Kedves Tünde!

Évek óta (2008 október) ápolok barátságot egy Bécsben élő osztrák férfivel, Valentinnal, akivel 2009 nyarán összejöttünk, azonban én úgy éreztem, nekem problémát jelent a földrajzi távolság (fiatalabb voltam, ill. nem tehettem meg anyagilag sem, hogy távkapcsolatom legyen), így aztán már nem történt közöttünk semmi, maradt a neten történő barátságápolás, azonban ő soha nem adta fel, s a mai napig intenzíven próbálkozik, hátha meggondolom magam, vagy nyitott leszek vele újra összejönni.
Soha nem felejtem el részéről azt a gesztust sem, amikor bajban voltam 2 évvel ezelőtt az akkori albérletemben, felajánlotta, hogy kifizeti a lakbéremet és segít mindenben, ne kelljen elköltöznöm onnan. Nem fogadtam el, de hálás vagyok neki, nem mindennapi férfi, s tudtam, hogy fontos vagyok számára. Többször jelezte, hogy szeretne eljönni hozzám újra, ill. menjek én is hozzá Bécsbe, de ez elmaradt, mert nem éreztem, hogy valóban ezt akarom, holott igen vonzódom hozzá. Ő pedig csak ostromol tovább, interneten csevegünk sokat. Egy rendkívül gáláns, romantikus, jó kiállású, rendkívül jó természetű igazi úriembert ismertem meg személyében (mindamellett, hogy Bécsben több elismert zenekar billentyűse) akit akárhányszor elutasítottam, annyiszor próbálkozott ismét.
Tavaly a Szigetfesztiválon lépett fel egy bécsi zenekarral (akik szintén jó barátaim), s izzott közöttünk a levegő, ami feltűnt a többieknek is.:) Nagyon jól éreztem magam a társaságában, s végül egy csók is elcsattant az est végén.
Lehetne közöttünk komolyabb kapcsolat? Szeretne még eljönni hozzám, ill. szívesen fogadna-e magához Bécsben?
Köszönettel, Nóri