Tisztelt Hortobágyi Zoltán!

Úgy érzem a leveléből, hogy igazságtalannak tartja a bíróság döntését!

Leírok néhány tényt és utána a személyes gondolataimat. Természetesen azt csinál ezután is amit jónak lát belőle. A döntés felelőssége továbbra is Önnél marad.

Az Ön hivatásos vezetői engedélye felett, a hatályos jogszabályok alapján a foglalkozásegészségügyi orvos dönt. Neki dolga lecsökkenteni a vérnyomását gyógyszerekkel. Ha ez nem megy, akkor abban a munkakörben nem dolgozhat. Igazából hivatalosan semmilyen alkalmazotti munkahelyen sem. Ez az érték bármikor agyi katasztrófa oka lehet.

Az, hogy ki fizeti meg a különbözetet, már jogi kérdés és ebben nem vagyok illetékes.

Abban sem, hogy a bíróság hány éves szakértőt kér fel. A szakértők néhány ezer forintért dolgoznak, és ők vállalják a felelősséget. Szakértőnek viszont mindenki maga jelentkezhet, és abból rendeli ki a bíróság, hogy ki legyen. Ha csak egy van, akkor ő a szakértő és kész.

(Nekem az kérdés, hogy miért kellene a volt munkáltatójának fizetni a különbözetet, mikor ez nem bizonyítható munkahelyi ártalom. Nem balesetből maradt vissza egészségkárosodásként és nem porártalom, mint pl. az asztalosoknál a tüdőbetegségek. A magasvérnyomás civilizációs népbettegség, életmód, életszemléletből, stressztűrőképesség csökkenésből jön. Ez ma Magyarországon mindenkit érint. Ki javasolta, hogy perelje be a cégét, aki éveken, évtizedeken keresztül adott önnek és a családjának megélhetést, és nem érte ott Önt baleset?)

Biztosan meglepődik a válaszomon!
Az ügyvédnek igaza van, mindig lehet perelni valakit, jelen esetben a két szakértőt. Viszont Önnek egy élete van. Ha valakit tényleg érdekel a gondolatom, akkor én nem mennék tovább. Örülnék, hogy 86 % lett és megpróbálnék valami otthonról végezhető munkát keresni a kiegészítésre. A bíróságra járás borzalmasan negatív dolog, rabolja a szervezet energiáját, és Ön még beteg is! Normál helyzetekbe is képes 200 Hgmm-t csinálni. Akkor vajon a tárgyalóterembe mennyit?
Én biztos, hogy az állapotstabilizálásra törekednék, napi fél óra sétára a szabadlevegőn, valami elfoglatságra, ami boldoggá tesz a hátralévő időmben és hagynám a pereskedést másra.
Mert élete csak egy van!!!! Lehet, hogy kevés van már belőle hátra. Ön dönt, hogy mivel tölti az idejét.

Remélem nem bántottam emg és szívesen fogadom a gondolatait, melyeket a levelem indított el!
Üdvözlettel:

Dr. Harsányi Edit
2013-11-18 19:27:00