Tisztelt Doktornő!
Párkapcsolati/szexuális félelmeim legyőzésében kérném segítségét, tanácsát.
Későn kezdtem (23 évesen) a "pasizást". Rögtön két néhány hónapos elfuserált távkapcsolattal sikerült indítanom, melyben teljesen összetörték önbizalmam és maximálisan bizalmatlanná tettek és kihasználtak. Nem voltam elég jó, mert munkanélküli voltam, mert nem topmodell alkattal áldott meg az ég, mert nincs jogosítványom stb. Ezek tudom, bagatell dolgok és ilyen emberek véleményére nem szabad adni. A gond az, hogy mélységesen szerettem őket és összetörték a szívem, amikor gerinces módon msn-en dobtak egyik napról a másikra ilyen mondva csinált indokokkal. Belém nevelték azt, hogy nem vagyok elég jó semmiben, nem vagyok elég szerethető. Ezek a rossz tapasztalatok teljesen önbizalom-hiányos, senkiben megbízni nem tudó emberré tettek és a félelmek rabjává, hogy a múlt újra megismétli önmagát.
Ezt egy több éves lagymatag élettársi kapcsolat követett, mely szexuálisan egyáltalán nem működött. Partnerem lelki eredetű szorongásból fakadó merevedési zavarai miatt a libidóm lassan a nullára csökkent, melyen nem segített az sem, hogy néha erőszakosan közeledett felém, ezzel fájdalmas együttlétekben részesítve. Nem találtam meg benne lelki társam sem.
Most kialakulóban egy újabb távkapcsolat. Hogy miért mindig távkapcsolat sikerül, nem értem. Azt hittem túl vagyok a múltban történteken, azonban a régi sérelmek most újra előtörtek. Millió félelem tesz tartózkodóvá, ami nem könnyíti meg az ismerkedést. Mi van, ha neki is csak a szexre kellek? Mi van, ha beleszeretek és elhanyagol, nem lesz ideje rám, és eldob, ahogy a többi tette? Mi van, ha majd neki sem leszek elég csinos és megint kritika éri az alakom? Hogyan győzzem le félelmeim, hogy ne szégyelljem testem néhány plusz kiló miatt, mivel egyik pasi sem volt vele elégedett és nem is hagyták szó nélkül? Hogyan győzzem le szexuális gátlásaim, félelmeim, mivel a rossz szexuális élet miatt gyakorlatilag megutáltam a szexet és mondhatni frigid lettem? Hogyan győzzem le a túlzott tartózkodásomat, ami egyfajta védelmi reakció, hogy nehogy újra megsérüljek? Hogyan tudnám lecsitítani az eszem (hiedelmek, túlzott óvatosság, rossz beidegződések, bizalmatlanság), hogy el tudjam engedni magam és hagyjam a maguk módján haladni az eseményeket, hogy esélyt adhassak magamnak a boldogságra? Nem akarok többé boldogtalanul, magányosan tengődni mindenkit eltaszítva magam körül. Hogyan tudnék újra szeretni, kinyílni, bízni, hinni, élvezni, szabadon, félelmek/gátlások/berögzött rossz szokások nélkül élni? Világ életemben elfojtottam minden rosszat magamban, de mostanra a félelmek annyira eluralkodnak néha rajtam, hogy légszomjjal küzdök, szédülök, hányinger kerülget, leesik a vérnyomásom, pulzusom, gyakran hasmenésem van az idegtől. Hogyan tudnám irányítani a félelmeim, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő?Tudom, hogy baj van és ez így nem mehet tovább, sürgősen meg kell oldanom a problémát, csak nem tudom hogyan…