Kedves Doktornő!
40 éves nő vagyok, férjezett egy 8 éves kislányunk van. Sajnos évekkel ezelőtt összeköltöztünk anyagi okok miatt a férjem szüleivel. Bár külön bejáratú lakásunk lett de szoros a kötöttség. Rátesz még hogy alkoholproblémákkal küzdenek, ami miatt sok nézeteltérésünk adódott. Én közben elvesztettem a szüleimet egyszóval sok minden összejött és kiborultam. Pszichiáterhez kerültem aki megállapította, hogy kevert szorongásos és enyhe depressziós megbetegedésem alakult ki. Több sikertelen ssri készítmény után (nagyon erős mellékhatások jöttek elő) beállításra került a coaxil 2x1 adagolásban, mivel hogy nagyon le voltam fogyva és gyengülve, valamint a frontin kezdetben 3x0,25 mg, majd fokozatos emelve 3x0,25 mg-ban. A szorongásom lényegesen lecsökkent, étvágyam lett, tudtam aludni, a légszomjam, remegésem, szédelgésem mind mind eltünt, csak nagy ritkán jött elő pl. nagyobb bevásárlóközpontban, utazásnál, de szinte teljes életet tudtam élni. Munkám van, azt is el tudtam látni. Már csak a háziorvoshoz kellett mennem gyógyszert íratni, hiszen jól éreztem magam. Egészen a múlt hétig. Azóta folyamatosan olyan állapotot érzek amit egy pityókás hangulathoz tudnék hasonlítani. Enyhe szédelgés, kóválygás, bizonytalan belső remegés... mint amikor az egész tavaly elkezdődött. Szeretném megkérdezni, hogy elképzelhető, hogy már kevés a coaxil hiszen azóta visszajött a testsúlyom is, vagy amit még nem említettem, hogy magamtól 3 hónapja lefeleztem a frontint persze fokozatosan, de nagy büszkeséggel. Ebből lett most a balítélet? Túl korai volt a frontin felezése? Kérem írja meg a véleményét nagyon sokat segítene. Szeretnék ismét jól lenni, örülni, boldogan élni ahogy eddig. Köszönöm szépen kedves Doktornő előre is a válaszát, nagyon jó egészséget kívánok üdvözlettel: Krisztina