy 1hete a 3és fél hónapos kisfiam borzasztóan alszik.
Mivel látom hogy nem fáj semmilye,ezért én valamiféle szorongásra gondolok.
A nappali alvások a leg szörnyűbbek,sokszor 20p-től 1óráig terjedő altatásaink vannak.De akkor már szörnyű nézni ahogy folynak a kis könnyei,és ordít,sikogat.Nem nyugszik meg semmire.
Születésétől fogva elaludt a kiságyban,és már csak éjjel is 1x kelt,mikor ez történt,és a nappal borzasztó,az éjjel pedig mozgalmas lett.Most éjjel 2x kel enni,1óra körül,és 4 óra körül.De a 2. evés után már nem akar visszaaludni.
Alvásnaplót vezetünk már,nagyjából van napirendje is,és mindent ugyan úgy csinálunk.Este meghitt,nappal kicsit világosabb duruzsosabb a hangulat.
Sokszor markolássza a kis kezét,meg a mi ujjunkat,mintha attól jobban érezné magát,és érzem hogy ver a kis szíve hevesen...de ő az a baba akinek sajtkukac van a fenekébe,ezért sima hátsimire soha nem nyugszik meg.Cicin jobb a helyzet,de van hogy éjjel is megébred utána.
rossz hogy a saját szülei enm tudják megnyugtatni.Ez a sok sírás biztos nem teszjót neki...és félek hogy rosszabb lesz.
Nem hat ki neki a fejlődésére?Meddig lehet ezt tűrni?Mit tegyek érte?
(én a szurihoz kötöttem először,mert azóta rosszabb a helyzet,bár előtte is már nehezen lehetett elaltatni,de a "bizalom"dolog is eszembe jutott hogy esetleg elvesztette)
Kérem segítsen hogy mi lehet vele ezek alapján....
Hálásan köszönöm előre is!
Minden jót kívánok!
Ildikó
A kétségbeesett kérdésem az lenne,hogy 1hete a 3és fél hónapos kisfiam borzasztóan alszik.
Mivel látom hogy nem fáj semmilye,ezért én valamiféle szorongásra gondolok.
A nappali alvások a leg szörnyűbbek,sokszor 20p-től 1óráig terjedő altatásaink vannak.De akkor már szörnyű nézni ahogy folynak a kis könnyei,és ordít,sikogat.Nem nyugszik meg semmire.
Születésétől fogva elaludt a kiságyban,és már csak éjjel is 1x kelt,mikor ez történt,és a nappal borzasztó,az éjjel pedig mozgalmas lett.Most éjjel 2x kel enni,1óra körül,és 4 óra körül.De a 2. evés után már nem akar visszaaludni.
Alvásnaplót vezetünk már,nagyjából van napirendje is,és mindent ugyan úgy csinálunk.Este meghitt,nappal kicsit világosabb duruzsosabb a hangulat.
Sokszor markolássza a kis kezét,meg a mi ujjunkat,mintha attól jobban érezné magát,és érzem hogy ver a kis szíve hevesen...de ő az a baba akinek sajtkukac van a fenekébe,ezért sima hátsimire soha nem nyugszik meg.Cicin jobb a helyzet,de van hogy éjjel is megébred utána.
rossz hogy a saját szülei enm tudják megnyugtatni.Ez a sok sírás biztos nem teszjót neki...és félek hogy rosszabb lesz.
Nem hat ki neki a fejlődésére?Meddig lehet ezt tűrni?Mit tegyek érte?
(én a szurihoz kötöttem először,mert azóta rosszabb a helyzet,bár előtte is már nehezen lehetett elaltatni,de a "bizalom"dolog is eszembe jutott hogy esetleg elvesztette)
Kérem segítsen hogy mi lehet vele ezek alapján....
Hálásan köszönöm előre is!
Minden jót kívánok!
Ildikó
Kedves Ildikó!
Alapesetben normális, ha egy baba segítséget kér szüleitől az elalváshoz, majd a visszaalváshoz is, tehát az ébredések (többször is) éjjelente a fejlődés normális részei!
A fejlődésben folyamatosak a változások, és 3 hónapos kor körül eléggé intenzív fázisba lépnek át. Egyre jobban kinyílik a világ, kezdődik a forgolódások időszaka, egyre jobban fordítja figyelmét kifelé és szívja be az ingereket. Azoktól persze elfárad, de mégsem akar lemaradni semmiről, nehezebb lehet elaludni/elaltatni.
Írja, hogy van napirendjük, mindent úgy csinálnak, mint eddig. Lehet, hogy érdemes volna ezt rugalmasan kezelni, hisz ami jó volt, működőképes volt idáig, az lehet, hogy ebben az élethelyzetben már kevésbé működik. Tehát egyes ugrások a fejlődésben felülírhatják az eddig működő rendszert.
Az is lehet, hogy most picit később szeretne elaludni, most már egy-egy ébrenléti szakasz kicsit meghosszabbodik.
Próbálta nappal is a cicin elalvást? A leghatékonyabb segítségek egyike lehet a szopival kínálás, hisz az segíthet abban, hogy kívülről inkább befelé kezdjen fordulni kisfia, plusz a szopómozgás, az anyatejben található nyugtató és elaltató anyagok, maga az ölelés nagy segítség lehet.
Eddig hogy altatta el kisfiát? Említette, hogy születéstől fogva elaludt a kiságyban. Ha fáradtnak látta, letette és kisfia elaludt?
A babákra inkább jellemző, hogy igénylik szüleik segítségét, közelségét, hisz, ahol anya van, ott van a biztonság is. Tehát igen valószínű, hogy kisfia nem szeretne egyedül elaludni és ez nem hiba következménye, a babák így működnek. Az Önök ujjaiba kapaszkodás is számomra azt jelzi, hogy nem szeretne külön lenni.
Ennyi idős babánál a hátsiminél hatékonyabbnak bizonyulhat valamilyen ritmusos tevékenység: akár a szopómozgás, akár a ringatás ritmusa. Mivel kisfia szopik (és ez remek!), megpróbálhatja az altatás ezen módját is.
Mint írtam, a fejlődés része az éjjeli ébredezés, és az is természetes, hogy a szoptatás után is meg-megébredjen. Ekkora babánál, aki egész nap nézelődik, sokat mocorog, a szopási idő is lerövidül(het) nappal, viszont éjjel, mikor ingerszegény a környezet, be lehet pótolni a kiesett időt. Arról nem beszélve, hogy éjjel magasabb a kötődési szükséglet.
Az, hogy sokat sír kisfia, úgy érzem, erős jelzés arra, hogy kommunikálni próbál Önök felé valamit, ami számára nem jó, esetleg ijesztő. Nagy valószínűséggel, igényét fejezi ki arra, hogy nem szeretne különválni és nem szeretne egyedül elaludni. Tulajdonképpen nem is tud nem így tenni, hisz a babák úgy vannak "kitalálva", hogy éjjelente ébredjenek (a túlélést szolgáló evolúciós ok mindez) és idegrendszeri éretlenségük alapján nem képesek még olyan összetett formára, mint egyedül előállítani a kívánt, alvást (és visszaalvást) előidéző állapotot.
Tehát érdemes lehet megpróbálni a szopival elalvást, ringatást, és akkor letenni Őt, ha már az alvás mély fázisában van (nincsenek gyors szemmozgások, egész teste laza). A (szoros) testkontaktus fontos szerepet játszik, nyugodtan éljen vele, nem jár káros következménnyel, mint pl. elkényeztetés, kóros függőség, stb! Sőt!
Nappal figyelje meg kisfiát, mennyi aktív ébrenlét után kezd fáradni és igazítsa inkább ahhoz az altatás kezdetét! Lehetséges, hogy ez az idő most már hosszabb, mint eddig volt.
A nyugtalanabb alvásba beleszólhat az oltás is, illetve ha például megjelenni készül egy új mozgásforma, az is intenzívebbé tehet egy-egy időszakot, de ezek "csak" felerősíthetik az alap felállást, ami a babák működéséről szól.
Nem tartom valószínűnek, hogy kisfia elvesztette volna a bizalmát Önök felé, inkább azt érzem, hogy erősen kommunikál és ez nagyon jó! Erős az ösztönös jelzőrendszerük a babáknak és nagyon jó, hogy Ön megérezte, hogy valami van a tapasztalt jelenség mögött. Ezek szerint érzékeny kisfia jelzéseire és nagyon jó, hogy elindult, zajlik ez a folyamat!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-14 12:37:10
Alapesetben normális, ha egy baba segítséget kér szüleitől az elalváshoz, majd a visszaalváshoz is, tehát az ébredések (többször is) éjjelente a fejlődés normális részei!
A fejlődésben folyamatosak a változások, és 3 hónapos kor körül eléggé intenzív fázisba lépnek át. Egyre jobban kinyílik a világ, kezdődik a forgolódások időszaka, egyre jobban fordítja figyelmét kifelé és szívja be az ingereket. Azoktól persze elfárad, de mégsem akar lemaradni semmiről, nehezebb lehet elaludni/elaltatni.
Írja, hogy van napirendjük, mindent úgy csinálnak, mint eddig. Lehet, hogy érdemes volna ezt rugalmasan kezelni, hisz ami jó volt, működőképes volt idáig, az lehet, hogy ebben az élethelyzetben már kevésbé működik. Tehát egyes ugrások a fejlődésben felülírhatják az eddig működő rendszert.
Az is lehet, hogy most picit később szeretne elaludni, most már egy-egy ébrenléti szakasz kicsit meghosszabbodik.
Próbálta nappal is a cicin elalvást? A leghatékonyabb segítségek egyike lehet a szopival kínálás, hisz az segíthet abban, hogy kívülről inkább befelé kezdjen fordulni kisfia, plusz a szopómozgás, az anyatejben található nyugtató és elaltató anyagok, maga az ölelés nagy segítség lehet.
Eddig hogy altatta el kisfiát? Említette, hogy születéstől fogva elaludt a kiságyban. Ha fáradtnak látta, letette és kisfia elaludt?
A babákra inkább jellemző, hogy igénylik szüleik segítségét, közelségét, hisz, ahol anya van, ott van a biztonság is. Tehát igen valószínű, hogy kisfia nem szeretne egyedül elaludni és ez nem hiba következménye, a babák így működnek. Az Önök ujjaiba kapaszkodás is számomra azt jelzi, hogy nem szeretne külön lenni.
Ennyi idős babánál a hátsiminél hatékonyabbnak bizonyulhat valamilyen ritmusos tevékenység: akár a szopómozgás, akár a ringatás ritmusa. Mivel kisfia szopik (és ez remek!), megpróbálhatja az altatás ezen módját is.
Mint írtam, a fejlődés része az éjjeli ébredezés, és az is természetes, hogy a szoptatás után is meg-megébredjen. Ekkora babánál, aki egész nap nézelődik, sokat mocorog, a szopási idő is lerövidül(het) nappal, viszont éjjel, mikor ingerszegény a környezet, be lehet pótolni a kiesett időt. Arról nem beszélve, hogy éjjel magasabb a kötődési szükséglet.
Az, hogy sokat sír kisfia, úgy érzem, erős jelzés arra, hogy kommunikálni próbál Önök felé valamit, ami számára nem jó, esetleg ijesztő. Nagy valószínűséggel, igényét fejezi ki arra, hogy nem szeretne különválni és nem szeretne egyedül elaludni. Tulajdonképpen nem is tud nem így tenni, hisz a babák úgy vannak "kitalálva", hogy éjjelente ébredjenek (a túlélést szolgáló evolúciós ok mindez) és idegrendszeri éretlenségük alapján nem képesek még olyan összetett formára, mint egyedül előállítani a kívánt, alvást (és visszaalvást) előidéző állapotot.
Tehát érdemes lehet megpróbálni a szopival elalvást, ringatást, és akkor letenni Őt, ha már az alvás mély fázisában van (nincsenek gyors szemmozgások, egész teste laza). A (szoros) testkontaktus fontos szerepet játszik, nyugodtan éljen vele, nem jár káros következménnyel, mint pl. elkényeztetés, kóros függőség, stb! Sőt!
Nappal figyelje meg kisfiát, mennyi aktív ébrenlét után kezd fáradni és igazítsa inkább ahhoz az altatás kezdetét! Lehetséges, hogy ez az idő most már hosszabb, mint eddig volt.
A nyugtalanabb alvásba beleszólhat az oltás is, illetve ha például megjelenni készül egy új mozgásforma, az is intenzívebbé tehet egy-egy időszakot, de ezek "csak" felerősíthetik az alap felállást, ami a babák működéséről szól.
Nem tartom valószínűnek, hogy kisfia elvesztette volna a bizalmát Önök felé, inkább azt érzem, hogy erősen kommunikál és ez nagyon jó! Erős az ösztönös jelzőrendszerük a babáknak és nagyon jó, hogy Ön megérezte, hogy valami van a tapasztalt jelenség mögött. Ezek szerint érzékeny kisfia jelzéseire és nagyon jó, hogy elindult, zajlik ez a folyamat!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-14 12:37:10
Olvasói értékelés: 5/5
Üdv Attila vagyok párommal tervezett gyereket várunk. Az első 12 hétig boldogak voltunk házasságot terveztünk. Gyerek neveken gondolkoztunk. 12. hétbe már nem volt szexuális kapcsolatunk nem erőltetem mert gondoltam a terhesség miatt. Próbáltam mindenhez pozitívan állni de 14 hétbe lépet felsorolta az össze hibám amit életem során követem el. Próbáltam menteni a dolgokat 4 napig hallgattam majd kijelentette hogy nem akar férjhez menni majd szakított velem. Ő azt mondta hogy nem bízik bennem. Az exei folyton megcsalták szerintem ez lehet az oka leginkább. Barátok teljesen meglettek zuhanva hogy mi történhetett hogy így alakult hisz soha nem láttak minket ennyire boldogan és szerelmesen. Teljesen kifordult magából mondta egy két bizalmas barátnőinek hogy nem akarja a gyereket. Bent hagyja majd a kórházba ha megszüli. Eladja a házát nem akar férjet se pasit. Beszélgetni beszélgetünk neten keresztül még mindig de sima hétköznapi dolgokról nem pedig rólunk és nem pedig a gyerekről. Személyesen nem akar találkozni. Mit tegyek? Hogyan szerezem vissza? Segítsenek kérem. Szeretem a párom imádom ugyan igy mint a közelgő gyerekemet.
Kedves Attila!
Kétségbeejtő helyzetnek érezheti, amibe kerültek!
Sajnos, ennyi információ alapján csak találgatni lehetne, de talán érdemes lenne külső személyt bevonni segítségképp. Aki rávilágít a kritikus pontokra, segít megérteni a helyzetet és kommunikálhatóvá teszi az esetleges sérelmeket, kibeszélhetővé válnak a félelmek, aggodalmak. Mediátort, pszichológust, stb.
Soraiból azt látom, mély érzelmek kötötték össze Önöket, azok pedig nem szűnnek meg "csak úgy".
A várandósság alatt a nők többsége átél bizonyos hullámvölgyeket, természetes módon önthetik el félelmek, megijed a rázuhanó felelősség súlyától, ezek egészen a pánikig gerjesztődhetnek. Nagyon fontos lenne, hogy ebben a nehéz helyzetben ne egyedül kelljen megbirkózni a nehéz érzésekkel. Ahogy az is fontos, hogy Ön, mint megértő társ és támasz, elmondhassa, kifejezhesse felé érzéseit. Biztosan nehéz Önnek, ha elutasítva érzi magát.
Remélem, sikerül nem csak a hétköznapi dolgokról beszélgetniük, hanem a kapcsolatukról és a babájukról is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-09 22:51:25
Kétségbeejtő helyzetnek érezheti, amibe kerültek!
Sajnos, ennyi információ alapján csak találgatni lehetne, de talán érdemes lenne külső személyt bevonni segítségképp. Aki rávilágít a kritikus pontokra, segít megérteni a helyzetet és kommunikálhatóvá teszi az esetleges sérelmeket, kibeszélhetővé válnak a félelmek, aggodalmak. Mediátort, pszichológust, stb.
Soraiból azt látom, mély érzelmek kötötték össze Önöket, azok pedig nem szűnnek meg "csak úgy".
A várandósság alatt a nők többsége átél bizonyos hullámvölgyeket, természetes módon önthetik el félelmek, megijed a rázuhanó felelősség súlyától, ezek egészen a pánikig gerjesztődhetnek. Nagyon fontos lenne, hogy ebben a nehéz helyzetben ne egyedül kelljen megbirkózni a nehéz érzésekkel. Ahogy az is fontos, hogy Ön, mint megértő társ és támasz, elmondhassa, kifejezhesse felé érzéseit. Biztosan nehéz Önnek, ha elutasítva érzi magát.
Remélem, sikerül nem csak a hétköznapi dolgokról beszélgetniük, hanem a kapcsolatukról és a babájukról is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-09 22:51:25
Olvasói értékelés: 5/4
Kedves Nóra!
A 20 hónapos kislányommal kapcsolatban kérném a segítségedet. Mindig is félénk, anyás természetű, az új, ismeretlen dolgokkal szemben bizalmatlan baba volt. A mozgásfejlődése is megkésett, neurológiailag negatív, de a családban több későn érő családtag is van. 4 héttel ezelőtt egy enyhe felfázást diagnosztizáltak nála. Első megbetegedése volt, még a védőoltások után sem volt hőemelkedése soha. Most sem volt semmi probléma, 2 napig volt egy kis láza, és a popsija volt pirosabb. De még ez is annyira megviselte, hogy a hőmérőzések és a popsiprobléma miatt az első nap végén már tisztába tenni is alig lehetett, annyira sírt, ha lekerült a pelenka. Ez egy pár nap alatt normalizálódott, azonban a fürdés azóta is rendkívül megijeszti, sír és reszket a kádban. Próbálkoztunk fürdőpelenkával, és akkor is sírt. A vizelet és széklet nem zavarja, így azt gondolom, hogy nincsenek már fájdalmai. Próbálkoztunk néhány dologgal: átvittük a kádat másik szobába, napközben bevontuk a játékba a kádat, együtt fürödtem vele, fürdette az édesapja is, játszottunk közben, volt, hogy 2 napig csak mosdattam, de nem vezetett eredményre. Már több, mint 3 hete meggyógyult, előfordulhat, hogy egy ilyen kisebb egészségügyi probléma is ekkora nyomot hagyott volna a kislányomban? Van esetleg valami ötleted, mivel szerettethetném meg újra vele a fürdést?
Válaszodat előre is köszönöm!
A 20 hónapos kislányommal kapcsolatban kérném a segítségedet. Mindig is félénk, anyás természetű, az új, ismeretlen dolgokkal szemben bizalmatlan baba volt. A mozgásfejlődése is megkésett, neurológiailag negatív, de a családban több későn érő családtag is van. 4 héttel ezelőtt egy enyhe felfázást diagnosztizáltak nála. Első megbetegedése volt, még a védőoltások után sem volt hőemelkedése soha. Most sem volt semmi probléma, 2 napig volt egy kis láza, és a popsija volt pirosabb. De még ez is annyira megviselte, hogy a hőmérőzések és a popsiprobléma miatt az első nap végén már tisztába tenni is alig lehetett, annyira sírt, ha lekerült a pelenka. Ez egy pár nap alatt normalizálódott, azonban a fürdés azóta is rendkívül megijeszti, sír és reszket a kádban. Próbálkoztunk fürdőpelenkával, és akkor is sírt. A vizelet és széklet nem zavarja, így azt gondolom, hogy nincsenek már fájdalmai. Próbálkoztunk néhány dologgal: átvittük a kádat másik szobába, napközben bevontuk a játékba a kádat, együtt fürödtem vele, fürdette az édesapja is, játszottunk közben, volt, hogy 2 napig csak mosdattam, de nem vezetett eredményre. Már több, mint 3 hete meggyógyult, előfordulhat, hogy egy ilyen kisebb egészségügyi probléma is ekkora nyomot hagyott volna a kislányomban? Van esetleg valami ötleted, mivel szerettethetném meg újra vele a fürdést?
Válaszodat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nehéz időszakon mentek most át! :-(
Ez a reakció a fürdésre egyértelműen a betegség óta tapasztalható?
Igen, sajnos előfordul, hogy egy-egy betegség, az azzal járó élmények nyomot hagyjanak a testükben-lelkükben.
Nagyon valószínű, hogy inkább az idő az, ami a legnagyobb segítőtársatok lesz és a végtelen türelem. Hogy a maga tempójában dolgozhassa fel a történteket.
Nagyon jó dolgokat próbáltatok ki, hasonlókat javasoltam volna én is (főleg az együtt fürdést :-) ), de néha nem a megoldáscentrikussággal tesszük a legtöbbet, hanem a puszta jelenléttel, értő és érző figyelemmel, amikor "csak" mellette vagyunk, értjük és érezzük őt és meghallgatjuk a fájdalmát, 100-szor vagy 200-szor is, miközben szavainkkal és testünkkel, érintéseinkkel is azt fejezzük ki felé, hogy "így is szeretlek, "elmondhatod", amit érzel, melletted állok!"
(Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ebbe elfáradnotok és ne lenne a legjobb kiiktatni ezt az egész helyzetet.)
Ha nincs már semmilyen fizikális probléma, akkor én ebben az irányban mennék tovább.
Kitartást kívánok Nektek!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-09 22:42:18
Nehéz időszakon mentek most át! :-(
Ez a reakció a fürdésre egyértelműen a betegség óta tapasztalható?
Igen, sajnos előfordul, hogy egy-egy betegség, az azzal járó élmények nyomot hagyjanak a testükben-lelkükben.
Nagyon valószínű, hogy inkább az idő az, ami a legnagyobb segítőtársatok lesz és a végtelen türelem. Hogy a maga tempójában dolgozhassa fel a történteket.
Nagyon jó dolgokat próbáltatok ki, hasonlókat javasoltam volna én is (főleg az együtt fürdést :-) ), de néha nem a megoldáscentrikussággal tesszük a legtöbbet, hanem a puszta jelenléttel, értő és érző figyelemmel, amikor "csak" mellette vagyunk, értjük és érezzük őt és meghallgatjuk a fájdalmát, 100-szor vagy 200-szor is, miközben szavainkkal és testünkkel, érintéseinkkel is azt fejezzük ki felé, hogy "így is szeretlek, "elmondhatod", amit érzel, melletted állok!"
(Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ebbe elfáradnotok és ne lenne a legjobb kiiktatni ezt az egész helyzetet.)
Ha nincs már semmilyen fizikális probléma, akkor én ebben az irányban mennék tovább.
Kitartást kívánok Nektek!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-09 22:42:18
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
Van egy 3hónapos pici fiam.Együtt alszik velem,mert amikor az ágyába akarom berakni akkor megébred és újra altathatom ami elég sokáig tart,és így mindkettőnk alvása nyugodtabb. Eddig nem volt túlzott problémám az alvásával,2hónaposan már csak kétszer ébredt fel éjszaka,aludt 4-5órát is egyhuzamban. Mostanában viszont az utóbbi pár hétben pontosan óránként ébred. Ilyenkor csak szopizással nyugszik meg és el is alszik a cicin. Fekve szoptatom,mert így a legkényelmesebb és mozdítanom sem kell utána. Nem tudom mi lehet a probléma,főleg,hogy eddig nem volt ezzel baj. Persze így hetek óta fáradt vagyok én is,mert maximum fél órákat alszom egyhuzamban. Nappal alszik 3szor-4szer is 2-3órát,ilyenkor én is próbálok vele együtt aludni. Nagyon aggódom érte,hogy valami baja van,hogy így megváltozott az alvása.
A nappali,és esti altatás is problémás,mert csak kézben sétálva alszik el,és ez már egyre megterhelőbb. Olvastam,hogy próbáljuk meg úgy,hogy félálomban lerakjuk és ha nem alszik el magától,akkor újra kezdjük,mindaddig amíg el nem alszik magától. ez nem valami kivitelezhető dolog,mert a férjem, hajnal 4kor kel,és nem valami jó megoldás,hogy a baba egyfolytában sír. Ez valóban csak így működik,vagy van valami remény,hogy előbb utóbb nem igényli annyira a kézbe altatást? Hogy lehetne finomabb módszerrel rábírni arra,hogy ne ragaszkodjon ehhez? Akkor szokott rá,amikor nagyon hasfájós volt,és csak így nyugodott meg,és így aludt el. A hasfájás megszűnt,az altatás viszont maradt.
A kiságyban alvásra is szeretném rászoktatni,azzal is sokan ijesztgetnek,hogy nem fog átszokni az önálló alvásra,mert mellettem alszik. De ez jelen pillanatban mindkettőnknek megnyugtató,és igényeljük. Meddig kellene őt a saját ágyába átszoktatni,hogy ne kerüljek ebbe a csapdába?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát! Mónika
Van egy 3hónapos pici fiam.Együtt alszik velem,mert amikor az ágyába akarom berakni akkor megébred és újra altathatom ami elég sokáig tart,és így mindkettőnk alvása nyugodtabb. Eddig nem volt túlzott problémám az alvásával,2hónaposan már csak kétszer ébredt fel éjszaka,aludt 4-5órát is egyhuzamban. Mostanában viszont az utóbbi pár hétben pontosan óránként ébred. Ilyenkor csak szopizással nyugszik meg és el is alszik a cicin. Fekve szoptatom,mert így a legkényelmesebb és mozdítanom sem kell utána. Nem tudom mi lehet a probléma,főleg,hogy eddig nem volt ezzel baj. Persze így hetek óta fáradt vagyok én is,mert maximum fél órákat alszom egyhuzamban. Nappal alszik 3szor-4szer is 2-3órát,ilyenkor én is próbálok vele együtt aludni. Nagyon aggódom érte,hogy valami baja van,hogy így megváltozott az alvása.
A nappali,és esti altatás is problémás,mert csak kézben sétálva alszik el,és ez már egyre megterhelőbb. Olvastam,hogy próbáljuk meg úgy,hogy félálomban lerakjuk és ha nem alszik el magától,akkor újra kezdjük,mindaddig amíg el nem alszik magától. ez nem valami kivitelezhető dolog,mert a férjem, hajnal 4kor kel,és nem valami jó megoldás,hogy a baba egyfolytában sír. Ez valóban csak így működik,vagy van valami remény,hogy előbb utóbb nem igényli annyira a kézbe altatást? Hogy lehetne finomabb módszerrel rábírni arra,hogy ne ragaszkodjon ehhez? Akkor szokott rá,amikor nagyon hasfájós volt,és csak így nyugodott meg,és így aludt el. A hasfájás megszűnt,az altatás viszont maradt.
A kiságyban alvásra is szeretném rászoktatni,azzal is sokan ijesztgetnek,hogy nem fog átszokni az önálló alvásra,mert mellettem alszik. De ez jelen pillanatban mindkettőnknek megnyugtató,és igényeljük. Meddig kellene őt a saját ágyába átszoktatni,hogy ne kerüljek ebbe a csapdába?
Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát! Mónika
Kedves Mónika!
Nagyon szuper, hogy már az első időkben is tudott hallgatni az ösztöneire és ráérzett kisfia igényeire!
Kicsit megnyugtató, mikor kezd egy rendszer féleség beállni, kezdenek nagyjából kiszámíthatóvá válni a főbb pontok, aztán mikor újabb fejlődési fázisba kerül a baba, borulni látszik az egész, ami pedig ijesztő lehet és káosz érzésnek tűnhet.
Pedig amit tapasztal kisfiánál, a normális fejlődés része! Nem Ön szoktatta rá arra, hogy igényelje a szülői jelenlétet és segítséget az elalváshoz, illetve a visszaalváshoz, hanem a babák egyszerűen így működnek!
3 hónapos kor körül egyre jobban kinyílik a világ, sok inger éri, szippantja be a külvilágot, gyakran az eddigi szopi idő is lerövidül, mert nem ér rá, éjjel viszont nincs semmi, ami elvonná a figyelmet és a nappali kiesést is bepótolná. Emellett a biztonság is a szülő mellett van, természetes, ha szeretné leellenőrizni, hogy meg vannak-e még, akik vigyáznak rá?
Ez kétségkívül nagyon fárasztó is tud lenni, de talán megnyugtató lehet, ha tudja, ez nem kóros, nem alvászavar és nem hiba következménye!
A szülői segítségre elég sokáig szükség van, annak ellenére, hogy teljesen mást sugallnak egyes könyvek vagy egészségügyi dolgozók. Az el- és visszaalvás nem tanult, hanem érési folyamat! Szépen alakul magától is, beavatkozás nélkül is! A segítség lehet több féle, pl. a ringatás is egy a sok közül. Ez hosszútávon valóban megterhelő lehet. Esetleg a szopiban elalvást választották már?
Sok könyv kínál módszereket, némelyik elég traumatizáló (pl. a sírni hagyásos módszer). Én nem vagyok a módszerek híve, mert azok olyan téves képet sugallnak, mintha létezne egyetlen bevált recept mindenkire. Pedig nem így van. Vannak babák, ősi programmal a fejükben és van a természetesen rendelkezésre álló "eszköztár" az anyákban: anyatej, testkontaktus, közelség. Ez egy nagyon szép egység és mindkét fél érdekeit szolgálja.
Félálomban nehéz lerakni a babát, mert megszűnik a biztonságos testkontaktus és hamar kéri azt újra. Ez sem manipuláció vagy szoktatás eredménye, hanem elemi igény! Igazából letenni a mélyalvás fázisában érdemes, mikor már nincs gyors szemmozgás, ellazult a test, nem ráng az izom. Ilyenkor esélyes, hogy egy-két alvásciklusnyit nyugodtan aludjon.
Tehát, ha Önöknek most megfelel az együttalvás, nem kell semmit tennie annak érdekében, hogy később könnyebb legyen átszoktatni a kiságyba. Egy alvási helyzet megválasztásával nem életre szóló döntést hozunk, hanem adott élethelyzetre reagálunk. És Önök most pont ezt tették és úgy érzem soraiból, hogy elégedettek a választásukkal! Ez nagyon fontos!
Mikor ilyen megterhelőbb, intenzívebb időszakok vannak, természetes, hogy Ön is a lehető legtöbb pihenéshez szeretne jutni. Szerencsére az éjszakák minősége is hullámzó. Tehát nem marad ez így az idegrendszer megfelelő érettségéig, hanem lesznek intenzívebb és jobbnak tűnő éjjelek. Bizonyos fejlődési szakaszokban gyakrabb ébredések tapasztalhatók, a három hó körüli időszak is ilyen. Az ezekhez való alkalmazkodás is egy folyamat, Önben is!
Én biztatom, hogy továbbra is legyen ilyen válaszkész kisfiával, lehet, hogy megterhelőbbnek tűnik, de hosszútávon megtérül! :-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-02 21:57:14
Nagyon szuper, hogy már az első időkben is tudott hallgatni az ösztöneire és ráérzett kisfia igényeire!
Kicsit megnyugtató, mikor kezd egy rendszer féleség beállni, kezdenek nagyjából kiszámíthatóvá válni a főbb pontok, aztán mikor újabb fejlődési fázisba kerül a baba, borulni látszik az egész, ami pedig ijesztő lehet és káosz érzésnek tűnhet.
Pedig amit tapasztal kisfiánál, a normális fejlődés része! Nem Ön szoktatta rá arra, hogy igényelje a szülői jelenlétet és segítséget az elalváshoz, illetve a visszaalváshoz, hanem a babák egyszerűen így működnek!
3 hónapos kor körül egyre jobban kinyílik a világ, sok inger éri, szippantja be a külvilágot, gyakran az eddigi szopi idő is lerövidül, mert nem ér rá, éjjel viszont nincs semmi, ami elvonná a figyelmet és a nappali kiesést is bepótolná. Emellett a biztonság is a szülő mellett van, természetes, ha szeretné leellenőrizni, hogy meg vannak-e még, akik vigyáznak rá?
Ez kétségkívül nagyon fárasztó is tud lenni, de talán megnyugtató lehet, ha tudja, ez nem kóros, nem alvászavar és nem hiba következménye!
A szülői segítségre elég sokáig szükség van, annak ellenére, hogy teljesen mást sugallnak egyes könyvek vagy egészségügyi dolgozók. Az el- és visszaalvás nem tanult, hanem érési folyamat! Szépen alakul magától is, beavatkozás nélkül is! A segítség lehet több féle, pl. a ringatás is egy a sok közül. Ez hosszútávon valóban megterhelő lehet. Esetleg a szopiban elalvást választották már?
Sok könyv kínál módszereket, némelyik elég traumatizáló (pl. a sírni hagyásos módszer). Én nem vagyok a módszerek híve, mert azok olyan téves képet sugallnak, mintha létezne egyetlen bevált recept mindenkire. Pedig nem így van. Vannak babák, ősi programmal a fejükben és van a természetesen rendelkezésre álló "eszköztár" az anyákban: anyatej, testkontaktus, közelség. Ez egy nagyon szép egység és mindkét fél érdekeit szolgálja.
Félálomban nehéz lerakni a babát, mert megszűnik a biztonságos testkontaktus és hamar kéri azt újra. Ez sem manipuláció vagy szoktatás eredménye, hanem elemi igény! Igazából letenni a mélyalvás fázisában érdemes, mikor már nincs gyors szemmozgás, ellazult a test, nem ráng az izom. Ilyenkor esélyes, hogy egy-két alvásciklusnyit nyugodtan aludjon.
Tehát, ha Önöknek most megfelel az együttalvás, nem kell semmit tennie annak érdekében, hogy később könnyebb legyen átszoktatni a kiságyba. Egy alvási helyzet megválasztásával nem életre szóló döntést hozunk, hanem adott élethelyzetre reagálunk. És Önök most pont ezt tették és úgy érzem soraiból, hogy elégedettek a választásukkal! Ez nagyon fontos!
Mikor ilyen megterhelőbb, intenzívebb időszakok vannak, természetes, hogy Ön is a lehető legtöbb pihenéshez szeretne jutni. Szerencsére az éjszakák minősége is hullámzó. Tehát nem marad ez így az idegrendszer megfelelő érettségéig, hanem lesznek intenzívebb és jobbnak tűnő éjjelek. Bizonyos fejlődési szakaszokban gyakrabb ébredések tapasztalhatók, a három hó körüli időszak is ilyen. Az ezekhez való alkalmazkodás is egy folyamat, Önben is!
Én biztatom, hogy továbbra is legyen ilyen válaszkész kisfiával, lehet, hogy megterhelőbbnek tűnik, de hosszútávon megtérül! :-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-02 21:57:14
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Doktornő!
15 hónapos vegyespáros ikreim vannak. Alapvetően nyugodt, értelmes, önmagukat elfoglalni (nyilván az életkoruknak megfelelően) tudó babák. A kisfiam nagyon előreszaladt a fejlődésben, kb. 10 hónapos kora óta egyedül jár, de a kislányom lassabban fejlődött, ő pont egy hónapja kezdett járni. Gondolom, hogy ez utóbbiból is adódik jónéhány probléma közöttük. A kislány gyakran elesik, felborul részben a saját lábában, részben valamiben megbotlik vagy a tesó dönti fel. Ez lényegében szinte 2 percenként előforduló eset. Ilyenkor jön a sírás. Valamint a tesó elveszi tőle a játékokat, ilyenkor is sírás van. Vannak napok, amikor szinte egész nap folyamatos nyekergés, vinnyogás, sírás, ordítás, stb van. Délután pedig - gondolom a fáradtságtól - kb. 5-től 7-ig folyamatosan csetlenek-botlanak, semmi nem jó nekik, egy permanens nyekergés az a két óra. Nyáron ilyenkor nem volt különösebb gond, elmentünk sétálni, de most, hogy sötét van, a mi környékünkön ezt nem lehet megtenni. Kérem, adjon tanácsot, mit lehet tenni a délelőtti tulajdonképpen ok nélküli nyekergéssel, kell-e egyáltalán reagálni rá, ha igen, akkor hogyan kellene? Illetve a délutáni, fáradtságból adódó sírással. Próbálom ilyenkor lekötni őket közös játékkal, de ez 2 órán keresztül nem nagyon megy. Talán ebben a korban még nem is köti le ennyi ideig semmi a figyelmüket. Őszinte leszek, ez a folyamatos nyafogás teljesen fel tud őrölni és a vége az, hogy kiabálok, amit persze nem szeretnék és utólag általában meg is bánom.
Segítségét előre is köszönöm!
15 hónapos vegyespáros ikreim vannak. Alapvetően nyugodt, értelmes, önmagukat elfoglalni (nyilván az életkoruknak megfelelően) tudó babák. A kisfiam nagyon előreszaladt a fejlődésben, kb. 10 hónapos kora óta egyedül jár, de a kislányom lassabban fejlődött, ő pont egy hónapja kezdett járni. Gondolom, hogy ez utóbbiból is adódik jónéhány probléma közöttük. A kislány gyakran elesik, felborul részben a saját lábában, részben valamiben megbotlik vagy a tesó dönti fel. Ez lényegében szinte 2 percenként előforduló eset. Ilyenkor jön a sírás. Valamint a tesó elveszi tőle a játékokat, ilyenkor is sírás van. Vannak napok, amikor szinte egész nap folyamatos nyekergés, vinnyogás, sírás, ordítás, stb van. Délután pedig - gondolom a fáradtságtól - kb. 5-től 7-ig folyamatosan csetlenek-botlanak, semmi nem jó nekik, egy permanens nyekergés az a két óra. Nyáron ilyenkor nem volt különösebb gond, elmentünk sétálni, de most, hogy sötét van, a mi környékünkön ezt nem lehet megtenni. Kérem, adjon tanácsot, mit lehet tenni a délelőtti tulajdonképpen ok nélküli nyekergéssel, kell-e egyáltalán reagálni rá, ha igen, akkor hogyan kellene? Illetve a délutáni, fáradtságból adódó sírással. Próbálom ilyenkor lekötni őket közös játékkal, de ez 2 órán keresztül nem nagyon megy. Talán ebben a korban még nem is köti le ennyi ideig semmi a figyelmüket. Őszinte leszek, ez a folyamatos nyafogás teljesen fel tud őrölni és a vége az, hogy kiabálok, amit persze nem szeretnék és utólag általában meg is bánom.
Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A 15 hónapos kor önmagában nézve is intenzív korszak, egy gyermekkel is! Ne hibáztassa magát, amiért nehézségekbe ütközik vagy elfárad időnként!
A soraiból azt látom, mindent megtesz értük és hogy béke legyen. Talán túl sokat is!
Igazából, az teljesen természetes dolog, hogy vannak konfliktusok is, tesók közt is. Egyre közelednek az én kialakulásának időszakához, egyre több mindent képesek megtenni egyedül és nagyon erősen törekszenek is erre.
A tesók (ikrek is), sokszor teljesen más személyiségűek, eltérő a temperamentumuk, ahogy a fejlődésük üteme is. Lehet, hogy némi könnyebbséggel járna, ha a kislánya is hasonló ütemben haladt volna és akkor a csetlős-botlós része most hiányozna a mindennapokból már?
Mikor kicsit stabilizálódik egy új mozgásforma, általában nyugodtabb időszak jön e tekintetben, addig pedig- vérmérséklettől függően- hangot adnak a csalódottságnak, hogy nem úgy sikerült, ahogy ő azt fejben összerakta. Nagyon nehéz időnként ezt türelemmel kísérni, de igazából megéri, hiszen ezzel olyan mintát kap, amiben mindenki egyedisége elfogadásra kerül.
Valóban, a téli időszakban nehezebbek lehetnek bizonyos napszakok, mikor nem lehet annyi korlátlan időt kinn tölteni, de a gyerekek teljes és állandó lekötése sem kizárólagos szülői feladat. Inkább némi inspiráció, egy játék folyamat elindítása, de leginkább a gyermek fantáziájának kiteljesedése a cél. Rábízni, miből mit talál ki. Persze ez sem magányos tevékenység a gyermeknek, de a fantázia és kreativitás szárnyalása remek dolog! Az ehhez való hozzásegítés inkább kívánatos, mint kitalálni pontosan mit csináljanak, most mi lehetne a jó.
Lehet, hogy a megfeszített és békét elérő igyekezet helyett ki lehetne próbálni a "csak úgy vagyunk" típusú együttlétet. Esetleg dinamikusabb zene bekapcsolásával, egy együtt bohóckodós táncolás, akadálypálya építése a lakásban, finom birkózás, vagy fáradtság esetén összebújás, vagy kivárás, mit kívánnak a gyerekek, nekik mi esne jól.
Tehát az nem baj, ha vannak konfliktusok és nehézségek, mert ezek is az élet velejárói, a kérdés inkább az, hogyan reagálunk ezekre, megengedjük-e magunknak, hogy ezek is az életünk részei legyenek, mint az öröm, béke és nyugalom és mit kezdünk velük?
Nem muszáj a tökéletességre törekedni, szabad hibázni, gyengének lenni, elfáradni és segítséget kérni, ha lehet! A gyerekeknek pedig szintén szabad elfáradni, kiadni az érzelmeiket, segítséget kérni (ami náluk sírással, nyafizással, akár "hisztizéssel" fejeződik ki), megmutatni valódi természetüket, működésüket, rendetlenséget csinálni, jókat nevetni a káoszban, kísérletezni a tárgyak hangjával, anyagával, és még sorolhatnám.
Érzem soraiból a fáradtságát, ha van módja, segítség kérése, elfogadása esetleg sokat lendíthet a lelki feltöltöttségén.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-12-29 18:18:35
A 15 hónapos kor önmagában nézve is intenzív korszak, egy gyermekkel is! Ne hibáztassa magát, amiért nehézségekbe ütközik vagy elfárad időnként!
A soraiból azt látom, mindent megtesz értük és hogy béke legyen. Talán túl sokat is!
Igazából, az teljesen természetes dolog, hogy vannak konfliktusok is, tesók közt is. Egyre közelednek az én kialakulásának időszakához, egyre több mindent képesek megtenni egyedül és nagyon erősen törekszenek is erre.
A tesók (ikrek is), sokszor teljesen más személyiségűek, eltérő a temperamentumuk, ahogy a fejlődésük üteme is. Lehet, hogy némi könnyebbséggel járna, ha a kislánya is hasonló ütemben haladt volna és akkor a csetlős-botlós része most hiányozna a mindennapokból már?
Mikor kicsit stabilizálódik egy új mozgásforma, általában nyugodtabb időszak jön e tekintetben, addig pedig- vérmérséklettől függően- hangot adnak a csalódottságnak, hogy nem úgy sikerült, ahogy ő azt fejben összerakta. Nagyon nehéz időnként ezt türelemmel kísérni, de igazából megéri, hiszen ezzel olyan mintát kap, amiben mindenki egyedisége elfogadásra kerül.
Valóban, a téli időszakban nehezebbek lehetnek bizonyos napszakok, mikor nem lehet annyi korlátlan időt kinn tölteni, de a gyerekek teljes és állandó lekötése sem kizárólagos szülői feladat. Inkább némi inspiráció, egy játék folyamat elindítása, de leginkább a gyermek fantáziájának kiteljesedése a cél. Rábízni, miből mit talál ki. Persze ez sem magányos tevékenység a gyermeknek, de a fantázia és kreativitás szárnyalása remek dolog! Az ehhez való hozzásegítés inkább kívánatos, mint kitalálni pontosan mit csináljanak, most mi lehetne a jó.
Lehet, hogy a megfeszített és békét elérő igyekezet helyett ki lehetne próbálni a "csak úgy vagyunk" típusú együttlétet. Esetleg dinamikusabb zene bekapcsolásával, egy együtt bohóckodós táncolás, akadálypálya építése a lakásban, finom birkózás, vagy fáradtság esetén összebújás, vagy kivárás, mit kívánnak a gyerekek, nekik mi esne jól.
Tehát az nem baj, ha vannak konfliktusok és nehézségek, mert ezek is az élet velejárói, a kérdés inkább az, hogyan reagálunk ezekre, megengedjük-e magunknak, hogy ezek is az életünk részei legyenek, mint az öröm, béke és nyugalom és mit kezdünk velük?
Nem muszáj a tökéletességre törekedni, szabad hibázni, gyengének lenni, elfáradni és segítséget kérni, ha lehet! A gyerekeknek pedig szintén szabad elfáradni, kiadni az érzelmeiket, segítséget kérni (ami náluk sírással, nyafizással, akár "hisztizéssel" fejeződik ki), megmutatni valódi természetüket, működésüket, rendetlenséget csinálni, jókat nevetni a káoszban, kísérletezni a tárgyak hangjával, anyagával, és még sorolhatnám.
Érzem soraiból a fáradtságát, ha van módja, segítség kérése, elfogadása esetleg sokat lendíthet a lelki feltöltöttségén.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-12-29 18:18:35
Olvasói értékelés: 5/5
.jpg){kind=small}