Nagyon sajnálom, ami Önökkel történt.
A szégyen nagyon nagy "hajtóerő" még akkor is, ha jó a szülő-gyerek kapcsolat. Arra sarkall, hogy rejtegessünk dolgokat. Nem feltétlenül a mércéje annak, hogy milyen a kapcsolódásuk, azaz ettől még jó lehet a kapcsolatuk.
Az viszont, hogy Ön tud valamit és nem beszél róla, már sokkal inkább Önök közé állhat. Én mindig pártolom az őszinteséget a gyermekeinkkel való kommunikációban, mert rettentő sok energiát visz el a takargatás, ráadásul ad egy megkönnyebülést. Onnantól már a cél felé vehetik az irányt, ami az Önök esetében az lehet, hogy megbeszéljék, átbeszéljék a gyermeke önértékelését.
Azt javaslom, hogy próbáljon beszélgetést kezdeményezni vele és őszintén elmondani, hogy a tudomására jutott ez és Önnek ez, amin ő átmegy fáj. Biztosítsa arról, hogy mindig ott lesz neki és bármikor elmondhat ilyen dolgokat és kérdezze meg, hogy mint az édesanyja, miben segíthetne neki.
Ha létrejönne ez a beszélgetés Önök között, honnan venné észre, hogy rendben vannak a dolgok Önök között és nem megsértette, hanem segített neki?

Jeckel Eszter
2021-06-09 13:49:05